MAGYAR ZSIDÓ VALÓSÁG
Jönnek Izraelbe kipihenni az utóbbi "választás" fáradalmait, Feldmajer őselnök, neje és egyik fia, valamint az ellenjelölt nélkül meg"választott" ősüv.ig.
Junius 19-25 között fognak szerencséltetni bennünket, valami nemzetközi Kohn-ferencián, Jeruzsálemben, ahová közköltségen utaznak, és ahol egy árva szót nem fognak érteni, mert a piszok vendéglátók nincsenek belátással és nem magyarul beszélnek. Tolmácsot nem hoznak, sőt az ügyes fiskálist sem, aki helyettűk és nevükben az egész "választási" machinációt lebonyolitotta. Még csak köszönetet sem mondtak neki. Örüljön ha él – mondták neki. Örül is.
AKINEK NEM INGE. . .
A fentiektől majdnem teljesen függetlenül, az utóbbi napokban nagy port vert fel bizonyos pesti "zsidó" körökben a "Modoros"-blog cikke (az "Önjelölt" zsidókról), amit mi is lehoztunk a Vendégoldal rovatban. Volt aki találva érezte magát és megsértődőtt, mások azt mondták, akinek nem gatyája – ne vegye magára.
A fogalom meglehetősen új, bár a jelenség régi. Eddig inkább megélhetési zsidókról beszéltek, akik betértek (nagyon könnyü és aránylag olcsó Pesten betérni, de persze ez olyan mint az olcsó hús, amelynek büdös a leve és Hegyeshalmon túl nem ér semmit), most már, ezek szerint betérni sem kell, elég ha valaki elterjeszti magáról, vagy beiratkozik egy gyorstalpaló "rabbi" tanfolyamra. Vannak akikről mindenki tudja és van akiről – ha kiderül – bomba fog robbanni.
Mi az egészet – úgy ahogy van – nem értjük. Valóban olyan jó lenne ma Magyarországon zsidónak lenni?
A válasz – már akinek.
TALÁLÓS KÉRDÉS
Ki az a nevelésügyi funkci, a "csúcsszervezet" szolgálatában (gój feleséggel), aki nem tudja a különbséget a Kiddus és a Káddis között?
EMLÉKEZTETÓ: MIT MONDOTT FELDMAJER A BAZILIKÁBAN?
Miután ujabban igyekszik elkenni, mit mondott a Bazilikában a Holokausztról és Trianonról (a "mama" nevében), hadd jutassuk ezt Csoknyak elnök úr és "választói" eszébe.
(Miután előbb elmondott héberül egy Misnát az Atyák fejezetéből, ami rabbija, Róna, munkáját dicséri), a következőket mondta Feldmajer elnök úr, ott ahova egy zsidónak belépnie sem szabad (ezt Róna rabbi nem tanulta az Orzseban):
" Emlékező gyülekezet!
Az első világháború győztesei talán nem ismerték a Misnát, a zsidótörvényeket, de sokan ismerhették Zecharia, magyarul Zakariás próféta szavait. Mégis vették maguknak a bátorságot, hogy bíráskodjanak – ne csak egyes emberek –, hanem országok, és népek fölött. Pedig ez a jog embert nem illet meg. Ítéletük, a Trianonban aláírt békeszerződés, nem követte a próféta szavait, abban a jog, az igazságosság csírája sem volt fellelhető, a döntés nem a békességet szolgálta. És ha valami mind a három dolgot megsértette, amelyen a világ alapszik, úgy előbb utóbb vissza kell állnia a világ rendjének.
Édesanyám, azon a napon született, amikor a román csapatok bevonultak Diósgyőrbe. Ezt a napot egy olyan család legendája őrizte meg, amelynek tagjai, egyik napról a másikra, három különböző államban találták magukat.
A magyar zsidó családokhoz hasonlóan, valamennyiükben benne lakozott az elpusztíthatatlan hazaszeretet. Két évtized múlva az egész családot deportálták. Akik északabbra éltek, azokat hamarabb elérte a vég; a szlovenszkói gyilkos gépezet hamarabb kezdett működni. Majd 1944. szörnyű tavaszán Magyarországról mindenkivel elindultak a deportáló vonatok. Kevesen tértek vissza. Édesanyám egyéves rabszolgalét után hazajöhetett, és mégis azt tanította nekünk, majd az unokáinak – pedig akkor még ilyen dolgokról nem szavaztak a Parlamentben –, hogy a magyarországiak legnagyobb tragédiája Trianon volt.
Nehéz megérteni, miként érezhetett így egész életében az a nemzedék, amely annyi szörnyűség, üldöztetés, és gyilkosság után sem feledkezett meg a Trianon okozta fájdalomról, és ezt tovább adta nekünk?
A titok abban rejlik, hogy mi nem gépek vagyunk, hanem érző emberek, és gondolkodásunkat a szívünk határozza meg. Hitünket a Jóteremtőben, ragaszkodásunkat a nyelvhez, amelyet a családunkban vagy az iskolában tanultunk, semmi sem pusztíthatja el. Ezért volt az, hogy eleink teljes hittel vették magukra a gyászt és nem akarták elfogadni a történelem szörnyű csapását.
Egy nemzetet két dolog kovácsolhat igazán egybe: az öröm vagy a fájdalom. Kilenc évtizeddel ezelőtt a bánat soha nem látott egységbe kovácsolta az itt élő embereket, katolikusokat, reformátusokat, evangélikusokat, zsidókat. Ebből egyáltalán nem következett az, amit a politikai osztály gyűlölködői megvalósítottak, a zsidóellenes törvények, és a holokauszt, sőt éppen az ellenkezője következett volna. Szörnyűség, hogy győzött a faji gyűlölet, az emberi gonoszság, és a nemzet egységét sikerült megtörniük, és százezrek halálát okozniuk.
Azóta 90 év telt el, és bár az időt visszaforgatni nem lehet, de emlékeznünk kell! - - - - - - - -"
2011. április 11. 19:19
VAGYIS: A FRÁZISOKTÓL ELTEKINTVE ÉS EGY MONDATBAN ÖSSZEFOGLALVA: A SOÁVAL ÖSSZEVETVE - TRIANON VOLT A NAGYOBB, A LEGNAGYOBB TRAGÉDIA!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése