HETISZAKASZ- EMOR (3)- 2013

VENDÉGOLDAL

 Irja :Glitsenstein Smuel, Rabbi

 

AZ ÉLET OLYAN, MINT EGY KÉPESLAP

 

„Szívem szerint örökösen halogatnám a dolgokat, de odáig már sose jutok el.”

Akár bölcsnek, akár szellemesnek, akár ostobának tartjuk ezt az aranyköpést, kijózanító gondolat tud lenni. Hányan mondhatják el közülünk, hogy nem halogatnak fontos dolgokat ma, amiket már tegnap el kellett volna intézni? Ne csak a sárga irigység egyen bennünket, amikor szuperhatékony, percre pontos, örökké összeszedett embereket látunk. Haragudjunk meg, de magunkra.

 

Saját tapasztalatomból tudom, hogy ha valami tényleg fontos, jobb, ha azonnal elintézem, különben egyszerűen nem „jutok el” odáig. Biztos sokat profitálnék egy „hogyan osszuk be az időnket” kurzusból. Egyszer jelentkeztem is ilyenre, de aztán nem jutottam el odáig, hogy elmenjek. Nem volt időm rá! Annyi ötlet, projekt és terv van, amivel foglalkozni szeretnék. Tudom persze, hogy egy kicsit jobb önfegyelemmel ezek meg is valósulhatnának.

 

Talán meglepetésként éri az olvasót, ha megtudja, hogy a hatékony időkezelés nem csak a profik ismérve, de egyenesen vallási parancsolat is. Az eheti pársá a zsidó ünnepekkel foglalkozik, éspedig az ómerszámlálás 49 napjának kontextusában, mely a peszách és a sávuot között telik el. Ahogy az izraeliták számlálták a napokat a kivonulás után, mert alig várták, hogy megkapják a Tórát, úgy számoljuk évente a 49 napot.

De mire való számlálni az időt? Az idő az úgyis telik, akár számolunk, akár nem. Mi értelme van számolgatni?

 

 A válasz az, hogy azért számoljuk ezt a 49 napot, hogy tudatában legyünk minden egyes nap értékének. Hogy érzékenyebbé legyünk a nap, az óra, a perc értékei iránt. Hallottam egyszer egy klasszikus hasonlatot erről, a szentéletű Chofec Cháim,  Jiszraél Meir Kagan rabbi (1838–1933) nevében mesélték: „Az élet olyan, mint a képeslap” – mondta ő. Nyilván mindannyian küldtünk már képeslapot nyaralásból haza vagy barátoknak. Lendületesen nekiálltunk, aztán annyi mondandónk lett, hogy elfogyott a hely. Mit lehet tenni? Odanyomorítottuk a többi apró betűkkel, aztán a sarokba, meg ahol csak egy kis hely még maradt. Aztán megfordítottuk a lapot, hogy még a tetejére is kerülhessen néhány elhagyhatatlan szó.

 

 

Ismerős kép? Nem ilyen-e az élet? Fiatalon és lendületesen kezdjük, minden aggodalom nélkül, aztán ahogy öregszünk, kezdjük felfogni, hogy az élet rövid. És akkor görcsösen próbálnánk belezsúfolni mindent, amit fontosnak tartunk, és addig nem fért bele. Néha ezek a kísérletek kétségbeejtőek, szánalmasak, mintha az utolsó pillanatban keresnénk értelmet az életünknek.

Ezért mondja nekünk a Tóra, hogy számláljuk a napokat – mert bizony meg vannak számlálva. Mindannyiunknak jut egy határozott mennyiségű nap, s a célunkat, amiért teremtve lettünk, ez idő alatt kell beteljesítenünk. Reméljük, hogy a számlálás segít jobban értékelnünk ezt a tényt.

 Tehát akármi legyen is az a fontos, amit meg kellene tennünk, adja az Örökkévaló, hogy „eljussunk odáig”!

(Forrás: EMBERBARÁT, Nagyfuvaros honlap )