A HETI SZAKASZ – SMINI(2) – 2013

VENDÉGOLDAL

IRJA: Glitsenstein Smuel, rabbi

 TESTVÉREK HARMÓNIÁBAN

A zsidó nép buzgón építette a Miskánt, a pusztai szentélyt, az Örökkévaló első hivatalos földi "lakhelyét". Egy héten át szentelték fel, mutatták be az áldozatokat, de Fentről még nem adatott jel.

      Áron főpap keservesen csalódott. Alázatos lélek lévén, azt hitte, ez az ő hibája. Végtére is része volt – ha vonakodva is – az aranyborjú vétkében. Az Örökkévaló nyilván nem elégedett vele, és ezért nem adta jelét az égből annak, hogy elfogadta a szentélyt. Mózes, az öccse lépett elő, egy különleges imát mondott, és a Sechiná, az isteni Jelenlét azonnal leszállt az Izraelre. Aztán  Mózes megáldotta a népet a 90-es zsoltár záró szavaival: „Legyen az Örökkévalónak, a mi Istenünknek jóindulata mirajtunk, és kezeink munkáját tedd maradandóvá, a kezeink munkáját – tedd maradandóvá!”

 

 Ezek után  Izrael fiai előtt világossá lett, hogy bizony Áron a kiválasztott, és örültek kezük munkájának, amit az Örökkévaló végre megáldott. Ez egy gyönyörű és megindító története a testvéri szeretetnek. Nem az egó, nem az egy ember teljesítménye, nem az irigység játszik itt szerepet – hanem a tiszta, minden tisztátalantól mentes szeretet a testvérek között.

 

Hallottam egyszer az izraeli főrabbit, Jiszraél Meir Laut, amint éppen ezt a történetet hasonlította össze a testvérek közti viszony egyéb bibliai ábrázolásaival.

 

A legelső testvérpárral rosszul indult a dolog: Káin megölte Ábelt, irigységből. Ábrahám fiai, Izsák és Jismáel sem éppen azt mutatták meg, milyen, ha a testvérek tűzbe mennek egymásért – sőt, ellenségeskedésük kihat a mai napig!

A következő generáció sem volt jobb: Jákób és Ézsau jóformán egész életükben vetélkedtek egymással. Aztán a rossz történet folytatódott a következő nemzedékben József és a testvérei között. Kis híján megölték őt, aztán eladták rabszolgának.

 Milyen üdítően más Mózes és Áron egymást támogató viszonya. Milyen jó, milyen szépséges, ahogy a zsoltáros mondja: „Íme, mily jó és mily kedves, ahogy a testvérek együtt laknak, egységben!” (Zsoltárok 133).

Bizony fontos üzenet ez manapság számunkra. Akár Izraelről van szó, a politikai konfliktusokról, akár a közösségi életünkről, gyakran mi magunk vagyunk önmagunk legrosszabb ellensége. Ha Izrael és minden vele szimpatizáló csoportosulás egy hangon szólna, mennyivel erősebben hangzana hangunk a nemzetközi porondon is! Ha a zsidó szervezetek harmóniában lennének képesek tevékenykedni a szüntelen versengés – vagy ami még rosszabb, egymás munkájának szüntelen ellehetetlenítése – helyett, minden közösségünk egészségesebb volna.

 Kérjük  az Örökkévalót, tanulhassuk el Mózestől és Árontól a harmonikus testvériség titkát, és az Örökkévaló jelenléte nyugodjék rajtunk is.

(Forrás: "Emberbarát", Nagyfuvaros Honlap)