ZSIDÓNAK LENNI/CHÁJIM HÁLÉVI DONIN KLASSZIKUS KÖNYVE

A zsinagóga: a zsidók gyülekezete

 

Készítsenek nekem Szentélyt, hogy köztük lakjam!
(2Mózes 25:8.)

Zsinagóga minden olyan épület vagy helyiség, amely imádkozásra szolgál. A zsinagógának mindig ez volt a célja, és ez is marad. A rabbinikus irodalomban mindössze egyszer (Gitin 39b.) említik "imaházként", bét tfiláként. Első megjelenésétől fogva, az Első Templom i. e. 586-ban történt lerombolása utáni időktől Bét Kneszet - Gyűlés Háza, Gyülekezet Háza - néven szerepelt. A görög szó, amellyel a zsidók imádkozóhelyét megnevezték, és amelyből a "zsinagóga" szó származik, a bét kneszet szó szerinti fordítása. Maga a név is arra utal, hogy a zsinagóga nem pusztán a közös imádkozás céljait szolgáló központ.

Egyéb szerepei közül a legfigyelemreméltóbb, hogy a vallási tanulmányok helye is volt, elsősorban felnőttek számára. A bét midrás kifejezés, "a tanulás háza" szinte azonos értelmű a bét kneszettel. A bét midrás vagy a bét kneszet elkülönített helyisége volt, vagy ugyanazt a termet használták mindkét célra. A Tóra élethossziglani tanulását mindig is ösztönözték, és még az imádkozásnál is nagyobb jelentőséget tulajdonítottak neki ("...és a Tóra tanulása egyenlő az összes parancsolat teljesítésével..."). Ezért a Tóra-tanulás nemcsak az imarendnek vált részévé,* hanem tanulócsoportok is alakultak, amelyek az istentiszteletet megelőzően vagy aközben Tórát tanultak. A zsinagógának mint bét midrásnak - a folytonos, egész életen át tartó tanulás színhelyének - szerepe állandósult.

A zsinagógák gyakorta szolgáltak a gyerekek és fiatalok hivatalos oktatásának helyéül. A Talmud említi, hogy "Jeruzsálemban 480 zsinagóga volt, és mindegyikükben volt elemi iskola (bét széfer) és középiskola (bét Tálmud). A bét széferben az Írásokat tanították, a bét Tálmudban a Misnát." Ez a funkció természetesen változásokon ment keresztül az évszázadok folyamán, és országról országra, közösségről közösségre különbözővé vált.

A nevelési feladatokat tágabban értelmezve a helyi zsinagógák a közösségi könyvtár szerepét is betöltötték. Ezért szerepel a döntvények között, hogy "egy város lakói elhatározhatják... hogy vesznek egy Tóra-tekercset, megveszik a próféták könyveit és az Írásokat, hogy a közösség bármely tagja olvashassa ezeket. Ma, a nyomtatott könyvek korában... megvásárolhatják a teljes héber Bibliát a Rási-féle kommentárokkal együtt, a Misnájot köteteit, a teljes Talmudot, a Sulchán Áruchnak mind a négy részét, hogy bárkinek, aki tanulni akar, rendelkezésére álljon." Ez a nyilvános könyvtár a zsinagógában, illetve a bét midrásban volt.

Akár mert úgy tervezték, akár mert a zsinagóga volt a helyi zsidók egyetlen nyilvános épülete, a közösségi összejöveteleket és gyűléseket is itt tartották, és a napi ügyeket is itt intézték.* Ez volt a helyi rabbinikus bíróság - a bét din - székhelye is.

Noha a "bét kneszet", "a gyülekezet háza" elnevezés pontosabban tükrözi a zsinagógában folytatott szélesebb körű tevékenységet, mint a "bét tfilá", az "imaház", a hagyomány nemcsak nagy fontosságot, hanem nagy szentséget is tulajdonít a zsinagógának. A bölcsek úgy tekintették, mint a Templom után a második legszentebb helyet, és a zsinagógát - a hasonló célokat szolgáló tanházakkal együtt - mikdás meátnak, "kis szentélynek" nevezték (Megillá 29a.). Ezt a kifejezést Ezékiel próféta könyvének 11:16. szakaszából származtatták. Az Örökkévaló jelenlétét a zsinagógában állandóan hangsúlyozzák. Jellemző a Zsoltárok 82:1. szakaszának fogalmazása - "Isten ott áll az isteni közösségben..." -, amelyet úgy értelmeznek, hogy Isten jelen van a zsinagógában. Zsinagógában imádkozni mindig magasabb rendű volt, mint bárhol másutt. A bölcsek nagy tisztelettel és szeretettel adóznak a zsinagógának, amely kétségkívül lényeges szerepet játszott nemcsak Izrael hitének megerősítésében, hanem a zsidó közösségek összefogásában is.

Bármennyire központi intézménye volt is mindig a zsinagóga a zsidó életnek, mégsem azonos a judaizmussal. A sok zsinagóga közül egyikre sem lehet azt mondani, hogy az lenne a zsinagóga mint a hit mértékadó intézménye. A judaizmus nem intézményekben testesül meg, hanem az Írott és a Szóbeli Tórában. Volt idő, amikor a Szánhedrin, a legfelső vallási bíróság, központi hatalmat gyakorolt. De az elmúlt tizennyolc évszázad alatt szerepét a közösségek rabbinikus vezetői vették át.

A zsinagóga olyan hely, amelyet a célnak megfelelő használat, az imádkozás és a tanulás tesz szentté. Mint intézmény a hit követelményeinek megfelelő funkciókat tölt be: az imádkozás, a tanulás, a közösségi és szociális tevékenység színhelye. A zsidó közösség vallási életének és összetartó erejének biztosítékául is szolgál. A zsinagóga azonban mindössze eszköze a zsidó hitnek.

A zsinagóga működése független a papságtól is. A vallási szertartás minden részletét levezethetik maguk a hívők - és rendszerint meg is teszik -, ha elegendő tudással és gyakorlattal rendelkeznek. Az intézmény vezetését és fenntartását is világiak látják el, akik vagy önként vállalkoznak erre, vagy a választott vezetőség tagjai. Persze kívánatos - és szokásos - az istentiszteletek megtartását rabbira bízni, aki vallási ügyekben eligazítást ad, és vezeti a közösséget, de vannak zsinagógák, többnyire kisebbek, amelyek rabbi nélkül működnek. A rabbi hagyományosan a közösséget szolgálja, nem a zsinagógát.

A judaizmus vallási eszményeinek és társadalmi tudatának nem feltétlenül az istentisztelet házában kell kifejezésre jutniuk. Éppoly megfelelőek erre - mint ahogy gyakran erre is szolgálnak - a zsidó közösség egyéb intézményei. Az sem szükséges, hogy a judaizmus kinyilvánítását a zsinagóga hivatalos vezetője vagy vallási funkcionáriusa hitelesítse.

Hogy a zsinagóga milyen mértékben képviseli mégis a judaizmust - eltekintve attól a funkciójától, hogy az imádkozók gyülekezőhelye -, azt mindig nagyban befolyásolják vezetőinek (akár a rabbiknak, akár a világi vezetőknek) és magának a gyülekezetnek képességei és elkötelezettsége.

Lábjegyzet
* A régi talmudi időkből eredő gyakorlat, hogy a Tórát közösen olvassák, hetente beszédet - drását - mondanak, előadást tartanak a bölcsek tanításairól, a tanulási tevékenység része, amely az idők során az istentisztelet rendjébe illeszkedett. Ezenkívül maga az imarend is tartalmaz bizonyos szakaszokat, amelyek által a Tóra-tanulás kötelességét valamennyire teljesíteni lehet.
* A zsinagóga a közösség szociális-jóléti intézményeként is szolgált: adományokat gyűjtött és osztott szét a szegényeknek, kölcsönügyleteket bonyolított a rászorulók között, és gondoskodott az utazók szállásáról és ellátásáról.(Folyt.köv.)