A HETI SZAKASZ CHASZID SZEMSZÖGBŐL –ÁCHRÉ MOT(2)

     AMIKOR A VÉTKEKBŐL ÉRDEMEK LESZNEK

 

      Szakaszunk leirja a főpap Jom kippuri szolgálatát. Ez a nap,mint tudjuk, a megtérés és megbocsátás napja, amikor minden zsidónak lehetősége van megtérni és bocsánatot nyerni vétkeiért.

   

A megtérés nagy jelentőségét és sorsforditó erejét, abból a megállapitásból is láthatjuk amit a Talmud bölcsei tettek ezzel kapcsolatban, amikor azt mondták, hogy "aki megtér abból az indittatásból hogy Istent szereti (és nem félelemből) annál a készakarva elkövetett vétkekből érdemek lesznek"(lásd Joma,86,b). Ez azt jelenti, hogy nemcsak bocsánatot nyernek vétkei, hanem egyenesen érdemekké változnak, vagyis minden egyes vétek egy-efy jó pontra változik.

 

  Erre persze lehet kérdezni: a vétkes, nem elég hogy nem büntetik – még jutalmat is kap? Hol itt az igazság? Hét lehetséges, hogy  aki vétkezett, az "jobban jár. Mint aki őrizkedett  attól hogy bűnt kövessen el? Hiszen ezek szerint a megtérő vétkesnem több érdeme van mint annk aki nem vétkezett?!

 

      HOGYAN LESZ  VÉTEKBŐL ÉRDEM?

     

  Ezt meg lehet talán érteni, ha felfogjuk teljes mélységében mit jelent a megtérés és hogyan áll elő ez a helyzet, amely olyannyira megmásitja a dolgok menetét, hogy ami tegnap bűn volt, amit az illető elkövetett,- mára érdem lesz , mintha micvá lett volna. Hiszen azt még fel lehetne fogni, hogy a vétkes, aki megszegte az isteni parancsot, de azután megbánta tettét és megtért teljes szivvel – az Örökkévaló megbocsát neki és eltörli a vétket, mintha nem is vétkezett volna.

Ez oké, de hogyan válhat maga a vétek érdemmé?

 

     A válasz az lehet, hogy létezik több fajta megtérés. Van aki (Isten)félelemből tér meg, vagyis fél az  a büntetésből, ami – belátja – jár neki vétkeiért. Az ilyen megtérő engesztelésben részesül, de valami nyoma azért marad a véteknek, mint egy sebesült, aki meggyógyult ugyan, de a sebhely látható maradt.

   Aki azért tér meg mert szereti az Örökkévalót (Tsúvá méáhává)- annak úgy törlik el vétkét, hogy annak semmi nyoma nem marad, vagyis eleve eltörlődik vétke, mintha nem iss lett volna.

 

    És van egy harmadik kategória, aki megtér "nagy szeretetből" (Áhává rábbá), mikoris a  vétekből érdem lesz.

 

    "NAGYON-NAGY SZERETET"

 

      Rabbi Schnéor Zálmán, a Chábád megalapitó "öreg rebbe" irja a Tánjá cimú alapvető müvében, hogy a vétek érdemmé változása egy olyan megtérés által történik, "amely szeretetből, a  sziv mélyéről,  nagyon-nagy szeretetből, vágyakozásból, epedő lélekkel, ragaszkodva az Örökkévalóhoz, szomjazó lélekkel" történik (Tánjá,

 

     

    Vagyis: az ilyen megtérő egy olyan magas fokozatot ért el az Örökkévaló szeretetében – ami  azáltal keletkezett, hogy ő érzi milyen messzire került Tőle vétkei miatt. Ő olyan most mint egy szomjas ember a pusztaságban, akinek szomja sokkalta gyötrőbb mint hasonló helyzetben lévő valakinek – lakott területen. Az eredmény konklúziója: a sulyos vétkek okozták az eltávolodást, ami kiváltotta az igazabb, őszintébb megtérést (mint a kilátástalan szomjuhozó a sivatagban) és ez eredményezi hogy a sulyos vétkek érdemekké válnak!

 

     A TÁVOLSÁG OKOZTA SZERETET

 

       A megtérő itt elérte a "nagyon nagy szeretet" fokozatát, amit más úton nem lehet elérni. A nagy távolság, ahogy eltávolodott az Örökkévalótól vétkei által – az ami által most elérte a "nagyon nagy szeretet" kritériumát. Tehát: a vétek nagyságától függően, ami a nagy és jelentős eltávolodást kiváltotta – érkezett el ahhoz  a fokozathoz, amikor a vétkek érdemekké válnak.