a "betiltott"  motoros tüntetés margója

GANDHI A ZSINAGÓGÁNÁL

Ha a hétköznapi újságolvasót megkérdezzük, mi is történt a mult vasárnap, az Élet Menete idején a zsinagógánál, kapásból rávágja: semmi, legalábbis semmi különös. Nem voltak atrocitások, maximum arra járt pár kósza motoros, azok is csak ebédelni mentek – saját állításuk szerint. Nos, ez nem tökéletesen pontos, de jobb kérdésem van: miért nem történt semmi? Azért, mert ott volt a Hősök Templománál Mahatma Gandhi.

 

Hogy kerül Gandhi a zsinagógához?

 Sort kerítünk arra is. A dolog úgy esett, hogy mikor a különböző szélsőjobboldali motorosklubok bejelentették a már nevében is vérlázító felvonulásukat, néhány civil elővette az ép eszét, és gondolkodni kezdett. A motorosok útvonala messze esik az Élet Menetétől, ott sokan is lesznek, azt a tömeget nem kell félteni – legalábbis nem annyira kell, mint magát a zsinagógát. Mert ahhoz viszont nagyon közel akartak menni. És hát a motorosok is tudták: ez az egy alkalom kínálkozik, amikor mindenki az Élet Menetén lesz, hátha nem őrzi senki az épületet. Hátha kárt lehet tenni benne, hátha meg lehet valahogy gyalázni. Már egy bevert ablak is jelképértékű lett volna Mordor huszárainak. Csak annak nem néztek utána, hogy az Élet Menete nem vallási ünnep, nem kötelező részt venni rajta. Míg tartott a hercehurca, a motoros rendezvényt hol betiltották, hol engedélyezték, hol berakták a kemencesutba, hol elővették, az említett civilek – nem kevesen, nem is sokan – úgy határoztak: ők bizony megőrzik a templomot. Őrizni fogja a rendőrség is, az a dolga, de biztos, ami biztos, ők is odamennek. Fegyvertelenül, erőszakmentesen, utcai ruhában, de ott lesznek.

És lőn.

A civil demonstrációt délután kettőig jelentették be, a megjelenők létszáma erősen változott – ki jött, ki ment, összesen ötvenen-százan vehettek részt rajta. Mielőtt azt tetszenének mondani: de hiszen motorosnak híre-hamva sem volt, már cáfolom is – dehogynem volt. Járt arra először egy harminc-ötven fős bandérium, de tovább is hajtott, mikor meglátták a rendőrséget és a civileket. Tovább ám, de nem túl messze – körözhettek arrafelé egy darabig, mert déli egy és fél kettő között megint megjelent egy öt-tíz fős csapat, közülük egynek sikerült is átjutni a rendőrség útlezárásán, végighajtott a zsinagóga előtt, ám a többiek fennakadtak a rostán. Ők voltak azok, akik később azt mondták: csak ebédelni mentek arra. Mintha Budapesten sehol másutt nem lehetne ebédelni… De mi lett volna, ha nem látnak népséget, sokaságot a templom előtt, mi lett volna, ha csak a rendőri őrizettel találkoznak? Mióta feltalálták a mobiltelefont, igen könnyen megoldható a szervezés – nem kellett volna nekik postagalamb ahhoz, hogy pillanatok alatt mindannyian ott teremjenek. Megannyi magánemberként, hiszen mindenki olvashatta azon a szélsőjobboldali oldalon, melynek nevét nem írom le, de káinfónak szoktam hívni őket, hogy privát motorozgatásnak akarták beállítani a tevékenységüket, amit nem tilt a törvény. Csak a szervezett vonulást tiltja. És ha spontán összeverődnek, mobiltelefon útján megbeszélve, hogy a zsinagóga védtelen, akkor az egy spontán antiszemita tüntetés lett volna. Nem bejelentett. Amit szintén nem tilt a törvény. Más forrásokból tudjuk, hogy a vasárnapi rendezvényeken mintegy száz motoros vett részt, ami haderőnek nevetséges volna, de rendőrök, civilek ellen komoly sereg.

Csakhogy más baj is volt ezzel. Ott voltak a demonstrálók. No hát, horkanhatna fel bárki, mit tehettek volna, puszta kézzel, ünneplőben? Épp azt tették, ami a legfontosabb volt: jelen voltak. Nyitott szemmel. Ugyanis a gyűlölet-bűncselekményeket a törvény szigorúan bünteti, és ötven-száz ember nem kisegér, nem kapja be őket a cica. Szétkergetni lehet őket, hogyne, ahogy a rendőrséggel is meg lehet ütközni, bár az álmoskönyv szerint nagyon rossz kimenetelű főtárgyalást jelent, de mindenki emlékezni fog arra, kivel verekedett, ki támadta meg. Egyszóval, a rendőr, a civil – mind tanú. Sok tanú. Túl sok ahhoz, hogy meg lehessen őket félemlíteni, el lehessen tüntetni. És a börtönben nem jó a szélsőjobboldalinak. Nagyon nem. Válogatás nélkül mindenféle emberrel összezárják, olyanokkal is, akik haragszanak rá.

Hát ezért félnek a benzinhuszárok, az orkok, a barlangi trollok, a skinheadek és Mordor egyéb csapatai a tanútól, a nappali világosságtól, ezért hatásos ellenük Gandhi erőszakmentes módszere. Végül is a zsinagógát ez a mentalitás óvta meg – no, és természetesen a rendőri készültség. A Gondviselést most nem keverném bele, mert nem törvényhatósági tényező a magyar perrendtartás szerint. És nem csak a zsinagóga menekült meg, hanem Budapest is – a szégyentől, az egész nagyvilág előtt.

De megvan most már, mitől félnek a rettenthetetlennek látszó szélsőjobboldali leventék. A civilektől.

Nem az öklüktől – a szemüktől. Meg a szájuktól.

Féljenek is, megvan a gyenge pontjuk.

Persze, csak míg törvény és jog van Magyarországon.

Szele Tamás(Gépnarancs)

o                                                        .