Orbán utasítást adott a tüntetések

 betiltására a Zsvk kongresszus Idején

MÁSKOR SZABAD AZ EMBERI MÉLTÓSÁGOT SÉRTENI?

 

Orbán Viktor a mult szerdai kormányülésen arra utasította a belügyminisztert, hogy tiltsanak be minden olyan rendezvényt, ami a Zsidó Világkongresszus alatt az emberi méltóságot sértheti – jelentette be Lázár János hétfőn.

Orbán Viktor utasítást adott, hogy minden olyan tüntetést tiltsanak be, ami az emberi méltóságot sértheti a hétvégi Zsidó Világkongresszus alatt – jelentette be a Miniszterelnökséget vezető államtitkár hétfőn. Mint Lázár János mondta, a belügyminiszter egyértelmű utasítást kapott az emberi méltóság védelmében.

A Zsidó Világkongresszus (World Jewish Congress - WJC) háromnapos ülést tart Budapesten. A vasárnapi megnyitón ott lesz Orbán Viktor is. A rendezvényen – amelyen a világ zsidó közösségeinek ötszáz képviselője vesz részt – megvitatják a zsidóságot globálisan érintő témákat, "a neonáci pártok előretörésének egyre aggasztóbb ügyét és a közel-keleti helyzetet".

Lázár János hétfői tájékoztatóján elmondta, a miniszterelnök beszédet is mond a kongresszuson, ahol határozottan válaszolni kíván azokra a Magyarországot, a magyarságot és a kormányt ért vádakra, amelyekben "mindannyiunkat antiszemitának bélyegez a világ egy része".

A rendőrség  a múlt héten tudomásul vette Hegedűs Lorántné jobbikos parlamenti képviselő bejelentését, amely szerint szélsőjobboldali tüntetést tartanak a Zsidó Világkongresszus közgyűlésének kezdetekor Budapesten. A tüntetésen pedig a tervek szerint felszólalna Vona Gábor, a Jobbik elnöke, Morvai Krisztina, a párt EP-képviselője, valamint Gyöngyösi Márton, a párt alelnöke.

A demonstrációra már bejelentkeztek a Nemzeti Érzelmű Motorosok is, akik ugyanerre a napra „anticionista vonulást” szerveznek. A Nemzeti Érzelmű Motorosok először "Adj gázt!" címen meghirdetett, az Élet Menetével egy időre szervezett felvonulását kétszer is betiltotta a rendőrség Orbán Viktor miniszterelnök utasítására. A tiltó határozatot a bíróság hatályon kívül helyezte.

(Forrás:HVG)

BETÖRTÉK AZ ORRÁT A "SIEG HEIL"ESEK A RENDŐRSÉG KERESI A NÁCI HULIGÁNT   Bántalmazták a Raoul Wallenberg Egyesület elnökét egy vasárnapi budapesti focimeccsen; Orosz Ferencet többen szidalmazták, majd egyikük eltörte az orrát. Az esetről hétfőn az érintett számolt be az MTI-nek, egy a gyűlöletbeszéd témájában rendezett konferencián. Mazsihisz: a társadalmi intolerancia megnyilvánulása a bántalmazás. Súlyos testi sértés gyanújával indult nyomozás. Külügyminisztérium: szégyenletes a Wallenberg Egyesület elnöke elleni támadás.   Elmondta, vasárnap délután a Puskás Ferenc Stadionban az FTC-Videoton meccsen szurkolt családjával, ahol többen Mussolinit éltető szólamokat, illetve a "sieg heil"-t kiabáltak. Orosz Ferenc egy idő után rájuk szólt, hogy hagyják abba, ám ekkor megfenyegették és "zsidó kommunistának" nevezték. A meccs végén távozóban két férfi az útjába állt, majd egyikük azt mondta, "csak azért is sieg heil", majd másikuk megütötte. Orosz Ferencnek az ütéstől eltört az orra, a mentők nyolc napon túli sérülésekkel szállították kórházba, tudomása szerint a rendőrség hivatalból feljelentést tett az ügyben. Orosz Ferenc hétfőn délelőtt saját felelősségére elhagyta a kórházat, hogy részt vegyen és délután előadást tartson a gyűlöletbeszéd témájában, az ombudsmani hivatalban rendezett konferencián. Az MTI-nek azt mondta, úgy gondolja, hogy az őt ért atrocitás gyűlölet-bűncselekménynek számít. Szerinte a szervezőknek vagy a rendőröknek a náci szólamokat skandálókat ki kellett volna emelniük a tömegből. A társadalmi intolerancia megnyilvánulásának nevezte Feldmájer Péter, a Mazsihisz elnöke hétfőn az MTI-nek, hogy Orosz Ferencet, a Raoul Wallenberg Egyesület elnökét egy vasárnap esti focimeccsen szidalmazták, majd eltörték az orrcsontját. Feldmájer Péter reményét fejezte ki, hogy az elkövetőt minél előbb elfogják. Az elnök különösen súlyosnak tartja, hogy egy olyan nagy tekintélyű szervezet vezetőjét támadták meg, amely a 20. század egyik legkiválóbb személyiségének az emlékét őrzi. Szomorú, hogy egy ilyen vitathatatlanul pozitív üzenetű szervezet vezetője lett támadás áldozata - tette hozzá.  Az esetről hétfőn az érintett számolt be az MTI-nek egy a gyűlöletbeszéd témájában rendezett konferencián. Súlyos testi sértés gyanújával indult nyomozás Súlyos testi sértés gyanújával indított nyomozást ismeretlen tettes ellen a XIV. kerületi rendőrkapitányság az Orosz Ferencet ért bántalmazás ügyében - közölte Csillag Melinda, az Országos Rendőr-főkapitányság kommunikációs szolgálatának sajtóügyeletese hétfőn az MTI megkeresésére. Raoul Wallenberg Egyesület: össze kell fogni a humanista értékek védelméért A Raoul Wallenberg Egyesület követeli az elnökét, Orosz Ferencet bántalmazók elfogását, és a humanista értékek tiszteletének és védelmének fontosságára hívta fel a figyelmet. Erről az egyesület azután adott ki közleményt, hogy vezetője, Orosz Ferenc hétfőn arról számolt be az MTI-nek: vasárnap egy focimeccsen szidalmazták, majd eltörték az orrcsontját. Ahogy a közleményben írták, mélységesen felháborítónak tartják, hogy szurkolóként "a nyilas és náci söpredék szabadon garázdálkodik". Hozzátették: a bántalmazás ismét felhívja a figyelmet arra, hogy a demokratáknak mielőbb össze kell fogniuk a humanista értékek tisztelete és védelme érdekében. Kiemelték: szükségesnek tartják a további garázdaságok megelőzését. A dokumentumban arra szólítottak fel "minden demokratát", hogy összefogással akadályozzák meg az ifj. Hegedűs Loránt által kezdeményezett "antibolsevista és anticionista népgyűlést", amelyet a református lelkész a Zsidó Világkongresszus közgyűlésének kezdetén, május 4-én akar megtartani, "vélhetően hasonló aktivistákkal", mint a bántalmazók. Külügyminisztérium: szégyenletes a Wallenberg Egyesület elnöke elleni támadás Martonyi János hétfőn levélben fejezte ki együttérzését Orosz Ferencnek, a Raoul Wallenberg Egyesület elnökének, akit előző nap ért súlyos atrocitás. A külügyminiszter szégyenletesnek és felháborítónak tartja a történteket - közölte a tárca az MTI-vel. Kiemelték: a tárcavezető mélyen elítélte a támadást és mielőbbi gyógyulást kívánt Orosz Ferencnek.  Levelében a külügyminiszter emlékeztetett arra, hogy Orosz Ferenc tavaly a Raoul Wallenberg Emlékbizottság tagjaként a Külügyminisztérium partnere volt a svéd diplomata tiszteletére a kormány által meghirdetett emlékév programjainak megvalósításában - tájékoztattak. Martonyi János levelében úgy fogalmazott: "Az Ön és az Önhöz hasonló emberek munkája megbecsülést szerez hazánknak. Az Önnel szemben erőszakot elkövetők viszont mérhetetlen kárt okoztak Magyarországnak is és szégyent hoznak mindnyájunkra."  A miniszter szerint a Wallenberg-év eredménye, hogy egyre többen vannak azok, akik az Orosz Ferenccel szemben elkövetett tettet elítélik, az ilyen cselekedeteket megengedhetetlennek tekintik - olvasható a közleményben. Pintér Sándor belügyminiszter biztosította a kormány tagjait arról, minden erőfeszítést megtesz, hogy kézre kerítsék Orosz Ferencnek, a Raoul Wallenberg Egyesület elnökének támadóit - tájékoztatta Balog Zoltán emberierőforrás-miniszter hétfőn az MTI-t. Az emberi erőforrások minisztere kiemelte: megdöbbenéssel értesült arról, hogy Orosz Ferencet, a Raoul Wallenberg Egyesület elnökét "neonácik" bántalmazták. "Az ütések nemcsak egy emberi jogokért kiálló szervezet elnökét, egy Fidesz-tagot, hanem mindnyájunkat, minden jóérzésű magyar embert értek" - írta a miniszter. Felidézte, hogy Orosz Ferenccel közösen valósították meg a Wallenberg-emlékévet, és az egyesület elnöke nemcsak a Fidesz egyik helyi szervezetének alapítója, hanem mind neki, mind Orbán Viktor miniszterelnöknek régi barátja. Balog Zoltán azt írta: "Orosz Ferencet azért érték ütések, mert felszólalt a gyűlöletbeszéd ellen". Ez azonban "nem tántorít el bennünket attól, sőt, megerősít abban, hogy a jövőben is a lehető leghatározottabban fellépjünk a gyűlöletkeltő beszéd és cselekedetek minden megnyilvánulása ellen" - hangsúlyozta a tárcavezető. MTI

HETI SZAKASZ – BEHÁR(2) – 2013

IRJA: SLOMÓ KÖVES rabbi

Szembesülni a halállal

És szólt az Örökkévaló Mózeshez: Szólj a papokhoz, Áron fiaihoz és mondd nekik: Holttesttel ne tisztátalanítsa meg magát népe között. Hanem csak vérrokonával, aki közelálló hozzá, anyjával, atyjával, fiával, leányával és fivérével, és hajadon nővérével, aki közelálló hozzá és aki nem volt férfié, azzal megtisztátalaníthatja magát.                                                                                            

(3Mózes 21:1-3.)

Szakaszunk elején, a kohanitákra mai napig jellegzetes tilalmat olvashatjuk: az Örökkévaló megtiltja Áron leszármazottainak, hogy halottakkal érintkezzenek, temetőbe járjanak, vagy akár egy fedél alá kerüljenek egy halottal.
A tilalomnak egyszerű magyarázata, mivel a kohaniták a szentélybeli szolgálatra lettek kiválasztva, így aztán különleges elővigyázatossággal kell lenniük mindennel szemben, ami az élet ellentéte, azaz tisztátalanság.

A Midrás (Vájikrá rábbá 26:6.) azonban a következőképp kommentálja ezt a „kiváltságot”: „Azt mondta Reb Lévi: mivel Áron félte az Örökkévalót, így kiérdemelte, hogy ez a parancsolat örök osztályrésze legyen neki és fiainak.”
Úgy tűnik, mintha a Midrás a halottakkal való érintkezés tilalmát inkább érdemnek, könnyebbségnek tekintené, mintsem egy plusz megkötésnek.
De miért? Mi az, amiben a halottakkal való érintkezés kifejezi Áron különleges istenfélelmét?
Áldott emlékű üknagyapám, Silberstein Slomó, néhai sarkadi rabbi a következőképpen értelmezi ezt a passzust.
A Tóra szigorú parancsolatainak és szabályrendszerének hatékony megtartására különféle tanácsokat adnak bölcseink. Az Atyák tanításaiban a következőt olvashatjuk (3:1.): „Ákávjá ben Máhálálél szokta volt mondani: „Három dolgot végy tekintetbe, és akkor nem fogsz bűnbe esni. Fontold meg, 1. honnan jössz, 2. hová mégy, és 3. ki előtt kell majd tetteidről számot adni! Honnan eredsz? Tisztátalan folyadékból. Hová mégy? Por, nyüvek és férgek honába. S ki előtt fogsz majd számot adni? Az Örökkévaló, a Királyok Királya előtt, dicsértessék a Neve.”.
Ákávjá tanácsát, úgy is értelmezhetjük, hogy két részből áll: „Honnan jössz”, majd „hová mégy, és ki előtt kell majd tetteidről számot adni!”.
Vannak a Tórának olyan parancsolatai, amelyek magától értetődőek. A „ne ölj”, „ne lopj”, „tiszteld szüleidet” parancsolatainak megtartásához nem kell különösebb alázatosság az isteni akarattal szemben, hiszen ezek magától értetődőek. Sőt lévén, hogy minden ember lelke Istentől vétetett, lelkünknek szinte természetes, hogy ragaszkodik az isteni parancsokhoz. Ákávjá szavaival élve elég, ha tudod „honnan jössz”. Itt nem az Ákávjá-féle interpretációban, hanem abban az értelemben, hogy elég, ha az ember végiggondolja lelke forrását, azt hogy lelke Isten egy szikrája, és máris tartózkodni fogsz minden bűntől. Rabbi Jehudá szavaival élve (Uo. 2:1.) „Tartsd állandóan szem előtt, hogy mi van feletted!”
Lehetnek olyan emberek, akiknek nincs is szüksége ennél többre, mert olyan közel állnak lelkük forrásához, hogy ez mindennek a megtartásához elég muníciót jelent. Ezeknek az embereknek nincs szükségük, a további két tanácsra, elég ha tudják „honnan jössz”.
Vannak azonban, olyan parancsolatok, amelyeknél a bennünk lévő rossz ösztön több akadályt emel azért, hogy nehéz legyen megtartásuk. Olyan szabályok, amelyeknél nem természetes a megtartásuk, nem magától értetődő a hozzájuk való ragaszkodás. Vannak olyan emberek, akiknek még a magától értetődő parancsolatok megtartása sem jön természetes módon.
Ezeknek az embereknek, illetve ezeknek a szabályoknak a megtartásához ajánlja Ákávjá, hogy „Tudd… hová mégy, és ki előtt kell majd tetteidről számot adni!”. Vagy a Salamon király szavaival élve (Prédikátor 7:2.): „Jobb menni a gyásznak házába, mint menni a lakomának házába, mivelhogy az minden embernek a vége s az élő szívére veszi.”, Dávid pedig így ír (Zsoltárok 89:49.): „Mely férfi él és nem 1át halált, menti meg lelkét az alvilág hatalmától?”. A halál szem előtt tartása, hozzásegíti az embert ahhoz, hogy folyamatosan újraértékelje élete menetét és céljait. A halottakkal való szembesülés emlékezteti az embert arra, hogy élete valódi értéke nem elsősorban a test és a test vágyai, hiszen a halott teste a legerősebb kifejeződése a test értéktelenségének. A valódi érték a lélek, ami életet ad a testnek. Így aztán az ezzel való szembesülés arra ösztönöz bennünket, hogy jobban odafigyeljünk lelkünk szükségleteire, a Tóra parancsolataira.
Ha azonban az ember tartja magát Ákávjá első tanácsához, tudja „honnan jön”, akkor nincs szüksége a halál szem előtt tartására. Ilyen volt Áron, aki „félte az Örökkévalót” és „így kiérdemelte”, hogy ne kelljen a halállal szembesülnie élete során. Neki és fiainak nincs szüksége a halálra való emlékeztetésre ahhoz, hogy Istent féljék és a parancsolatokat megtartsák.

 

 

 

 NŐK A BIBLIÁBAN

LEA - Egy kisírt szemû õsanya

(1Móz 28 – 31. fejezetek)

 

Lea, az arameus Lábán idõsebbik lánya, Jákob õsapánk elsõ

felesége volt, hat fiának anyja és mint ilyen, elnyerte

az egyik õsanya megtisztelõ titulusát. Mint tudjuk, három

õsapa és négy õsanya volt, miután Jákob két nõvért vett feleségül.

(RÁCHELT ÉS LEÁT)

 

Míg Ráchelrõl az Írás egyértelmûen tanúsítja, hogy „szép

és jó alakú" volt, és Jákob elsõ látásra beleszeretett, addig

Leáról csak annyit tudunk, hogy „szemei gyöngék" voltak,

ami alatt a Midrás kisírt szemût ért.

Miért sírt? A Midrás tudja: a helyi pletykások a Két Folyam

országában, Náchor városában, ahol Lábán lakott, számon

tartották, hogy a távoli Kánaánban él egy idegenbe szakadt

hazánklánya, bizonyos Rivka (Rebeka), Betuél leánya

és Lábán húga. Ennek a Rivkának két fia van – tudták a

pletykások – Ézsau és Jákob. Mi sem természetesebb tehát,

mint hogy „az idõsebb (lány) az idõsebb unokatestvér felesége

lesz, míg a fiatalabb a fiatalabbé". Vagyis Lea várományosa

Ézsau, míg Ráchelé – Jákob.

S mivel az is köztudott volt, hogy Ézsau egy bõsz, barbár

vadász, míg Jákob egy illedelmes, otthonülõ, elmélyülõ ember

volt – Lea kisírta szemét bánatában, hogy az õ osztályrésze

Ézsau.

Tanchuma Midrása szerint ez nem volt egyszerû

szóbeszéd: amikor Rivkának megszülettek az ikrei, (körülbelül)

ugyanakkor született Lea és Ráchel is, és a szülõk lelevelezték,

hogyha majd eljön az ideje, összeházasítják õket.

 

„Ezért sírt Lea, mert érdeklõdött az utazóktól, miféle ember

ez az Ézsau? Azt mondták, gonosz, rossz ember, rabló, aki

kirabolja az utazókat. Erre annyit sírt, hogy szempillái kihullottak."

(Bava Batra, 123)

 

A „Széder Olám" midrási töltésû történelemkönyv azt állítja,

hogy Lea és Ráchel ikrek voltak, akárcsak Ézsau és Jákob,

és 22 éves korukban mentek férjhez.

                                          * * *

Jákobnak, aki Ézsau gyilkos haragja elõl menekült – nem

volt sok választása. Hiába látta meg a kútnál a szépséges

Ráchelt, és hiába szeretett bele, ha fondorlatos apósjelöltje

úgy határozott, hogy elõbb Leát adja férjhez. Amikor Jákob

maga ajánlotta fel a magas hozományt Ráchelért – hét év kemény

munka Lábán nyájainak õrzõjeként –, a csaló arameus

azonnal beleegyezett, de amint az esküvõre került a sor, kicserélte

a menyasszonyt és reggelre kelve az átvert menekült,

Leát találta ágyában!

 

A Talmud- és Midrásbölcsek szükségét érzik, hogy ezt

megmagyarázzák. Szerintük Ráchel elõre figyelmeztette Jákobot,

hogy az apja csaló és meg fogja próbálni átverni. Jákob

azt válaszolta erre: ne félj, ha õ csaló, bennem emberére

talál (utalás a tál lencséért vett elsõszülöttségre és a fondorlatosan

kicsalt apai áldásra). Azonban a biztonság kedvéért

megbeszéltek bizonyos jeleket, amelyekrõl csak ketten tudtak,

és amik hivatva voltak kizárni a csalás lehetõségét.

„Amikor azonban Ráchel látta, hogy apja Leát készül bevinni

Jákobhoz, azt mondta: most testvérem megszégyenül

majd, amikor kiderül a turpisság, és ezért átadta a megbeszélt

jeleket Leának." Így Jákob csak reggelre kelve vette

észre, hogy becsapták. (Bava Batra 123,a)

 

A Midrás ennél is többet tud: „Egész éjjel Ráchelnek hívta

(Jákob Leát) és õ válaszolt neki, mintha Ráchel lenne. Reggel,

amikor világos lett: És íme Lea!

Jákob dühösen rátámadt:

Te csaló, csalónak a lánya! Hát nem szólítottalak

Ráchelnek, és te válaszoltál Mire Lea azt felelte:

Jó tanítóim voltak! Hát te nem mondtad

apádnak, amikor kérdezte, ki vagy – hogy te vagy

Ézsau?! Én csak jó tanítványod vagyok!" (Brésit rábbá 70,19).

Mivel így feleselt vele – Jákob meggyûlölte Leát. (Ágádát

Brésit 49)

 

A Midrás Échá (Ptichtá 24), amely az elsõ Szentély pusztulásával

foglalkozik, hoz egy fantasztikus aggádát, amelyben

Ráchel imádkozik, hogy az Örökkévaló ne számûzze fiait.

Imájában az õsanya azzal érvel, hogy õ nem volt féltékeny

nõvérére, hanem átadta a jeleket neki, hogy ne szégyenüljön

meg – akkor Isten miért féltékeny az élettelen bálványokra?

Itt, többek között, Ráchel azt is felfedi, hogy „bemásztam az

ágy alá és én válaszoltam, amikor férjem Leát szólította,

hogy testvérem ne szégyenüljön meg…"

                                    * * *

Amikor a becsapott Jákob keserû szemrehányást tett csaló

apósának, az kész volt a válasszal. Elõször is – mondta – ellenkezik

a helyi szokásokkal, hogy a fiatalabbat adjuk férjhez

az idõsebb elõtt. Továbbá, mit akarsz, drága võmuram?

Befejezzük a lakodalmi hetet, megkapod Ráchelt is, és majd

ledolgozol további hét évet.

Jákob, mit tehetett volna, beleegyezett. Elvette tehát

Ráchelt is, akit jobban szeretett. Jákob jól tudta, hogy becsapását

nem Lea határozta el, õ csak teljesítette az apai parancsot,

no meg „haszonélvezõje" is volt a csalásnak.

Itt tudjuk meg, hogy – mint minden õsanya – Lea is meddõ

volt. Mivel Jákob Ráchelt jobban szerette, ezért úgy tûnt,

mintha Leát gyûlölné és ez volt az, ami meddõségét megszüntette,

míg Ráchel (egyelõre) meddõ maradt.

 

Ettõl kezdve, legalábbis elsõ négy fia születéséig – Lea

alárendelt szerepet játszik: „Látta az Örökkévaló nyomorú ságomat

 – mondja, miután elsõ fiát, Reuvént megszülte –,

most már szeretni fog a férjem" (1Móz 29,32). Majd amikor

a második fiú, Simeon születik, azt mondja: „Hallotta (tudja)

az Örökkévaló, hogy gyûlölt vagyok, és ezért adta nekem

ezt is". Lea nem kevéssé bebeszéli magának a „gyûlölt" státusát,

és újabb és újabb pontokat szerez a Ráchellel folytatott

versengésben. Minden fiú két pont: ez megbecsülést hoz keleten

a férj szemében – míg Ráchel egyelõre meddõ marad.

Így ment ez, amíg Leának négy fia lett – a negyedik

Jehuda volt – és ekkor felhagyott a szüléssel.

Ráchel, aki eddig

nem szült, keserû szemrehányásokkal illette férjét, Jákobot,

majd azzal az ötlettel állt elõ, hogy vegye el Jákob szolgálóját,

Bilhát, és ha az majd szülni fog, akkor „Ráchel térdén

fog szülni", és így Ráchel is „épülni fog általa".

 

Ez nem egyedülálló az Írásban. Ráchelt megelõzte Sára

õsanyánk ), ez talán azt jelenti, hogy õ fogja felnevelni,

esetleg adoptálni a születendõ magzatot, és ez olyan lesz,

mintha az övé lenne.

Szfornó (aki orvos is volt) ezt úgy értelmezi (Cror Hámor

alapján), hogy a nõi féltékenység, és/vagy egy szülés látása

– felébresztheti egy meddõ nõben a szunnyadó anyai ösztönöket,

és reparálhatja az esetleges fizikai akadályokat, ami

egyenlõ lehet egy mai kirurgikus beavatkozással. Tény,

hogy az eljárás Ráchelnál sikerrel járt, és szolgálója, Bilha

két további fiat szült Jákobnak, Dánt és Naftalit. Azonban

Ráchel még mindig meddõ maradt.

                                                             * * *

Ekkor Lea lett féltékeny és akcióba lépett. Ha Ráchelnak van

szolgálója, akit férjhez ad Jákobhoz, hogy ezáltal õ „épüljön"

– mondja –nekem is van szolgálom, és Jákobhoz adja

szolgálóját, Zilpát. Õ is „épülni" akar? Lehet. Pedig neki

már van négy fia – de ez neki nem elég. Zilpa valóban két fi-

út szül Jákobnak – Gádot és Ásert –, de Lea csak a mandragóra

ügylet után esik újra teherbe.

 

Ez egyfajta gyümölcs, amely vadon terem az erec-jiszráéli

földeken. Ízletes gyümölcsének serkentõ hatást tulajdonítottak

eleink. Az Írás elbeszélése szerint Reuvén, Lea fia, ilyen

gyümölcsöt talált a mezõn aratáskor, és elhozta anyjához.

Ráchel, aki látta a gyümölcsöt, kért belõle, és itt Lea, akinek

eddig hangját is alig hallottuk, és aki a mellõzött asszony

szerepét játszotta, ekkor egy éles mondatot hallat, melyet

Ráchelhez címez: „Nem elég, hogy elveszed (elvetted) az

uramat, most még fiam mandragóráját is el akarnád venni?!"

 

Erre Ráchel: Jó, akkor háljon veled ezen az éjjelen, a

mandragórák fejében…

 

Az exegéták nem értik, mire mondja Lea, hogy Ráchel elvette

a férjét? Hogyhogy elvette?

 

Ovádja Szfornó szerint Lea azzal érvelt, hogy Ráchelnek

nem lett volna szabad férjhez menni Jákobhoz és ezáltal nõvére

vetélytársnõjévé válni. Kimchi úgy tudja, hogy Jákob

soron kívüli elõnyben részesítette Ráchelt, mivel nem volt

gyermeke, és erre céloz itt Lea. Ezzel szemben Abarbanel

véleménye az, hogy Jákob – látván, hogy Lea felhagyott a

szüléssel – úgy gondolta, hogy a próbálkozás hiábavaló és

ezért inkább a fiatalabb Ráchelt favorizálta, akinek szerinte

még volt esélye szülni.

                                                    * * *

A „problémát" Ráchel oldotta meg, nagyvonalúan, amikor

lemondott Jákobról azon az éjjelen – a mandragórák fejében.

Lea pedig, a megkötött ügylet jólesõ tudatában, kiment Jákob

elibe és magához invitálta õt, mondván, hogy „kibérelte"

õt a mandragórák ellenében.

 

Azoknak, akik felvonják szemöldöküket, hogy lehet az,

hogy Lea, az õsanya, a szentéletû cádiká, nyíltan és egyértelmûen ágyába invitálja férjét, Jákobot, ami nincs összhangban

a késõbbi zsidó erkölcsi normákkal – Cror Hámor (rabbi

Ábrahám Sábá háSzfárádi) megmagyarázza, hogy „a természetes

dolgokban, mint evés és ivás, nincs helye a szégyennek,

ahogy a szülésben nincs szégyen".

 

Lea még azon az éjjelen teherbe esett „az Örökkévaló közremûködésével"

(Niddá 31,a), míg Ráchel, aki olyan egykönnyen

lemondott Jákobról, azt a büntetést kapta, hogy

nem lett vele együtt eltemetve a Machpéla barlangban

(Brésit rábbá, 72).

 

Leának még két fia született: Jiszachár és Zebulon, valamint

egy lánya, Dina. Ráchelnek  csak két fia volt.

A Talmud bölcsei dicsérik Lea személyiségét, aki imádkozott,

hogy hetedik gyermeke leány legyen és ne fiú. Miért?

Azért, mert Lea tudta, hogy Jákobnak 12 fia lesz. Õ maga már

szült hatot, a két szolgáló 2-2 fiúval ajándékozta meg Jákobot.

„Ha ez most fiú lesz – mondta Lea, amikor hetedszerre állapotos

lett – testvérem olyan sem lesz, mint az egyik szolgáló!"

 

Ennélfogva könyörgött, és a magzat átváltozott fiúból leánynyá.

(Bráchot 60,a). A Zóhár is dicséri Lea tapintatosságát.

Amikor elhagyni szándékozik Lábán házát, hogy hazamenjen

Kánaánba – 20 év elteltével! – Jákob kihívatja magához

a legelõre két feleségét, Ráchelt és Leát (ebben a sorrendben),

és megtanácskozza velük a dolgot. Azok mindenben

egyetértenek vele.

Ennek utána már nem találkozunk Leával, és haláláról

sem számol be a Tóra, csak Jákobot idézi, aki halálos ágyán

elmondja, hogy a Machpélában temette el Leát. A Széder

Olám szerint Lea 44 éves korában halt meg.

 

A zsidó szólásmondásban Ráchel és Lea nevei

 mint egy áldásformula

szerepelnek, ahogy ezt Rút könyvében találjuk,

ahol a nép megáldja Boázt, aki elvette Noémit, mondván: „Adja

az Isten, hogy a nõ, aki a házadba jött, olyan legyen, mint

Ráchel és Lea, akik együtt építették Izrael házát…" (Rút 4, 11).

 

 

 

MIKOR   VAN  PESZÁCH  –  BUDÁN?

Magyar-zsidó valóság

 

Ezegyszer dicsérni jöttünk és nem temetni. Ritka és örvendetes ha egy rabbi és körzet tartalmas internetes hetilapot ad ki. A rabbi maga szerkeszti, még heti szidra is van benne – ami már a központi üzemi lapban sincs – ettől a rabbik általában félnek mint a tűztől, mivel ki tudja milyen aknákra fognak futni. Meddig lehet a közellenség könyveiből orozni?

   Igy hát örömmel olvastuk a budai hitközség – nem a lágymányosi sógor karrikatúráit és nem az óbudait, - csak a budai honlapját, amely három nyelven kivánja hogy legyünk egészségesek.

  Olvassuk, olvassuk és lassan elborul a tekintetünk. Ezt irná egy rabbi, akinek a rosekólja Cvi Tordai, a Bzsh jelenlegi, ideiglenes főnöke?

 

Hogy csak a legkirivóbbakat emlitsük:

 

   *Mindjárt az elején azt irja hogy a Tóra 52 szedreből áll, de pár sorral lejjebb a szedrek száma már 54.

    *  A legédesebb ujitás ami a Peszách első napját az első hónap tizedikére tesz. Szószerint idézve." Peszach. Az első hónap tizedik nap estéjén köszönt be, ez a széder este. (Nálunk: két estét tartanak.) Ez egy világszenzáció, mert az egész zsidó világban mindenütt, még a pufajkások Birobidzsánjában is – Peszách az első hónap 14.én, este köszönt be. Lehet hogy a magyar neológia ekkorát ujitott és ezt titokban tartják? És ha a rabbi ezt az Orzse féle jesivában tanulta, akkor miért nem tudják ezt a többi rabbik? Azok nem olyan slág-fertigek? Zájj gezunt!

* És mi az hogy "nálunk két estét tartanak" ? És az egész világon hányat?

* További idézet: "És számlálni kell hét teljes hétig. Ez mára is érvényes".És mi nem érvényes mára?

  * A Sávuot nem a Tóraadás ünnepe, hanem csak a "Peszách befejezése".

  * A mirtuszág nem Hádászá csak Hádász és Szukotkor (Pesten?) nem kell a sátorban enni, csak vigadni.

                                                     

                                               * * *

    Ezek csak a kirivó példák. Elszomorodtunk és vissza akartuk vonni a rabbi dicséretét, de ekkor szemünk a két utolsó szóra esett.

Vagy úgy: ezt nem a budai rabbi irta, hanem régi ismerősünk a "tanár úr". Az, hogy a rabbi,mint szerkesztő, ezt átengedi (vagy nem veszi észre) az egy dolog. Az hogy egy ám-hoórec megir egy dolgot, évekkel ezelőtt, és azt azóta állandóan közlik, anélkül hogy valaki elolvasta volna – az egy másik dolog. Senki nem fog ebbe belehalni – mert a dolog Pesten senkit nem érdekel – ahogy annakidején a kocsis mondta nekem amikor szóvá tettem az emlitett báldóver szarvashibáit – "Kit érdekel ez, ki olvassa ezt rajtad kivül"?

  

   Mielőtt feltettük ezt a szomorú irást,megnéztük az Orzse Heti szakasz rovatában ,bár gondoltuk hogy ez lehetetlen

Nem hittünk szemeinknek: ott is ugyanaz a "tanár ur", ugyanaz a  szakasz, ugyanazok a hibák.

Az Orzsében is Niszán tizedikén kezdődik a peszách!...

Akárcsak a Frankelben.

ZSIDÓNAK LENNI/CHÁJIM HÁLÉVI DONIN KLASSZIKUS KÖNYVE

A zsinagóga: a zsidók gyülekezete

 

Készítsenek nekem Szentélyt, hogy köztük lakjam!
(2Mózes 25:8.)

Zsinagóga minden olyan épület vagy helyiség, amely imádkozásra szolgál. A zsinagógának mindig ez volt a célja, és ez is marad. A rabbinikus irodalomban mindössze egyszer (Gitin 39b.) említik "imaházként", bét tfiláként. Első megjelenésétől fogva, az Első Templom i. e. 586-ban történt lerombolása utáni időktől Bét Kneszet - Gyűlés Háza, Gyülekezet Háza - néven szerepelt. A görög szó, amellyel a zsidók imádkozóhelyét megnevezték, és amelyből a "zsinagóga" szó származik, a bét kneszet szó szerinti fordítása. Maga a név is arra utal, hogy a zsinagóga nem pusztán a közös imádkozás céljait szolgáló központ.

Egyéb szerepei közül a legfigyelemreméltóbb, hogy a vallási tanulmányok helye is volt, elsősorban felnőttek számára. A bét midrás kifejezés, "a tanulás háza" szinte azonos értelmű a bét kneszettel. A bét midrás vagy a bét kneszet elkülönített helyisége volt, vagy ugyanazt a termet használták mindkét célra. A Tóra élethossziglani tanulását mindig is ösztönözték, és még az imádkozásnál is nagyobb jelentőséget tulajdonítottak neki ("...és a Tóra tanulása egyenlő az összes parancsolat teljesítésével..."). Ezért a Tóra-tanulás nemcsak az imarendnek vált részévé,* hanem tanulócsoportok is alakultak, amelyek az istentiszteletet megelőzően vagy aközben Tórát tanultak. A zsinagógának mint bét midrásnak - a folytonos, egész életen át tartó tanulás színhelyének - szerepe állandósult.

A zsinagógák gyakorta szolgáltak a gyerekek és fiatalok hivatalos oktatásának helyéül. A Talmud említi, hogy "Jeruzsálemban 480 zsinagóga volt, és mindegyikükben volt elemi iskola (bét széfer) és középiskola (bét Tálmud). A bét széferben az Írásokat tanították, a bét Tálmudban a Misnát." Ez a funkció természetesen változásokon ment keresztül az évszázadok folyamán, és országról országra, közösségről közösségre különbözővé vált.

A nevelési feladatokat tágabban értelmezve a helyi zsinagógák a közösségi könyvtár szerepét is betöltötték. Ezért szerepel a döntvények között, hogy "egy város lakói elhatározhatják... hogy vesznek egy Tóra-tekercset, megveszik a próféták könyveit és az Írásokat, hogy a közösség bármely tagja olvashassa ezeket. Ma, a nyomtatott könyvek korában... megvásárolhatják a teljes héber Bibliát a Rási-féle kommentárokkal együtt, a Misnájot köteteit, a teljes Talmudot, a Sulchán Áruchnak mind a négy részét, hogy bárkinek, aki tanulni akar, rendelkezésére álljon." Ez a nyilvános könyvtár a zsinagógában, illetve a bét midrásban volt.

Akár mert úgy tervezték, akár mert a zsinagóga volt a helyi zsidók egyetlen nyilvános épülete, a közösségi összejöveteleket és gyűléseket is itt tartották, és a napi ügyeket is itt intézték.* Ez volt a helyi rabbinikus bíróság - a bét din - székhelye is.

Noha a "bét kneszet", "a gyülekezet háza" elnevezés pontosabban tükrözi a zsinagógában folytatott szélesebb körű tevékenységet, mint a "bét tfilá", az "imaház", a hagyomány nemcsak nagy fontosságot, hanem nagy szentséget is tulajdonít a zsinagógának. A bölcsek úgy tekintették, mint a Templom után a második legszentebb helyet, és a zsinagógát - a hasonló célokat szolgáló tanházakkal együtt - mikdás meátnak, "kis szentélynek" nevezték (Megillá 29a.). Ezt a kifejezést Ezékiel próféta könyvének 11:16. szakaszából származtatták. Az Örökkévaló jelenlétét a zsinagógában állandóan hangsúlyozzák. Jellemző a Zsoltárok 82:1. szakaszának fogalmazása - "Isten ott áll az isteni közösségben..." -, amelyet úgy értelmeznek, hogy Isten jelen van a zsinagógában. Zsinagógában imádkozni mindig magasabb rendű volt, mint bárhol másutt. A bölcsek nagy tisztelettel és szeretettel adóznak a zsinagógának, amely kétségkívül lényeges szerepet játszott nemcsak Izrael hitének megerősítésében, hanem a zsidó közösségek összefogásában is.

Bármennyire központi intézménye volt is mindig a zsinagóga a zsidó életnek, mégsem azonos a judaizmussal. A sok zsinagóga közül egyikre sem lehet azt mondani, hogy az lenne a zsinagóga mint a hit mértékadó intézménye. A judaizmus nem intézményekben testesül meg, hanem az Írott és a Szóbeli Tórában. Volt idő, amikor a Szánhedrin, a legfelső vallási bíróság, központi hatalmat gyakorolt. De az elmúlt tizennyolc évszázad alatt szerepét a közösségek rabbinikus vezetői vették át.

A zsinagóga olyan hely, amelyet a célnak megfelelő használat, az imádkozás és a tanulás tesz szentté. Mint intézmény a hit követelményeinek megfelelő funkciókat tölt be: az imádkozás, a tanulás, a közösségi és szociális tevékenység színhelye. A zsidó közösség vallási életének és összetartó erejének biztosítékául is szolgál. A zsinagóga azonban mindössze eszköze a zsidó hitnek.

A zsinagóga működése független a papságtól is. A vallási szertartás minden részletét levezethetik maguk a hívők - és rendszerint meg is teszik -, ha elegendő tudással és gyakorlattal rendelkeznek. Az intézmény vezetését és fenntartását is világiak látják el, akik vagy önként vállalkoznak erre, vagy a választott vezetőség tagjai. Persze kívánatos - és szokásos - az istentiszteletek megtartását rabbira bízni, aki vallási ügyekben eligazítást ad, és vezeti a közösséget, de vannak zsinagógák, többnyire kisebbek, amelyek rabbi nélkül működnek. A rabbi hagyományosan a közösséget szolgálja, nem a zsinagógát.

A judaizmus vallási eszményeinek és társadalmi tudatának nem feltétlenül az istentisztelet házában kell kifejezésre jutniuk. Éppoly megfelelőek erre - mint ahogy gyakran erre is szolgálnak - a zsidó közösség egyéb intézményei. Az sem szükséges, hogy a judaizmus kinyilvánítását a zsinagóga hivatalos vezetője vagy vallási funkcionáriusa hitelesítse.

Hogy a zsinagóga milyen mértékben képviseli mégis a judaizmust - eltekintve attól a funkciójától, hogy az imádkozók gyülekezőhelye -, azt mindig nagyban befolyásolják vezetőinek (akár a rabbiknak, akár a világi vezetőknek) és magának a gyülekezetnek képességei és elkötelezettsége.

Lábjegyzet
* A régi talmudi időkből eredő gyakorlat, hogy a Tórát közösen olvassák, hetente beszédet - drását - mondanak, előadást tartanak a bölcsek tanításairól, a tanulási tevékenység része, amely az idők során az istentisztelet rendjébe illeszkedett. Ezenkívül maga az imarend is tartalmaz bizonyos szakaszokat, amelyek által a Tóra-tanulás kötelességét valamennyire teljesíteni lehet.
* A zsinagóga a közösség szociális-jóléti intézményeként is szolgált: adományokat gyűjtött és osztott szét a szegényeknek, kölcsönügyleteket bonyolított a rászorulók között, és gondoskodott az utazók szállásáról és ellátásáról.(Folyt.köv.)

 

PUCCSKISÉRLET A SIP UTCÁBAN

MAGYAR ZSIDÓ VALÓSÁG

VEZETŐSÉGI TAGOK, AKIK MEGELÉGELTÉK A DUO

DIKTATURÁJÁT, ÖSSZEGYÜJTÖTTEK 20 ALÁIRÁST

ÉS RENDKIVÜLI KÖZGYÜLÉST KÖVETELTEK, AMI

ELŐRELÁTHATÓLAG MÁJUS 26- LESZ. *  AZ E.Ü.

" LEMONDOTT" A ZSVK ALELNÖKSÉGRŐL

 AZ ÜVIG. JAVÁRA * NYOMÁS, IGÉRGETÉSEK ÉS

ZSAROLÁS AZ ALÁIRÁSOK VISSZAVONÁSÁRA

      PESTI TUDÓSITÓINKTÓL

Ezt nem irja meg az "üzemi lap" és nem közli az Andi site – ezért kénytelen vagyunk mi megirni: az utóbbi időben a sipuccai csendes elégedetlenség forrongássá fajult és egyes vezetőségi tagok csendes forradalmat, illetve puccsot kisérelnek meg- Összegyüjtöttek 20 aláirást, ami a rendkivüli közgyűlés összehivásához szükséges és ott le akarják mondatni/váltani a duót és helyére demokratikusan választott vezetőséget akarnak választani.

   Indokaik:  F.P. aszociális személyiség, mindenkit lenéz és semmibe vesz,  nem együttműködő, egyeztetés nélkül saját magát jelölte a ZSVK alelnöki posztra, a Vezetőséget sem kérdezte meg, rengeteget árt a zsidóságnak, stb... Z.G. persze aláírta az alelnöki jelölését, mert „muszáj” volt… (Forrás: az egyik kezdeményező aláiró).

Eleinte május 19-re tervezték a puccs közgyülést, de közben beindult az olajozott gépezet. Fenyegetések, zsarolás,igérgetés – ketten visszavonták akáirásukat. Másik kettő jött helyette; ujabb 7 visszavonta – nyolc jött helyette.Jelenleg van van 22 aláirás, köztük több meglepetés és a közgyúlés május 26-ra van kiirva. Addig a duo rendez egy saját közgyülit egy héttel előbb, ahol igyekezni fognak leszerelni, illetve elmaszatolni a puccskisérletet.

   Mai friss hirek: a volt cukrász dandártábornok titokban a lázadók mellett van, úgyszintén a rabbi egyik embere a Bethlen térről. A BzsH jelenlegi, ideiglenes, elnőke, hajlandó az élre állni, "ha azok lemondanak". Heisler, óvatos duhaj, aki már kétszer megjárta, most nem vesz részt, mivel hintáslegény külsejü "rabbija" per előtt áll és nem lehet tudni hol áll meg a nehéz kő, ha egyszer elrepül...

 Jelenleg az e-ü "lemondott" az alelnökségről az üvig javára (mint ismeretes mindketten leveleket irtak Laudernek, amelyekben egymást ajánlják...)hogy ezzel kifogja a szelet az egyre erősődő ellenzék vitorlájából.

 Addig lesznek tüntetések, a kripto-kommunisták kihasználják az alkalmat kormány elleni uszitásra, és a Kongresszus nem fog táncolni...

 

ZALMAN I.POZNER

A  "kiválasztott nép"

Címkékben, azonosságtudatban lehet túlságos leegyszerűsítést látni – de hogyan tekintheti magát egy nép "kiválasztottnak"?

A "kiválasztott nép" fogalma iránt mutatkozó kételkedés különösen a jelenkorban öltött komoly méreteket, mikor a világ tanúja volt annak a pusztításnak, melyet egy magát "Herrenvolk"-nak, tehát felsőbbrendű fajnak hirdető nép zúdított rá.

Ennek folytán napjainkban sok zsidó vonakodik önmagára nézve elfogadni a "kiválasztott nép" elnevezést, amint azt általában értelmezik. Védekező álláspontot foglalnak el atyáik látszólagos "sovinizmusával" szemben. Vannak olyanok is, kikben ez keserűséget ébreszt, mert a "kiválasztottságban" olyasmit látnak, ami túl gyakran a gázkamrákba és krematóriumokba vivő "szelekciókkal" egyértelmű. Először is tisztázzuk a légkört, hogy azután megvizsgálhassuk ezt a kifejezést sajátos értelmében!

Ha a Tóra arról beszél, hogy Isten Izraelt "választotta", ennek eléggé világos a jelentése. A zsidókat nem arra választotta, hogy másokon uralkodjanak. Nem örököltek semmiféle előjogot. Ha elfogadjuk a kiválasztás tényét, akkor az arra irányul, hogy a kötelesség és felelősség különleges terhét viseljék, amely semmi más népet nem terhel. Bármennyire szimpatizálunk is a demokrácia és az egyenlőség elveivel, be kell ismernünk, hogy azok alkalmazásukban igen korlátozottak. Világos, hogy az emberek már velük született képességeikben sem egyenlőek. Testi erőt sem osztottak ki közöttük egyformán. Irigyelhetjük Einsteint elméje nagyságáért, de világos, hogy az kizárólag az övé s nem a miénk. Még azokkal a különbségekkel és rétegződésekkel is számolnunk kell, melyeket a társadalom mesterségesen kényszerít ránk. Egyenlő lehetőségek, egyenlő választójog és törvény előtti egyenlőség még távolról sincsenek megvalósítva.

Tekintsünk vissza a történelemben, ahogy az a Tórában olvasható! Ádám és leszármazottai hasonló fogalmat alkottak maguknak Istenről, mint mi ma; már ismerték az egyisten, az erkölcs és erkölcsösség fogalmait. Noé fiainak hét törvénye, melyet a negyedik fejezetben tárgyalunk, közel hozta az embert Istenéhez.

De e vallási átéléseket csak a véletlen folytán, gyengén és részlegesen adták tovább. Egy-egy szentéletű ember inkább kivételnek számított, mint szabályszerűnek. Kétségtelen, hogy Ábrahámig semmiféle folyamatosság vagy hagyomány sem létezett. Ábrahám igyekezett terjeszteni az előtte megnyilatkozott Istenség nevét; az egyistenhit tanítását és terjesztését kötelességének érezte. Igaz, hogy ebben nem volt nagy sikere. Csak egyik fia, Izsák, ragaszkodott tanításához.

Ábrahámot nem elégítette ki "Noé hét törvénye" s nem is elégedett meg azzal. Nemcsak időnként, hanem állandóan Isten közelében akart élni. Nemcsak bizonyos szentesített szertartásokban, hanem mindenben, amit tett és átélt. Hiába követték egymást nemzedékek, a sokaságot nem tudta meggyőzni. Úgy tűnik, hogy szűkebb családján és leszármazottain kívül a világ oly közömbös maradt, mint egy szikla. De Isten, Ábrahám Istene, nem volt megelégedve azzal, hogy az emberiség vég nélkül botladozzon. Nem elégedett meg egyetlen szentéletű ember létezésével; azt kívánta, hogy az egész emberiség ismerje meg, s ezért eszközt választott, mely igéjét hordozza. Ama merész individualistának, Ábrahámnak ivadékai voltak hivatva arra, hogy ősatyjukhoz méltók legyenek. Attól fogva nem egy család, hanem egy egész nép tanítja majd meg az emberiséget egy annál magasabb lény létezésére, mint amit az emberek addig ismertek. Ez a nép elsősorban azzal oktat, hogy fennmarad mint élő tanúsága annak, hogy Isten törődik az emberrel: azáltal, hogy Isten akarata szerint él.

Ezért történt Izrael kiválasztása.

Kölcsönös választás

Fel kell tételeznünk, hogy a "választás" kölcsönös volt. Isten kiválasztotta Izraelt, de Izrael (vagy legalábbis Ábrahám) is Istent választotta. Kétségtelen, hogy nem minden zsidó élő tanúja az emberről alkotott isteni ideálnak; lehet, hogy ezek a példamutató egyéniségek kevesen vannak, s bizonyos, hogy nem minden zsidó viseli szívesen kötelessége jármát. De nem tud az alól kibújni, mert bármerre vetődött is, bármilyen körülmények között élt is, zsidó léte megmaradt, s azokkal a múlhatatlan eszmékkel azonosították, melyekre ősatyjuk tanította utódait az ókori Kanaánban. Nem a zsidó valláshoz való ragaszkodása, hanem puszta létezése emlékeztet állandóan a zsidóság különleges helyzetére e világban.

Vannak filozófus népek, kereskedő népek és így tovább. De csak egy nép van, mely azt jelképezi, hogy Isten törődik az emberrel – s ez a zsidó nép. Tiltakozhatunk küldetésünk ellen, meg is tagadhatjuk azt, de még azt a luxust sem engedhetjük meg magunknak, hogy feloldódjunk és eltűnjünk. Ez nem jelenti azt, hogy a zsidók sosem kísérelték meg, vagy ellenségeik vad dühükben nem próbálkoztak azzal, hogy ezt a jelképet megsemmisítsék. Torquemada és Hitler fizikai eszközökhöz folyamodtak, s ijesztően közel jutottak céljukhoz, s ők csak két példa a sok közül.

A szovjet hatóságok több mint fél évszázadon keresztül igyekeztek eltörölni a zsidóság legkisebb nyomát is, és semmiféle eszköztől sem riadtak vissza. Egy elsőrendű világhatalom, mely hidrogénbombák felett is rendelkezett, hatalmas nemzetközi befolyással bírt, és globális törekvései is voltak, szemünk láttára próbálta megakadályozni, hogy egy maroknyi zsidó pászkát ehessen Peszáchkor, vagy hogy a délutáni Minchá imának pár percet szentelhessen.

Tényleg túlzás, ha azt mondjuk, hogy a zsidó nép Hitler, Sztálin és Torquemada ellenpólusát képviseli?

Messzire megyünk, ha azt is állítjuk, hogy ezek a kényurak azért viseltettek pokoli gyűlölettel a zsidók iránt, mert rájöttek, hogy ha csak egy zsidó is életben marad, elveik nem tudnak uralomra jutni?

Véleményünk szerint ez az, ami a zsidó nép küldetésének igazi lényegét jelenti, ez a rendeltetés, amire kiválasztottsága vonatkozik. Lehet ebben a küldetésben valami mellékes csekélységet látni, amit nem érdemes viselni és fennen hordani?

 

Vasárnap (MA) – Lág beómer ל"ג בעומר))

AZ ÓMER SZÁMLÁLÁS 33. NAPJA

Lág báomer: Peszach, az egyiptomi szabadulás és Sávuot, a Tóra-adás és kinyilatkoztatás ünnepe közötti hét hétben számoljuk a napokat. Ezt az időszakot nevezzük az Ómerszámlálás idejének.

A napok számlálása egyszerre jelképezi a kinyilatkoztatás ünnepe iránti várakozásunkat és a lelki felkészülést az ünnepre. Ez az időszak azonban egyszerre a gyászé is. A hagyomány szerint ugyanis ezekben a hetekben pusztította el közel kétezer éve az egyik legnagyobb talmudi bölcs rabbi Akiva több ezer tanítványát egy szörnyű járvány. A Talmud tanulsága szerint, ők azért részesültek ilyen súlyos büntetésben, mert "nem adták meg a kellő tiszteletet egymásnak". A tanítványok között pusztító halálos járvány a számlálás 33. napján szakadt meg, így ezen a napon a gyász időszak is szünetel.

Érdekes módon a 33. nap más miatt is fontos. Ugyanis Ákiva rabbi életben maradt tanítványai közül a leghíresebb, Simon bár Jocháj, később, éppen ezen a napon hunyt el. Simon rabbi, aki a kabbala legfontosabb alapkönyvének, a Zóhárnak a szerzője, azt kérte, hogy halála napján mindig nagy ünnepséget rendezzenek. Ezen a napon sok tízezer ember zarándokol és ünnepel sírjánál, a galileai Meronban.

                      …és egy chaszid történet                                        

Lág Báómerkor szokás meglátogatni a temetőt. Mindenekelőtt a Chevrá Kádisá (Szent-Egylet) tagjai tartják kötelességüknek, hogy felmérjék, milyen munkálatokat, javításokat kell elvégezni a temetőben.

Gomelben, ahol az idő tájt rabbi Ájzik volt a  rabbi, az volt szokásban, hogy Lág Báómerkor, a temető látogatást követően - természetesen a temetőn kívül- a Chevrá Kádisá tagjai kisebb lakomát rendeztek, amin keménytojást, süteményt ettek, hozzá egy kis pálinkát ittak. Erre az alkalomra meghívták a rabbit is, aki ezen a „lakomán" chászid értelmezésű Tóra-magyarázatot tartott.
Egy ilyen alkalommal a rabbi is bement a temetőbe, megállt az egyik sír mellett, elolvasta a sírkő feliratát, és hosszú ideig állt ott, gondolataiba merülve. Végül magához hivatta a Chevrá Kádisá intendánsát és megparancsolta neki, hogy távolítsa el azt a feliratot a sírkőről, ami az elhunyt jó tulajdonságairól szól.

A rabbi utasítását végrehajtották, de utána megkérdezték, miért volt erre szükség? A rabbi erre azt felelte:
- Az égben számonkérik az itt eltemetett zsidótól azt a sok jó tulajdonságot, ami a sírkőre volt vésve. Azzal, hogy most már nincs ott, nagy szívességet tettem a megboldogultnak . . . .

A HETI SZIDRA CHASZID SZEMSZÖGBÓL –BÖHÁR-BÖCHUKOTÁJ – 2013

 

                   KŐBE VÉSETT TÖRVÉNYEK

 (Itt egy rövid "előzetes"nek következik, amely megmagyarázza, mi a különbség a Tóra héber nyelvén a chok és a chuká között: az előbbi a törvény (rendelet, szabály vagy "törvényerejü rendelet), mig az utóbbi, a chuká az megmásithatatlan törvény, alaptörvény amit még abszolut többség sem változtathat meg. A mai héber nyelvben chuká alkotmányt jelent, konstituciót.

Izrael államának nincs külön alkotmánya, mert az maga a Tóra).

   

     A "chukim" alatt általában a micvákat értjük . Itt szakaszunkban, amely Mózes harmadik könyvének befejező szakasza – ez azonban nem lehetséges mert mindjárt a "Chukim" után jön hogy "és micváimat betartsátok".

   Rási  tehát, a Midrás-bölcsek alapján azt mondja hogy itt chukim azt jelenti hogy "ha fáradoztok a Tóra tanulásában".

 

Az a tény, hogy  itt a Tóra tanulása-elsajátitása ezzel a szóval van jelölve – további magyarázatra szorul. Tudjuk hogy a "chok", chuká – bölcseink szerint olyan micvákra vonatkozik, amelyeknek nincs logikus magyarázata, ahogy Bölcseink kimondták, (az un. "vörös tehén" vonatkozásban **), hogy azt emberi ész nem fogja fel, mivel – és itt az Örökkévalót idézik, aki azt mondta: "törvényt alkottam, végzést adtam ki – senkinek nincs joga azt megkérdőjelezni".

 

     Hát ez lenne a megfelelő kifejezés a Tóra tanulására, ami nem egy fegyelmi kérdés – tanulni mert muszáj – hanem megérteni, ésszel, logikával? Akkor  meg miért használja itt a Tóra a "chuká" szót abban az értelemben hogy "fáradozni kell a Tórában"?

 

   TELJES 0DAADÁS

                    

        Rabbi Shnéur Zálmán, az Álte Rebbe, a Tánjá szerzője, úgy értelmezi a Chuká (Böchukotáj) szót hogy az itt mintha vésést jelentene (a ch.k.k győk héberül vésést is jelent!) . Vagyis a vers itt arra utal, hogy úgy kell Tórát tanulni hogy az bevésődjön az ember tudatába, emlékezetébe és eggyé váljék vele!

Másszóval – ahogy a betü bevésődik és eggyé válik a kővel és annak része lesz – úgy kell a zsidó embernek eggyé válnia az általa tanult Tórával.

 

     Lehet persze betüket irni tintával papirra vagy pergamentre és lehet azokat kőbe vésni. A tintával irott betük eggyé válnak ugyan a pergamenttel – de mindazonáltal előttünk  marad két "valóság" – a papir és a tinta.

 

     Ezzel szemben a kőbe véset betüknek semmi önálló "létük" nincs és nem lehet elválasztani őket a kőtől, mivel ők maguk a kő!  A vésés tehát a a teljes, totális odaadást, egybeolvadást jelzi, olyannyira hogy egy szemernyi önálló, személyes létvalőság sem marad .

 

    Ezért használja itt a Tóra a Böchukotáj kifejezést, ami vésést is jelent(!), jelezvén ezzel hogy úgy  kell tanulni a Tórát, hogy eggyéválás vele  ne olyan legyen mint a tinta és a pergament –ami az odadásnak egy alacsonyabb foka.

 

Az embernek úgy kell "egyesülnie" a tanult Tórával, olyan odaadással – mint a bevésett betük a kővel – maradéktalanul – hogy ne maradjon benne az "én" ből semmi személyes quasi valőság, hanem teljes egészében a Tórával foglalkozzon, arra gondoljon és ne másra.

 

   NEM SZEMÉLYES ÉLVEZETBŐL

 

       Hogyan érhetjük el ezt a totális eggyéválást a Tórával? A Tóra maga adja meg a "receptet": "Ha törvényeim szerint jártok---" amikor fáradoztok a Tóra tanulásában – abban a tudatban és értelemben hogy azok "chukim". Való igaz, hogy a Tórát  ésszel kell érteni, felfogni, elsajátitani  és nem lehet automatikusan a hitre hagyatkozni  - de ez maga is csak akkor müködik, ha  az ego meg van regulázva és önfegyelemre kötelezve.

 

 Jobban mondva: A zsidó embernek igyekeznie kell és erőfeszitéseket kell tennie, hogy az eszével felfogja és megértse a Tórát amit tanul – de ezt nem úgy kell tennie mint egy intellektuális időtöltést, vagy akadémikus élvezetet (ez is van a Tóra tanulásban!) hanem abban a tudatban kell "fáradoznia" a Tórában, hogy ez az Örökkévaló akarata. Az Örökkévaló azt akarja hogy  ő értse és magáévá tegye a Tórát eszével és ezért meg kell eröltenie magát.

 

Amikor igy tanul valaki és nem mint egy egyetemi disciplinát amiért majd egy tudományos fokozatot kap(hat) – akkor a Tóra és tanulója maradéktalanul eggyé válnak mint a vésett betük a kővel.

 

     A HIT HALAD FOKRÓL FOKRA

 

            Ezenfelül a Tőra kimondja (vagyis megparancsolja) hogy "törvényeim szerint J Á R T O K---" – ahol a hangsuly a járáson-menésen van – vagyis a Tórával menni-haladni kell és nem egy helyben topogni. Ez a rebbe szerint azt jelenti, hogy a Tóra szerint élő zsidó  nem állhat egy helyben, hanem fokról fokra haladnia ,emelkednie kell.

 

Olyannyira hogy olyan dolgok amelyek tegnap még érthetetlnek voltak számára és csak azért fogadta el őket mert hivő ember és fegyelmezett – ma már érti őket és ennél fogva hite magasabb rendü, megalapozottabb.

 

Ez a folyamat végtelen és erre mondja a Zsoltáros "és haladnak előre fokozatról fokozatra..." (Zsolt, 84, 8). És ez az a bizonyos "fáradozás"a Tóra tanulásában – irja a rebbe a Likuté Szichotban (3. kötet) – amiről itt szó van: egyrészt belekezdeni hivő hittel és  fegyelmezetten, mint amikor valaki egy kötelességet teljesig – de ugyanakkor nagyon igyekezni megérteni és nem csak mechanikusan magolni – úgy hogy az értelem is az istenszolgálat és az isteni akarat szerves része legyen.

 

     ÖNDICSÉRET?---

 

       Jó példa arre hogyan lehet eggyé válni a Tórával Simon Bár Yocháj (Rásbi) esete: "Rabbi Simonról (akinek jórcájtja Lág Beomerkor van, ami közel esik szakaszunkhoz ) feljegyezték az utókor számára, hogy azt mondta: "Láttam kiváló embereket (cádikokat) de ezek nagyon kevesen vannak- - - - ha csak ketten, akkor ezek én és a fiam - - - - de ha csak  egy--- az én vagyok!" (B.T.  Szukká 45 b és Szánhedrin 87 b).

 

     Ez az öndicséret – első látásra – több mint furcsa. Hogy vág ez össze  a kötelező és elvárható szerénységgel?

 

     A válasz az hogy éppen a Rásbi volt az, aki joggal mondhatta ezt magáról, mivel önsemmibevevése (a héber "bitul" magyarul nem létezik) a Tórával és annak adőjával – az Örökkévalóval – annyira feltétel nélküli, tökéletes és abszolut volt – hogy nem látta magát mint egy valóban létező Lényt. Ő magát mint eszközt látta a Teremtő kezében és ennélfogva mondhatta hogy mint eszköz ő tökéletes és ezt mint egy száraz tényt közölte.

 

   Ennek alapján most már érthető válik miért használja itt a Tóra a Chok (Böchukotáj) kifejezést. Egyrészt a Tórát valóban úgy kell tanulni hogy megértsük , de ennek alapja – ami ezt lehetővé teszi – az nem más mint annak a tudata, hogy azért igyekszik megérteni amit tanul, mert ez az Örökkévaló akarata és nem valami öncélu stréberkedés.

 

    Ezért alkalmas  itt a Chuká kifejezés, amit  úgy is lehet érteni hogy mint a kőve vésett betük...