Vasárnap (MA) – Lág beómer ל"ג בעומר))

AZ ÓMER SZÁMLÁLÁS 33. NAPJA

Lág báomer: Peszach, az egyiptomi szabadulás és Sávuot, a Tóra-adás és kinyilatkoztatás ünnepe közötti hét hétben számoljuk a napokat. Ezt az időszakot nevezzük az Ómerszámlálás idejének.

A napok számlálása egyszerre jelképezi a kinyilatkoztatás ünnepe iránti várakozásunkat és a lelki felkészülést az ünnepre. Ez az időszak azonban egyszerre a gyászé is. A hagyomány szerint ugyanis ezekben a hetekben pusztította el közel kétezer éve az egyik legnagyobb talmudi bölcs rabbi Akiva több ezer tanítványát egy szörnyű járvány. A Talmud tanulsága szerint, ők azért részesültek ilyen súlyos büntetésben, mert "nem adták meg a kellő tiszteletet egymásnak". A tanítványok között pusztító halálos járvány a számlálás 33. napján szakadt meg, így ezen a napon a gyász időszak is szünetel.

Érdekes módon a 33. nap más miatt is fontos. Ugyanis Ákiva rabbi életben maradt tanítványai közül a leghíresebb, Simon bár Jocháj, később, éppen ezen a napon hunyt el. Simon rabbi, aki a kabbala legfontosabb alapkönyvének, a Zóhárnak a szerzője, azt kérte, hogy halála napján mindig nagy ünnepséget rendezzenek. Ezen a napon sok tízezer ember zarándokol és ünnepel sírjánál, a galileai Meronban.

                      …és egy chaszid történet                                        

Lág Báómerkor szokás meglátogatni a temetőt. Mindenekelőtt a Chevrá Kádisá (Szent-Egylet) tagjai tartják kötelességüknek, hogy felmérjék, milyen munkálatokat, javításokat kell elvégezni a temetőben.

Gomelben, ahol az idő tájt rabbi Ájzik volt a  rabbi, az volt szokásban, hogy Lág Báómerkor, a temető látogatást követően - természetesen a temetőn kívül- a Chevrá Kádisá tagjai kisebb lakomát rendeztek, amin keménytojást, süteményt ettek, hozzá egy kis pálinkát ittak. Erre az alkalomra meghívták a rabbit is, aki ezen a „lakomán" chászid értelmezésű Tóra-magyarázatot tartott.
Egy ilyen alkalommal a rabbi is bement a temetőbe, megállt az egyik sír mellett, elolvasta a sírkő feliratát, és hosszú ideig állt ott, gondolataiba merülve. Végül magához hivatta a Chevrá Kádisá intendánsát és megparancsolta neki, hogy távolítsa el azt a feliratot a sírkőről, ami az elhunyt jó tulajdonságairól szól.

A rabbi utasítását végrehajtották, de utána megkérdezték, miért volt erre szükség? A rabbi erre azt felelte:
- Az égben számonkérik az itt eltemetett zsidótól azt a sok jó tulajdonságot, ami a sírkőre volt vésve. Azzal, hogy most már nincs ott, nagy szívességet tettem a megboldogultnak . . . .