A HETI SZAKASZ CHASZID SZEMSZÖGBŐL – BÁMIDBÁR 2013

 

                       A MENNYISÉG  FONTOSSÁGA

  Szakaszunkban, amely megnyitja a Tóra negyedik könyvét, az első parancsolat megszámolni a zsidó népet. Erre céloz a negyedik könyve talmudi elnevezése, (BT Szotá 36b) "chumás hápkudim, a "megszámlálás ötöde"(mivel az öt könyvből álló Tóra minden könyve egy-egy ötöd).

 

    A számlálásnál nincsenek tekintettel a megszámolt egyedek tartalmára, fajsulyára vagy értékére. Minden szám csak egy szám és nem több, vagyis a számlálás csak a mennyiséget jelzi, ami a dolog külső részát jelenti. Szakaszunkban is, ahol jön az utasitás megszámolni a zsidókat – nincs semmi utalás minden egyed értékére, tehetségére, hanem kvázi csak egy technikai népszámlálásról van szó.

   Igy aztán nehezen érthető, miért tulajdonit a Talmud olyan nagy jelentőséget ennek a népszámlálásnak , hogy az egész könyvet erről nevezi el?

 

    A MENNYISÉG MINŐSÉGET TEREMT

 

     Az egyik lehetséges magyarázat a kérdésre az a talmudi tétel, amely szerint "egy megszámolt dolog nem vész el"( BT Bécá,3,2) vagyis ha megszámolnak valamit, pontosan tudják a számát (és azt elkönyvelik) az nem kallódik el Ez logikusan azt jelentheti, hogy a számlálás maga bizonyos jelentőséget kölcsönöz a dolognak – ami enélkül nem volt.

   Ez azonban csak egy részleges magyarázat, mivel a számlálás csupán a megolvasott dolognak kölcsönöz jelentőséget, de nem magának a számlálásnak. Ami - ugy tünik – egy külsődleges dolog.

 

    Mondhatnók hogy maga az a tény, hogy a számlálás rámutat a számolandó dolog jelentőségére – bizonyitja a számlálás fontosságát is. Végülis szoros kapcsolat van a mennyiség és a minőség között és maga a mennyiség  jobb minőséget tud kiválasztani magából. Ennélfogva logikus, hogy maga a számlálás, aminek eredménye a mennyiség, hangsulyozza a minőséget is.

 

     ISTENI JELENLÉT A "MINJEN"EN

 

        Klasszikus példája annak hogy a nennyiség minőséggé válik az a "minjen"á vagyis a tizes kvórum, ami lehetővé teszi a zsidó közösség imáját. Tiz zsidó férfi akiknek egyenként semmi jelentősége nincs. Lehetnek tudosók, rabbik vagy hordárok és kocsisok. Mihelyt tizen vannak – egy más minőséggé válnak: rajtuk van az isteni Jelenlét (a Schiná) és igy lehet imádkozni, Tórát olvasni.

   Az étkezés utáni áldásnál is ez a helyzet. Három zsidó férfi akik együtt esznek, "bencsolhatnak" közösen és ha tizen vannak akkor külön szöveget toldanak be "növáréch Elokénú" vagyis megemlitik az Örökkévalót is.

 

       Ugyanezt találjuk a Tóra adásnál is. Ott hatszázezer meglett férfi volt és a Midrás szerint (Mechilta és Jálkut), "ha csak egy hiányzott volna a hatszázezerből – még ha az egy egyszerü ember lett volna –nem kapta volna a Tórát még a legnagyobb zsidő sem. Ezen kivül Bölcseink egy külön áldást kreáltak amit akkor kell elmondani, amikor egy akkora zsidó tömeget látunk ahol van 600.000 zsidó (BT, Bráchot 28,a).

 

    MINÉL TÖBB ZSIDÓ!

 

    Az elmondottakból az lehet a tanulság, hogy mennyire kell értékelni a mennyiséget. Most egy olyan korban élünk, amelyben lehet hogy a mennyiség fontosabb mint a minőség. Most amikor olyan sok zsidó kér és könyörög segitségért szellemi téren – igyekezni kell minél több zsidót abba a helyzetbe hozni; ahhoz segiteni, hogy minél több micvát ismerjen meg és teljesitsen. A hangsuly a mennyiségen van: minél több zsidó ismeri meg a zsidóságot és kerül kapcsolatba az Örökkévalóval – annál jobb, nemesebb minőség jön létre.

 

    Ahogy és amikor a lehető legtöbb zsidó kerül kapcsolatba gyökereivel és kerül be a zsidóság táborába (Máchne Jiszráél) – az egész zsidó nép egy felsőbb minőségi osztályba lép és  eljön az igazi megváltás a Messiás által.

 

    (Likuté Szichot, 2. kötet, 293 ol')