A HETI SZIDRA CHASZID SZEMSZÖGBÓL –BÖHÁR-BÖCHUKOTÁJ – 2013

 

                   KŐBE VÉSETT TÖRVÉNYEK

 (Itt egy rövid "előzetes"nek következik, amely megmagyarázza, mi a különbség a Tóra héber nyelvén a chok és a chuká között: az előbbi a törvény (rendelet, szabály vagy "törvényerejü rendelet), mig az utóbbi, a chuká az megmásithatatlan törvény, alaptörvény amit még abszolut többség sem változtathat meg. A mai héber nyelvben chuká alkotmányt jelent, konstituciót.

Izrael államának nincs külön alkotmánya, mert az maga a Tóra).

   

     A "chukim" alatt általában a micvákat értjük . Itt szakaszunkban, amely Mózes harmadik könyvének befejező szakasza – ez azonban nem lehetséges mert mindjárt a "Chukim" után jön hogy "és micváimat betartsátok".

   Rási  tehát, a Midrás-bölcsek alapján azt mondja hogy itt chukim azt jelenti hogy "ha fáradoztok a Tóra tanulásában".

 

Az a tény, hogy  itt a Tóra tanulása-elsajátitása ezzel a szóval van jelölve – további magyarázatra szorul. Tudjuk hogy a "chok", chuká – bölcseink szerint olyan micvákra vonatkozik, amelyeknek nincs logikus magyarázata, ahogy Bölcseink kimondták, (az un. "vörös tehén" vonatkozásban **), hogy azt emberi ész nem fogja fel, mivel – és itt az Örökkévalót idézik, aki azt mondta: "törvényt alkottam, végzést adtam ki – senkinek nincs joga azt megkérdőjelezni".

 

     Hát ez lenne a megfelelő kifejezés a Tóra tanulására, ami nem egy fegyelmi kérdés – tanulni mert muszáj – hanem megérteni, ésszel, logikával? Akkor  meg miért használja itt a Tóra a "chuká" szót abban az értelemben hogy "fáradozni kell a Tórában"?

 

   TELJES 0DAADÁS

                    

        Rabbi Shnéur Zálmán, az Álte Rebbe, a Tánjá szerzője, úgy értelmezi a Chuká (Böchukotáj) szót hogy az itt mintha vésést jelentene (a ch.k.k győk héberül vésést is jelent!) . Vagyis a vers itt arra utal, hogy úgy kell Tórát tanulni hogy az bevésődjön az ember tudatába, emlékezetébe és eggyé váljék vele!

Másszóval – ahogy a betü bevésődik és eggyé válik a kővel és annak része lesz – úgy kell a zsidó embernek eggyé válnia az általa tanult Tórával.

 

     Lehet persze betüket irni tintával papirra vagy pergamentre és lehet azokat kőbe vésni. A tintával irott betük eggyé válnak ugyan a pergamenttel – de mindazonáltal előttünk  marad két "valóság" – a papir és a tinta.

 

     Ezzel szemben a kőbe véset betüknek semmi önálló "létük" nincs és nem lehet elválasztani őket a kőtől, mivel ők maguk a kő!  A vésés tehát a a teljes, totális odaadást, egybeolvadást jelzi, olyannyira hogy egy szemernyi önálló, személyes létvalőság sem marad .

 

    Ezért használja itt a Tóra a Böchukotáj kifejezést, ami vésést is jelent(!), jelezvén ezzel hogy úgy  kell tanulni a Tórát, hogy eggyéválás vele  ne olyan legyen mint a tinta és a pergament –ami az odadásnak egy alacsonyabb foka.

 

Az embernek úgy kell "egyesülnie" a tanult Tórával, olyan odaadással – mint a bevésett betük a kővel – maradéktalanul – hogy ne maradjon benne az "én" ből semmi személyes quasi valőság, hanem teljes egészében a Tórával foglalkozzon, arra gondoljon és ne másra.

 

   NEM SZEMÉLYES ÉLVEZETBŐL

 

       Hogyan érhetjük el ezt a totális eggyéválást a Tórával? A Tóra maga adja meg a "receptet": "Ha törvényeim szerint jártok---" amikor fáradoztok a Tóra tanulásában – abban a tudatban és értelemben hogy azok "chukim". Való igaz, hogy a Tórát  ésszel kell érteni, felfogni, elsajátitani  és nem lehet automatikusan a hitre hagyatkozni  - de ez maga is csak akkor müködik, ha  az ego meg van regulázva és önfegyelemre kötelezve.

 

 Jobban mondva: A zsidó embernek igyekeznie kell és erőfeszitéseket kell tennie, hogy az eszével felfogja és megértse a Tórát amit tanul – de ezt nem úgy kell tennie mint egy intellektuális időtöltést, vagy akadémikus élvezetet (ez is van a Tóra tanulásban!) hanem abban a tudatban kell "fáradoznia" a Tórában, hogy ez az Örökkévaló akarata. Az Örökkévaló azt akarja hogy  ő értse és magáévá tegye a Tórát eszével és ezért meg kell eröltenie magát.

 

Amikor igy tanul valaki és nem mint egy egyetemi disciplinát amiért majd egy tudományos fokozatot kap(hat) – akkor a Tóra és tanulója maradéktalanul eggyé válnak mint a vésett betük a kővel.

 

     A HIT HALAD FOKRÓL FOKRA

 

            Ezenfelül a Tőra kimondja (vagyis megparancsolja) hogy "törvényeim szerint J Á R T O K---" – ahol a hangsuly a járáson-menésen van – vagyis a Tórával menni-haladni kell és nem egy helyben topogni. Ez a rebbe szerint azt jelenti, hogy a Tóra szerint élő zsidó  nem állhat egy helyben, hanem fokról fokra haladnia ,emelkednie kell.

 

Olyannyira hogy olyan dolgok amelyek tegnap még érthetetlnek voltak számára és csak azért fogadta el őket mert hivő ember és fegyelmezett – ma már érti őket és ennél fogva hite magasabb rendü, megalapozottabb.

 

Ez a folyamat végtelen és erre mondja a Zsoltáros "és haladnak előre fokozatról fokozatra..." (Zsolt, 84, 8). És ez az a bizonyos "fáradozás"a Tóra tanulásában – irja a rebbe a Likuté Szichotban (3. kötet) – amiről itt szó van: egyrészt belekezdeni hivő hittel és  fegyelmezetten, mint amikor valaki egy kötelességet teljesig – de ugyanakkor nagyon igyekezni megérteni és nem csak mechanikusan magolni – úgy hogy az értelem is az istenszolgálat és az isteni akarat szerves része legyen.

 

     ÖNDICSÉRET?---

 

       Jó példa arre hogyan lehet eggyé válni a Tórával Simon Bár Yocháj (Rásbi) esete: "Rabbi Simonról (akinek jórcájtja Lág Beomerkor van, ami közel esik szakaszunkhoz ) feljegyezték az utókor számára, hogy azt mondta: "Láttam kiváló embereket (cádikokat) de ezek nagyon kevesen vannak- - - - ha csak ketten, akkor ezek én és a fiam - - - - de ha csak  egy--- az én vagyok!" (B.T.  Szukká 45 b és Szánhedrin 87 b).

 

     Ez az öndicséret – első látásra – több mint furcsa. Hogy vág ez össze  a kötelező és elvárható szerénységgel?

 

     A válasz az hogy éppen a Rásbi volt az, aki joggal mondhatta ezt magáról, mivel önsemmibevevése (a héber "bitul" magyarul nem létezik) a Tórával és annak adőjával – az Örökkévalóval – annyira feltétel nélküli, tökéletes és abszolut volt – hogy nem látta magát mint egy valóban létező Lényt. Ő magát mint eszközt látta a Teremtő kezében és ennélfogva mondhatta hogy mint eszköz ő tökéletes és ezt mint egy száraz tényt közölte.

 

   Ennek alapján most már érthető válik miért használja itt a Tóra a Chok (Böchukotáj) kifejezést. Egyrészt a Tórát valóban úgy kell tanulni hogy megértsük , de ennek alapja – ami ezt lehetővé teszi – az nem más mint annak a tudata, hogy azért igyekszik megérteni amit tanul, mert ez az Örökkévaló akarata és nem valami öncélu stréberkedés.

 

    Ezért alkalmas  itt a Chuká kifejezés, amit  úgy is lehet érteni hogy mint a kőve vésett betük...