A HETI SZIDRA CHASZID SZEMSZÖGBŐL – NÁSZÓ – 2013

 

               MIÉRT NEM MICVE A MEGTÉRÉS?

 

     "AKKOR VALLJÁK MEG VÉTKÜKET AMIT ELKÖVETTEK" (4.Mózes,5,7)

 

     Heti szakaszunkban –Nászó – jelenik meg a bűnvallomás parancsolata.Ez egyike a Tóra 613 (Tárjág) micvejának, illetve a 73. tevőleges parancsolat (a 248.ból). Igy irja Maimonidés, könyvében amelyben a 613-at sorolja fel:"megparancsolta nekünk hogy valljuk meg vétkeinket és búneinket, amiket vétkeztünk az Örökkévaló ellen és felsorolni őket a megtérés során".

 

      Érdekes és azonnal fel is merül a kérdés: hogy is van az, hogy a bünvallomás(viduj) – ami megtérés szerves része – kötelező micve, de maga a megtérés mint olyan nem található a 613 között?!

 

    NEM KÖTELEZŐ

 

      Erre a fogas kérdésre három válasz is található:

 

1)      A megtérés (Tsuvá) nincs a parancsolatok listáján – egyszerüen azért mert nem micve megtérni. Nem kötelező. Ha valaki meg akar térni és javitani  viselkedésén, hogy vétkeit korrigálja – a Tóra utat mutat neki, hogyan kell csinálni ezt. Azonban ez magától az embertől függ – nincs parancsolat amely kötelezné erre. Így alakult ki az a helyzet, hogy a vallomás egy parancs, mig maga a megtérés – nem,

További, mélyebb értelmezés szerint, ami túlmegy a Psát keretein, a megtérés tulajdonképpen egy lelki folyamat, amely arra készteti az embert hogy visszatérjen az Örökkévalóhoz. Ez  a felébredéshez hasonló folyamat az embertől magától jön – és ezért nem lehet ezt megparancsolni. Mivel ha parancs lenne rá – akkor már nem lenne önkéntes és spontán.Ebben az esetben az ember csak egy parancsot teljesitene.

  Ezért nem parancsolta meg a Tóra a megtérést, hogy az kizárólag az ember saját akaratából fakadjon.

 

ÁLTALÁNOS PARANCSOLAT

 

2)      A második lehetséges válasz az, hogy a megtérés (Tsuvá) egy általános micve ami mindenkit kötelez és mint ilyen nincs a Tárjág listáján, ahol csak személyes, "privát" parancsolatok vannak.  

 

Például: van a Tórában egy ukáz – vagy jó tanács – ami úgy szól, hogy "messétek le szivetek burkolatát és ne legyetek többé keménynyakuak" (5.Mózes, 10, 16). – és ez mégsem számit a parancsolatok közé – mert ez általános, minden zsidót kötelező utasitás és amelynek célja a Tóra törvényeinek betartása.

 

   Ez a fejtegetés egybecseng azzal a magyarázattal, amely a 613 micvát az emberi organizmus 613 testrészével, végtagjaival és ineivel azonositja. Ahogy a végtagok és inak listáján csak az  ember un. "privát", személyes végtagjai vannak feltüntetve, de például a vér – nem, pedig a vér  élteti a többi testrészt – mégsem számit külön végtagnak – igy a megtérés is ami nem más mint a sziv  mélyből jövő felserkenése – egy általános jelenség és ezért nem számit a 613 közé.

 

   EGY ÉS UGYANAZ

 

3)      A legeredetibb lehető válasz a harmadik, ami azt tartja, hogy a bűnvallomás és a tsuvá – a megtérés – tulajdonképpen egy és ugyanaz. Hiszen Maimonidés maga mondja (Hilchot Tsuvá, 2, 3) hogy "ha valaki  szavakban meg is vallja vétkeit, de nem határozta el szivében, hogy elhagyja a vétek útját – az olyan mint aki alámerűl a rituális fürdőben= mikveban (hogy megtisztuljon) és ugyanakkor egy rusnya férget tart a kezében (ami természetesen meggátolja a megtisztulást).

 

         Eszerint és ebből kifolyólag, ha van egy olyan micve amely két részből áll

–        gyakorlati és érzelmi – akkor a micvák autorizált listáján csak a

gyakorlati rész szerepel. Ezért van feltüntetve a 613 listáján csak a bün megvallása, de nem maga a megtérés, mert az már a sziv reszortja.

 

Eszerint – és ez Maimonidés álláspontja -  a megtérés(tsuvá) az egy  micve.  De még mennyire. Még hozzá egy privát, személyes parancsolat, csak (éppen hogy) benne foglaltatik  a bűnvallomás parancsolatában. Összegezve: a megtérés minden egyéb micve felett van, de nem szabad hogy felül, a felszinen maradjon, hanem be kell hatolnia minden személyes micveba, úgy hogy az ember betartsa az összes parancsolatot.

 

   (Likuté Szichot,38.kötet,18.ol')