MIKOR   VAN  PESZÁCH  –  BUDÁN?

Magyar-zsidó valóság

 

Ezegyszer dicsérni jöttünk és nem temetni. Ritka és örvendetes ha egy rabbi és körzet tartalmas internetes hetilapot ad ki. A rabbi maga szerkeszti, még heti szidra is van benne – ami már a központi üzemi lapban sincs – ettől a rabbik általában félnek mint a tűztől, mivel ki tudja milyen aknákra fognak futni. Meddig lehet a közellenség könyveiből orozni?

   Igy hát örömmel olvastuk a budai hitközség – nem a lágymányosi sógor karrikatúráit és nem az óbudait, - csak a budai honlapját, amely három nyelven kivánja hogy legyünk egészségesek.

  Olvassuk, olvassuk és lassan elborul a tekintetünk. Ezt irná egy rabbi, akinek a rosekólja Cvi Tordai, a Bzsh jelenlegi, ideiglenes főnöke?

 

Hogy csak a legkirivóbbakat emlitsük:

 

   *Mindjárt az elején azt irja hogy a Tóra 52 szedreből áll, de pár sorral lejjebb a szedrek száma már 54.

    *  A legédesebb ujitás ami a Peszách első napját az első hónap tizedikére tesz. Szószerint idézve." Peszach. Az első hónap tizedik nap estéjén köszönt be, ez a széder este. (Nálunk: két estét tartanak.) Ez egy világszenzáció, mert az egész zsidó világban mindenütt, még a pufajkások Birobidzsánjában is – Peszách az első hónap 14.én, este köszönt be. Lehet hogy a magyar neológia ekkorát ujitott és ezt titokban tartják? És ha a rabbi ezt az Orzse féle jesivában tanulta, akkor miért nem tudják ezt a többi rabbik? Azok nem olyan slág-fertigek? Zájj gezunt!

* És mi az hogy "nálunk két estét tartanak" ? És az egész világon hányat?

* További idézet: "És számlálni kell hét teljes hétig. Ez mára is érvényes".És mi nem érvényes mára?

  * A Sávuot nem a Tóraadás ünnepe, hanem csak a "Peszách befejezése".

  * A mirtuszág nem Hádászá csak Hádász és Szukotkor (Pesten?) nem kell a sátorban enni, csak vigadni.

                                                     

                                               * * *

    Ezek csak a kirivó példák. Elszomorodtunk és vissza akartuk vonni a rabbi dicséretét, de ekkor szemünk a két utolsó szóra esett.

Vagy úgy: ezt nem a budai rabbi irta, hanem régi ismerősünk a "tanár úr". Az, hogy a rabbi,mint szerkesztő, ezt átengedi (vagy nem veszi észre) az egy dolog. Az hogy egy ám-hoórec megir egy dolgot, évekkel ezelőtt, és azt azóta állandóan közlik, anélkül hogy valaki elolvasta volna – az egy másik dolog. Senki nem fog ebbe belehalni – mert a dolog Pesten senkit nem érdekel – ahogy annakidején a kocsis mondta nekem amikor szóvá tettem az emlitett báldóver szarvashibáit – "Kit érdekel ez, ki olvassa ezt rajtad kivül"?

  

   Mielőtt feltettük ezt a szomorú irást,megnéztük az Orzse Heti szakasz rovatában ,bár gondoltuk hogy ez lehetetlen

Nem hittünk szemeinknek: ott is ugyanaz a "tanár ur", ugyanaz a  szakasz, ugyanazok a hibák.

Az Orzsében is Niszán tizedikén kezdődik a peszách!...

Akárcsak a Frankelben.