HETI SZAKASZ – TÁZRIÁ-MECORÁ(3)  -2013

VENDÉGOLDAL

IRJA: SMUEL GLITSENSTEIN rabbi

Más szemében a szálkát

 

Heti szakaszunkban a bőrkiütésekről esik sok szó.  A Talmudban egy egész fejezet, a negájim írja le részletesen, milyen fajta kiütések vannak, melyikkel mit kell csinálni, hogyan kezelni, mit jelentenek a különböző típusok. Ugyanitt említik, hogy az ember hajlamos minden embertársában a hibát és a rosszat meglátni, csak saját magában nem  sikerül ezt felfedezni.

 

Volt egyszer egy nagytudású, remek orvos, az egész országban elterjedt a híre. Beszélték róla, hogy nemcsak jó orvos, de különleges ember is, gyógyító, és ott segít, ahol tud.

Ugyanakkor ez az ember igen büszke, és felfuvalkodott is volt, sokszor lenézett másokat, s magát igen nagyra tartotta. A városban neki volt a legjobb autója, s egy napon, mikor épp ment valahova, látja ám, hogy a város rabbija az út szélén éppen igyekszik valahova. Megáll, és felveszi a rabbit, beülteti az autójába, hogy elvigye a dolgára. Közben beszélgetnek.

 A doktor mesélni kezdi a rabbinak, amúgy dicsekedve, hogy őhozzá mindenféle népek járnak, közel s távolról keresik fel őt. Vannak közöttük olyan szegények, akiktől ő inkább nem is kér pénzt, de szívesen meggyógyítja őket.

Feleli rá a rabbi: Én is pont így csinálom.

    Az orvos tovább dicsekszik, mondván, jönnek hozzá bizony olyan szegények is, hogy nem csak ingyen kezeli őket, de még a gyógyszereket is ő fizeti ki nekik. Így próbált az öntelt orvos túltenni a rabbin. De a rabbi csak  azt felelte neki: Éppen így csinálom én is.

Akkor a doktor megint jobbnak akart látszani, és elmondta, hogy ő a pácienseinek a sorsát a kezelés után is tovább követi, hátha szükségük lesz még valamikor az ő segítségére. De csak azt mondja most is a rabbi: Bizony pont így csinálom én is.

 

     Végül a doktor már nem állhatta meg, s mérgében felcsattant: hiszen én, aki gyógyítok, mi mindent teszek az emberekért, Te azt mondod, hogy éppen úgy csinálsz mint én, mit csinálsz te?

Mire a rabbi halkan csak annyit mondott: Én is csak a jó dolgokat mesélem el magamról, s a hibáimról bizony hallgatok.

 

A Kabala szerint, mikor másban hibát találunk, akkor az a másik csak tükröt tart elénk, amiben saját magunk árnyoldalát láthatjuk meg. Megmutatja, hol kell még magunkon dolgozni. Az egész világ ily módon tükör a számunkra, mutatja néha nagyon élesen, hol van a helyünk, kik vagyunk, mit akarunk, merre tartunk.

Ha rossznak látunk valakit, fel kell tennünk magunkban a kérdést, miért ilyen ő, mi vezette őt erre, talán a sorsában van valami, ami ide juttatta. Ha nem sikerül semmi jót találnunk az adott emberben, az biztosan mutatja, hogy bennünk van a hiba, s magunkba kell néznünk.