HETI SZAKASZ – ÁCHRÉ-MOT- KDOSIM(3) 2013

VENDÉGOLDAL

IRJA: GLITSENSTEIN SMUÉL,rabbi

Igaz Mérték Legyen Nálatok

 

Dupla hetiszakaszunkban több mint ötven micvát olvashatunk a hatszáztizenháromból. Ezek között vannak, amik az ember és ember közti kapcsolatban alkalmazandók, és vannak Isten és Ember közötti kapcsolatra vonatkozóak is. Sok szabály szól a súlymértékről is. 

A hagyományos kétkaros mérlegen a súlyt különböző kövekkel mérték, egy-egy kő pontosan egy kiló, fél kiló, stb. volt. A micva szerint csak igaz, vagyis pontos mértéket szabad használni. Sőt, még az otthonunkban, dísztárgyként sem lehet olyan mérték, ami hamis, mondjuk egy kilósnak látszik, de valójában csak 900 grammos. Sem készíteni sem használni nem szabad, de már az is bűn, ha a birtokunkban van ilyen hamis mérték. 

„Ne kövessetek el jogtalanságot az ítéletben, se mértékben, se súlyban, se űrmértékben. Igaz mérleg, igaz súlykő, igaz éfo, igaz hín legyen nálatok; én vagyok az Örökkévaló, a ti Istenetek, aki kivezettelek benneteket Egyiptom országából.”

 

Ehhez először is lássuk, mit követ el az, aki hamis mértékkel mér, hamis mértékkel él... A kereskedő, aki ilyet használ, meglopja vevőit, nap, mint nap, válogatás nélkül mindenkit, aki nála vásárol. Teszi mindezt úgy, hogy közben becsületes ember benyomását kelti, szépen leméri az árut, leolvassa az eredményt, kifizetteti a „tisztességes” árat. Törzsvevői vannak, megbecsülésnek örvend, mosolyog a vásárlóira, szemtől szembe teljesen rendben lévőnek mutatja magát. De a szabályosan működő üzlet egy olyan hazugságra épül, amit az emberek gondolkodás nélkül fogadnak el igaznak. A „mérték”, az igazság, amire a bizalom épül. Ezt az eszközt, a valóságot meghamisítani, s hazugsággá változtatni, miközben a becsület álarcát hordjuk, lopni, csalni, megkárosítani másokat, ez utálatos Isten szemében, és rosszabb, mintha csak egyszerűen lopna, vagy rabolna az illető. Hiszen rabolni bűn, mindenki tudja, az elkövető, a károsult is, a vétek látható és tettenérhető. A rabló megvetést  és szánalmat kelt az emberekben, bizalmatlanság és kivetettség az osztályrésze, ami a bűnéből fakad. Lehet, hogy a tolvaj később megbánja, amit tett, jó útra tér, és kedves lesz az Örökkévaló szemében.

 

Többről szól tehát ez a parancs, mint a kereskedelem tisztaságáról, a becsületes üzletelésről. Mélyen emberi oldalunkra világít rá, gyenge pontunkra, s arra, hogy a szentnek hitt dolgok hamissá, valótlanná ne válhassanak, nekünk kell őrizni a határt! Nem szabad engednünk, hogy korrupttá váljunk, s az igazit álarcként használva hamisat cselekedjünk. Kötelesek vagyunk valódi arcunkat mutatni, s ha olykor nem is tetszik a tükörképünk, vállaljuk bátran, hogy ezek vagyunk, mert így is kedvesek leszünk az Úr előtt, s százszor kedvesebbek, mintha szentségét mocskolnánk, s az ő árnyékában követnénk el a bűnöket, a nevét és igazságát takarónak használva rejtegetnénk hamisságunkat. 

 

Egyiptomban rabszolgák voltunk, mert az Örökkévaló úgy rendelte, hogy négyszáz évig szolgálja Izrael népe Egyiptom népét. S mikor a tíz csapás kíséretében Izrael gyermekei megszabadultak a szolgaságból, az egyiptomiak mondhatták: „Hiszen mi csak az Örökkévaló parancsát teljesítettük, az Ő tervének részei voltunk, miért bűnhődünk hát?”

 

És valóban, ez volt a terv, ők csak eszközei voltak Istennek, és mégis bűnösök. Mert az isteni terven ugyan nem változtathattak volna, de szabadon dönthettek, hogyan bánnak a szolgáikkal. Hogy kegyetlenkednek- e velük, hogy bántalmazzák- e őket, csakis rajtuk múlt, az ő szabad választásukon. S ahogy döntöttek, ahogy cselekedtek, a következményeket is viselniük kellett.

 

Legyen hát tanulság az ő történetük mindannyiunk számára, hogy a szentséget, az etalont, a valódi mértéket becstelenül felhasználni, vele takarózni rosszabb, mint akárhány hibát elkövetni. 

Mert csakis az igaz mérlegen, az igaz súlykővel tudjuk mérni magunkat, csakis az egyenes tiszta tükörben láthatjuk meg valódi önmagunkat, olyannak, amilyenek vagyunk: esendők, próbálkozók, törtetők, elbukók, talpra állók: vagyis hamisítatlan, igaz EMBEREK. 

 (Forrás:Emberbarát, "Nagyfuvaros")