AKDÁMUT : ARÁMI NYELVÜ HIMNUSZ SÁVUOTRA

       A "magyar vonatkozás" nyomai az Orzse jogelődjéhez vezetnek: Dr Berger Andor disszertációja

                                             Naftali  Kraus

 

      Sávuot nem Pünkösd. Ez valami egészen más. Talán innen következik, hogy  ezen ünnepen a zsinagógában nem magyarul énekelünk, hanem arameusul. Ez a héberhez hasonló sémita nyelv, nem sokat értünk belőle, de hagyomány az hagyomány

 

Biztos van olvasó, aki máris kitalálta, hogy az  Akdámut nevü dicshimnuszról van szó, amit  Sávuotkor (Külföldön: az első napon) olvasnak fel a zsinagógában – a szokott Tóraolvasás előtt. A dal közel ezer éve ismert, tudjuk ki szerezte szövegét és milyen célból. A legtöbb imakönyvben és ünnepi Máchzorban benne van; askenáz hitközségekben világszerte felolvassák, de a szfárádi (keleti) zsidóság nem ismeri.

 

Szerzője Méir ben Jichák Nehoráj, aki a 11. században előimádkozó volt a wormsi hitközségben. Ősi szokás volt, hogy a Tóra-olvasással párhuzamosan, a szakasz arameus forditását is felolvasták. Az Akdámut szövege ebben a vonatkozásban "kér engedélyt", kvázi a Tórától, az idegennyelvü forditásért.  Ebben az időben az európai zsidók már  nem értettek arameusul, - ami valamikor a tömeg nyelve volt – és  a gyakorlatban valószinüleg nem is volt forditás, de a  90 strófás vers és annak  speciális dallama, annyira megfogta a hallgatóságot, hogy villámgyorsan elterjedt, nemcsak Európában, hanem mindenütt ahol askenáz hitközségek voltak.

 

      Tartalmát tekintve, az engedélyt kérő dicshimnusz két részre osztható:

 

a)      Az első részben a szerző dicsőiti az Örökkévalót, aki megteremtette ezt a világot és kiválasztotta népét, Izraelt, amely dicsőiti és szolgálja Őt, azáltal hogy parancsolatait teljesiti.

b)      A második, nagyobbik részben, ismerteti a poéta az ősrégi vitát a világ népei és az üldözött zsidó nép között, akiket halálra üldöznek, kényszeritve őket, hogy feladják hitüket és csatlakozzanak a többséghez, de a  nyakas zsidók ellenállnak, kitartanak Istenük mellett és megszentelik Nevét.

 

"Ki a te  szerelmed, mond te szépek szépe,

aki miatt oda vészel oroszlán ketrecébe?!"

 

  Ezt kérdezik a himnuszban a népek. A zsidók, akiket az előző strófában, szépnek és drágának neveznek a gójok, igy válaszolnak:

 

       "Nagyságtok eltörpül dicsérete mellett,

         Amit tesz velem, hogy tőletek megmentsen!"

 

     "Jővel majd a  nagy Fény s részetek a szégyen,

     Amint felragyog  fensége nagy erejével..."

 

      Mivel – fűzi tovább a poéta eredeti gondolatfüzérét –

 

      "Megfizet   - távol is - ellenségeinek ,

        igazságot szolgáltat kedvelt népének!"

 

   És igy tovább, és igy tovább.  

 

                                                                      ***

 

    A poéta vezérfonala a megváltás és nyomában Jeruzsálem felszabadulása és dicsősége, amint összegyülnek benne a galutból visszatérő zsidók. Leirja, hogyan és  miként lesz Éden kertjében (ami a menyország szinonimája), hogy fognak ott a cádikok sétálni az isteni dicsfény árnyékában – ez lesz a kompenzáció a 11. század németországi zsidóinak, az akkori üldözésekért. Emliti a legendás Leviatánt és a Nagy Bölényt, amit az Örökkévaló személyesen vág le majd, hogy a cádidkoknak szervirozza őket.

 

A befejező strófa egyben a  legkifejezőbb is, minden benne van:

 

   "Magasztos eleitől végig – a mi  Istenünk,

kivánt minket és a Tórát adta nekünk!"

 

  A dupla alfabétás strófákban el van rejtve a szerző neve és apja neve. A szerző maga, Rási távoli rokona, aki nagy Tálmid-Cháchám lehetett, nagy szerényen csak  előimádkozóként van titulálva.

 

A ránkmaradt szokás halachikus vitákat is kiváltott, amennyiben több vélemény van arranézve, mikor kell az Ákdámutot elénekelni: az előtt hogy az első, a kohanita, a Tóra elé járult és már elmondta az áldást, vagy utána. Mindenesetre a Tórát összegöngyölik, nehogy valaki azt higgye, hogy a dalt a Tórából olvassák fel.

                                                            ***

Ahogy mondottuk, a szfárd (keleti) zsidó közösségekben nem ismerik és dalolják az Akdámut-ot. Érdekes és egyedülálló jelenség, hogy a Chábád ritusu imakönyvekben benne van a dal, de nem szokás felolvasni.

Ahol felolvassák – Magyarországon is – ott a Tóra-olvasó olvas hangosan egy strófát, a közönség folytatja a  következővel és igy tovább. Egyébként, akár hisszük, akár nem, a középkori Németország több liturgikus dal hazája volt, amelyek máig is használatosak a legtöbb zsidó közösségben. Ilyan a hanukai Máoz Cúr, a Haggadában levő kedves (arameus nyelvü) Chád-Gádjá és mások.

 

                                                               ***

S mivel "magyar vonatkozás" feltétlenül szükségeltetik – ime:

 

Az egyetlen magyarnyelvű  tudományos feldolgozását az Ákdámutnak, a  mai Orzse jogelődje, az egykori rabbiképző végzett és felavatott növendéke tette, 1946-ban, közvetlenül a Soá után. Ez Dr Berger Andor volt, aki Erdélyben (Szatmár) született 1911-ben, a hires székelyhidi jesivában tanult és 1939-ben avatták fel a berlini rabbiszemináriumban. Mivel ott, a nürnbergi törvények következében, nem doktorálhatott, átment Pestre és ott – mint a rabbiképző növendéke - tanulhatott a Pázmány Péter egyetemen, ahol 1946-ban ledoktorált, majd egy évvel később rabbi képesitést kapott a  pesti rabbiképzőben is. Két évvel később elhagyta Magyarországot és Amerikába települt át.

 

  Doktori értekezésében többek között le is forditotta az Ákdámutot. A forditást nem sikerült megtalálnom és az Izraelben tiszteletére  1973-ban kiadott (és Dr Zvi Moskovits által szerkesztett) emlékkönyvben nem szerepel. Valamelyik pesti irattárban lappanghat, a doktori értekezés szövegével együtt és – hadd mondjam hogy -  érdekes és érdemes lenne kiadni. Forditása biztos sokkal jobb mint a fenti,amit a cikk irója maga kotyvasztott ösze.

 

A TOVÁBBIAKBAN:

 

AZ AKDÁMUT KÉT MŰFORDITÁSA :

GRÉDA JÓZSEF valamint SIMON SÁRONI  ZL  által