A  ZSVK MARGÓJÁRA

 „Konstruktív javaslatok kellenének”

G.S.  interjú Köves Slomóval

Véget ért a Zsidó Világkongresszus (WJC) 14. plenáris ülése Budapesten. A helyszínválasztást szimbolikusnak szánták: a szervezők ezzel akarták felhívni a figyelmet a antiszemitizmus térnyerésére Magyarországon. Bár sokan számítottak rá, végül nem lett magyar alelnöke a kongresszusnak.

Köves Slomót, az EMIH vezető rabbiját, az egyik alelnök-jelöltet, kérdeztük a nagy port kavart eseményről.

 

       Gut Sábesz: A helyszínválasztás célja kimondottan a figyelemfelkeltés volt. Elérte Ön szerint ezt a célt?

Köves Slomó rabbi: A Magyarországot ért kritika az antiszemitizmus ügyében jogos, azt gondolom a magyar kormánynak és a társadalomnak komoly tennivalói vannak még ez ügyben. Nagyon fontos, hogy egy ilyen, az egész világ zsidóságát képviselő, befolyásos szervezet kiemelt figyelmet szentel a közösségünk problémáinak. Ugyanakkor egy kicsit úgy érzem most elszalasztottunk egy nagy lehetőséget. Sőt még az is lehet, hogy lokálisan kontraproduktívnak bizonyul majd visszatekintve a Kongresszus.

     G.S.:Mit kellett volna másképp csinálni?

K.S:Úgy érzem, más szervezetekkel együtt, hogy a Világkongresszus, ami már nevében is jelzi, hogy a világ össz-zsidóságát képviseli, nagyobb figyelmet fordíthatna arra, hogy kapcsolatot tartson fenn a zsidóság teljes spektrumával. Tudtommal nem törekedtek arra, hogy megismerkedjenek a helyi zsidóság teljes spektrumával: sem a különféle irányzatok képviselőivel, sem a civil szervezetekkel, akik rámutathatnának a mélyebb összefüggésekre, és akikkel együtt megoldási javaslatokat tehettek volna. Nem lehet hatékonyan fellépni a gyűlölet ellen, ha csak     egy-egy szervezetet tekintenek partnernek, a többieket pedig figyelmen kívül hagyják. Így csak a belső konfliktusokat erősítik. A kongresszus elnöke, Ronald Lauder, személyében testesíti meg a zsidóság sokszínűségét, hiszen saját területén, az oktatásban, számos különböző irányzatot képviselő intézményt hozott létre. Vegyük csak például a budapesti, szekuláris Lauder iskolát és a bécsi, chabad Lauder iskolát, amelyeket ő alapított. Ezt a sokszínűséget hasznos lenne átültetni a Világkongresszus berkeibe is.

G.S.:Komoly vitákat kavart az ön jelölése. Voltak, akik hataloméhséggel vádolják, Feldmajer Péter „offshore” rabbiként emlegette.

  K.S.:A jelölésem célja éppen az volt, hogy felhívja a figyelmet arra, hogy egy a zsidó világ képviseletét – már nevében is - magának tulajdonító szervezetnek nagyobb hangsúlyt kellene tennie a helyi közösségekkel való valódi élő kapcsolatra, és a sokszínű zsidóság minden árnyalatával való kapcsolattartásra. Egy ilyen súlyú szervezet nem engedheti meg magának, hogy diszkriminál szervezetek között és ezzel ráadásul a helyi feszültségeket élezi.
A kritikák természetesen hasznosak, ha előrevivők és konstruktívak. A fent említett személyeskedések azonban komoly rizikókat rejtenek magukban. Mert ha a kritika és vita szavaiból gyűlölet érződik ki, akkor az antiszemitizmus gyűlöletével szembeni fellépésünk is elhiteltelenedik.

G.S.:Egyesek szerint ártott a magyar zsidóság képviseleti lehetőségeinek, mert megosztotta az erőket. Mit gondol erről?

 K.S.:Az egészséges verseny szerintem az élet minden területén előre visz. Ez tanították a talmudi bölcsek is: „a bölcsek irigysége, a tudást gyarapítja”. Az egység sokkal inkább a különbözők közötti konstruktív kapcsolattartásról, álláspontok egyeztetéséről szól, mint arról, hogy mindenki egy színbe tagozódik. Erre az egyeztetésre, sőt a közös fellépésre, akár a stratégiai ügyekben szövetségre lépésre, mi mindig nyitottak voltunk. Csak, hogy két példát említsek: ilyen volt Elie Wiesel budapesti látogatása, aminek szervezésébe a MAZSIHISZ-t is beinvitáltuk, vagy az antiszemitizmus elleni fellépés területén a Tett és Védelem Alapítvány, ahol a MAZSIHISZ is képviselteti magát. A Világkongresszus budapesti látogatása is bizonyára sok tanulságot rejt magában az együttműködés területén.

 KÉRDÉS:A Világkongresszus elég élesen ítélkezett Orbán Viktor beszéde fölött, amit azonban például Feldmájer Péter megvédett. Mit gondol erről?

VÁLASZ:Van miben kritikát megfogalmazni, de szerintem hatékonyabb lett volna, ha a kongresszus itt léte során konkrét konstruktív kritikát és javaslatokat fogalmaznak meg. Nagyhangú vészkiáltások helyett. Orbán Viktor beszédének elhangzását követően alig két perccel már megjelent a WJC honlapján a reagálás, amelyben „nem szavakat, hanem tetteket várnak” a magyar kormánytól. Holott, azt gondolom, éppen sokkal inkább a szavakkal van a baj Magyarországon, nem a tettekkel, hiszen utóbbiakban a kormány valóban igyekszik fellépni az antiszemitizmus utcai megnyilvánulási formái ellen – például az Adj Gázt! felvonulás kormányfői betiltásával – de az antiszemita közbeszéddel szemben nem mindig elég határozottak a szavak, nem elég markánsak a kontúr-vonalak.

      G:S:Milyen pozitív hozadéka van Kongresszus magyarországi ülésének?

S,K:Fontos, hogy a magyarországi problémákra ráirányították a figyelmet. Szilvan Salom izraeli miniszter szavai az oktatással kapcsolatban kifejezetten fontosak voltak. Hiszen, ha valami, az oktatás az, ami tartósan csökkentheti az antiszemitizmust. Az antiszemitizmus ugyanis társadalmi és nem (csak) politikai kérdés, amit hosszú szívós munkával lehet kigyomlálni. A gyűlöletmentes társadalom legnagyobb ellensége a tudatlanság. Fontos lenne például, hogy az új kerettantervben és tankönyvekben nagyobb teret kapna a zsidó vallásnak, kultúrának és a zsidó közösség történelmi nemzetalkotó szerepének ismertetése.
Azt is fontosnak tartom, hogy Orbán Viktor jelenvolt a kongresszuson. Annak a stratégiának a visszaigazolását láttam ebben, amit az EMIH évek óta hirdet: Akkor is tartani kell a kapcsolatot a politikai vezetéssel, ha időnként kritikusok vagyunk vele szemben.  Egy zsidó közösségnek egyszerűen nincs más választása.