A HETI SZAKASZ CHASZID SZEMSZÖGBŐL – SLÁCH – 2013

 

           KÁLÉV HÁROM VÁLASZA

   "Hiszen ketté választotta nekünk a Vörös tengert, lehozta a mannát  és ide röpitette a  fürjeket"

 (Rási a 4.Mózes, 13.30. versre).

 

    Amikor visszatértek a kiküldött kémek Kanaánból és a népet a honfoglalás ellen uszitották – a sarkára állt Kálév Ben Jefune, egyike a 12 kémnek és kérte a népet, ne üljenek fel az uszitásnak és ne hallgassanak  társaira.

 

    A Tóra elbeszéli nekünk hogy "kálév elhallgattatta a népet, Mózes vonatkozásában" (uo,) vagyis odahatott hogy a nép hagyjon fel a hangos zúgolódással és majd, ő, Kálév, elmondja a magáét.

 

Hogy lehet egy feluszitott, zúgolódó népet, elhallgattatni?

 

Rási, a Talmud alapján (Szóta 35,a) elmondja hogy "Kálév felemelte a hangját és kiáltott: Hát csak ezt tette velünk Ámrám-fia(Mózes)??!! Aki hallotta ezt, azt hihette hogy Kálév elmond még néhány dolgot Mózes rovására és majd jól beolvas neki  - "és mindnyájan elhallgattak"-

 

   Ekkor Kálév folytatta: "Hiszen ketté választotta nekünk a Vörös tengert, lehozta a mannát  és ide röpitette a  fürjeket".

 

Ami itt történt az nem volt más mint egy jól irányzott trükk, melynek segitségével Kálév azt benyomást keltette hogy ő is Mózes ellen készül beszélni és elhallgattak, mert akarták hallani a további birálatot a vezér ellen. Ekkor azonban Kálév az ellenkezőjét mondta mint ami akartak hallani és Mózes utóbbi három cselekedetét sorolta fel, amiért a hálátlan nép pedig csak hálás lehetett.

A tenger, a manna és a fürj – ezek voltak Kálév érvei Mózes mellett.

 

    HÁROM ÉRV – ÉS ELLENÉRV

 

       Mivel Kálév három példát sorolt fel, amelyekben kifejezésre jutottak Mózes cselekedetei – azt kell mondanunk, hogy ez volt a válasz arra a három érvre, illetve birálatra, amiket a kémek hoztak fel Mózes ellen.

 

   Mert mit is mondtak a kémek ( a többség, a tiz, kivéve Jósuát és Kálévot)?

Először azt mondták hogy "csakhogy erős a nép amely az országban lakik és a város-erőditmények igen nagyok és még óriásokat is láttunk ott"(uo,28). Vagyis a logikus konklúzió az, hogy a lakosság ereje és hősiessége az, ami meg fogja akadályozni a honfoglalást.

 

  Mivel azonban jól tudták, hogy a zsidó nép egyik alaptulajdonsága, hogy

ők ,általában,"hivők és hivők gyermekei"(Sábbát, 97 a) és már látták saját szemeikkel az Örökkévaló csodáit – ezért hozzátettek még egy érvet: "az amálékiták ott vannak az ország déli részén" .

 

   Ezzel eszébe juttatták a népnek az amalékita háborut, amit az váltott ki, (Rási szerint) hogy kétségbe vonták "közöttünk van-e az Örökkévaló vagy sem" (2.Mózes,17,8).

 

Nos a kémek igy érveltek: mire hagyatkozunk mi? Miben bizunk hogy megyünk a túlerő ellen hont foglalni? Ha a csodában bizunk – maga az hogy kémeket küldünk, azt mutatja hogy nem bizunk az Örökkévaló igéretében és  ezzel kimutatjuk kételkedésünket – és emiatt nem vagyunk érdemesek a csodára!

 

   CSODÁK – ÚTKÖZBEN?

 

      Még ezzel sem elégedtek meg a kishitü, defetista kémek, hanem hozzátették hogy "a chitti, a jevuszi és az emori tanyázik a hegységben és a kanaáni lakik a tengernél és a Jordán partján", vagyis útközben is ki vagyunk téve az ellenség támadásának! És ha azt mondjátok hogy az Országban mégis fog csodákat tenni, annak dacára hogy kérdeztük, körünkben van-e (ami már egyszer kiváltotta Amalék támadását!) – ki biztosithatja nekünk hogy útközben is fog csodákat tenni?! Ami csupán előkészület az Ország, az Igéret Földjének elfoglalására?

 

     Kálév ben Jefune szétzúzta ezeket az érveket, egyiket a másik után.

Az első érvre, ami  az Ország lakósainak erejével próbálta elriasztani a népet – azt mondta hogy "hiszen ketté választotta nekünk a vörös tengert". Ez alatt azt értette, hogy akkor is háboru volt az Egyiptomakkal, akik erősek voltak, és természetes módon, csodák nélkül, nem lehetett volna legyőzni. Akkor is csodát tett az Örökkévaló  -természetfeletti csodát.

 

    A MANNA ÉS A FÜRJEK

 

     A második érvre, miszerint a kishitüség miatt nem fog az Örökkévaló csodát tenni – Kálév a fürjeket hozta ellenérvnek. Hiszen a fürjek is válaszként jöttek, arra a szemtelen és kishitü követelésre, hogy "ki ad nekünk húst enni"? És az Örökkévaló, ahelyett hogy elutasitotta volna  a szemtelen és alaptalan követelést (hiszen temérdek barmaik voltak) nem büntette őket, hanem hozta a fürjeket.

 

    A harmadik panaszra – hazug érvre – hogy nem fog "útközben" csodákat tenni, ami csak előkészület a honfoglalásra – Kálév a mannát vetette be ellenérvként: hiszen a manna is "útközben" a negyven éves sivatagi vándorlás idején hullott az égből és nem volt nagyobb csoda annál, hogy nap mint nap jött menetrendszerüen.

 

    Ezzel a nagyszerü kiállásával Kálév arra tanitotta a népet, hogy nem szabad felűlni a rossz ösztön csábitásának, hanem teljesiteni kell maradéktalanul az Örökkévaló küldetését – és akkor sikerrel járnak.