Magyar zsidó valóság

 

MIT AKARNAK A NÉMETEK

A MAZSIHISZ MOHÉLJÁTÓL?

 "מה לך ליסקל? על שמלתי את בני!"

(מדרש ויקרא רבה, לב)

 

A németek ujra üldözik a zsidókat. Egyelőre nincsenek koncentrációs táborok és gázkamrák, egyelőre csak a biróság tiltja hogy a zsidók körülmetéljék csecsemőiket nyolcnapos korukban. Egy mohél nyakába már pert is akasztanak. Ez nem esztétikus, nem higiénikus és nem felel meg a herrenvolk fogalmainak. A zsidók kérik, hagyják már békén őket – de nem , a  tegnapi nácik és ma "Izrael legjobb barátai", nem nyugszanak.

 

Mit lehet itt tenni? Ez cionista propaganda lenne? Ne tessék Németországban lakni. Magyarországon sem, mert ott Tiszaeszlár folyik a parlament csapjaiból. Egy sor más országban sem – ahol a kóser vágást kifogásolják az állatbarátok, a humánus emberirtás szakértői.

 

Aki ismeri a hagyományos zsidó irodalmat, ami a zsidó történelem szerves része, nem lehet hogy ne jusson eszébe az a midrási tétel, ahol a  hasmoneusi korok üldözötteit szólaltatja meg a midrás (Vájikrá rábbá, 32) akik válszolnak a kérdésekre: "Miért visznek megkövezni: Mert körülmetéltettem a fiamat! Miért végeznek ki? Mert megtartottam a szombatot, mert máceszt ettem! ---"

 

Akkor a zsidók életüket áldozták a micvák betartásáért és Bölcseink megállapitása szerint ez tartotta fen a micvákat – és a zsidókat . Csak remélni lehet hogy most sem lesz másként.

 

  Ami érthetetlen még mai bolond világunkban is, mit akarnak a németek a Mazsihisz mohéljától,  Dávid Goldbergtől, aki az első Brit per várományosa? Ahelyett hogy örülnének, hogy a sipucca rabbijainak sikerül Köves Slomót kidriblizni – egy kis sikerélményre nagy szükségük van – és németországi mohélt alkalmazni a fellendülő ipar lebonyolitására (1-2 eset évente) – perrel fenyegetik az Izraelben született, de magyarszármazásu mohélt, aki már évek óta egy német kisváros rabbija.

 

        Izraelben a zsidó lakósság több mint 97 százaléka metélteti körül fiu gyerekét, ami a zsidó lét előfeltétele és éltető eleme. A muszlimok is, de ők ezt 13 éves korukban teszik, mivel Jismael  ennyi idős volt amikor körülmetélték.

 

Versenyfutás az ára- - -

 

     Most hogy itt van Elul és közelednek a Félelmetes Napok, amikor – a zsidó hagyományok szerint -  még a halak a vizben is reszketnek a Ros Hásánái per kimenetelétől – a dolog érzékelhető egyes bpesti zsinagógákban is. Leporolják a padokat, eladják a jegyeket, megujitják a bátlenok szerződéseit – sőt egyes helyeken különleges akciókat is terveznek és szerveznek a hitélet erősitésére.

 

  Itt van például a futóverseny, amely valószinüleg a Jom Kippuri Ál Chét egyik betüjét célozza meg (az r betüvel), amely családi alapon nagyon hasonlit a tavalyi fogyási versenyre, ami a jom kipuri böjtölésben kulminált.

 

  És itt, ha valaki azt találná hinni hogy nevetek – közlöm hogy nem. Inkább sirok, de találok egyfajta vigaszt is az effajta "dongásokban". Keresnek valamit, kivánkoznak valami után, vágyakoznak egy kis jiddiskeit után-

הבא לטהר – מסעיין אותו (שבת קד)

 

 PRÓBÁLJUNK SEGITENI NEKIK. Akinek van valami ötlete – szóljon.

 

    A tiszta forrás

  Egy bizonyos Mordechaj – valami izraeli import reform csökevény – egy bloggal szerencsélteti ujabban a  magyar zsidó ifjakat.

Az egyik blogban fontos informácia ki is volt az a Mordechaj, mármint valamikor, mivel hősünk, ugye, nem az első.

 

A forrás, milyen stilusos, a Katolikus lexikon. A szerk hozzátesz egy héber szót is(dáfke).

   

Dáfke a tiszta forrás, a Kat. Lexikon.

 

Gyerekkorunkban volt egy történet amelynek hőse egy kutya  volt. Át kellett hogy haladjon a Tisza egyik partjáról a másikra. Hid nincs, senki nem viszi át és úsznia sem szabad.

 

   Hogy kerül át? Sehogy.

 

  Tévedés: átkerül.

 

Hogy?

 

Úgy hogy átussza.

 

De hát nem szabad!!?

 

Igenám de ez egy dáfke kutya volt---