JÖNNEK AZ OROSZOK ÉS A HÁBORU

                                  AZ   ÁLDOZAT VISSZATÉR  23.  FEJEZET

 

A hetvenes években kezdödött az orosz allija.

    Sztalin halála után a hagyományos orosz antiszemitizmus mintha lazult volna ( 1);

 már nem fenyegettek orvosperrel (2) és a zseniális sztalini terv a zsidók

 tömeges Szibériába való deportálásáról, mintha jégre lett volna téve.

 Maga a rendszer is mintha enyhült volna, ha nem is nemzetközi vonatkozásokban.

A hidegháboru folyt tovább; Kuba maradt a szocializmus előretólt bástyája és Chilében is pro-szovjet rezsim basáskodott. Az arab államok nagy többsége szovjet befolyás alatt állott,

 Moszkva adta, majdnem ingyen, a modern fegyvereket és ennek ellenében elvárta

 hogy az arabok  felszabaditsák Palesztinát.

   

 Magyarország sem maradt el az elvtársi segélynyujtásban: a Balaton mellett palesztin kiképzőtábor volt, ahol a jöbendő terroristákat kiképezték mindarra amit akkoriban a magyar elvtársak tudtak. Szerencsére

ez nem volt sok (3  ). Az izraeli kommunista pártvezérek mellett Arafat és terrorista tettestársai is sürün látogatták a magyar pártüdülőket és a már bemutatott Lali (4 ) szorgalmasan készitette a rádió majd tévé

 interjukat a ,"legendás Abu Ammarral",aki nem volt más mint a véreskezü Arafat. Budapesten akkoriban alapszervezete volt az izraeli kommunista párnak, amely jelentős tevékenységet fejtett ki a többezres

létszámu arab diákok körében. Zsidő közöttük ritka volt mint a fehér holló.

 

Az első orosz ólék idealisták voltak, olyanok akikben még élt a szüleik által beléjük plántált vallásos vagy cionista szellem. Ekkor jelentek meg az első refusenikok (5 ), akik ujra és ujra beadták aliija kérelmüket és automatikusan elvesztették állásukat, gyakran lakásukat is. Ekkor érkezett Izraelbe Hermann Branover a világhirü tudós, az elektro-hydrodinamika professzora, (6) valamint sok más ismert Ászir Cijon (7 ) mint Ida Nudel, Joszip Mendelevits , majd jóval később, miután letöltötte hosszu börtönbüntetését,  Anatoli (Natan) Saranski, aki azután Izraelben pártot alapitott és miniszter volt több kormányban.

 

       Kémek a zsinagógában

 

Az izraeli-szovjet viszonyok soha nem voltak felhőtlenek. Moszkva ugyan elsőként és egyidőben ismerte el Izraelt, szinte versenytfutva az Egyesült Államokkal és a cseh fegyverszállitások (8 ) is szovjet engedéllyel történtek. Ekkor még Moszkva abban az illúzióban ringatta magát, hogy az ifju zsidó állam semleges lesz az élesedő hidegháboruban (9 ) és igy kommunista bázist, illetve kommunista  hidfőt jelenthet a többnyire maradi,  reakciós arab államok tengerében. Gromikó hires Ensz-beli beszéde is erre a reményre utalt.

(Utána kiderült hogy Izrael nem vállalja a szovjet csatlós szerepét. Ben Gurion megnyilatkozásai, a massziv amerikai segitség, az amerikai zsidóság szerepe és befolyása mind ennek az ellenkezőjét jelezték.

Ezzel egyijelüleg megszólaltak Moszkvában a  vészharangok. Az első izraeli nagykövet Golda Méir ( 10) megjelenése a nagytemplomban, óriási tömegeket vonzott. Az emberek sirtak és nevettek; közelharc folyt azért hogy Golda ruháját megérinthessék, kezét megsimogassák. A rendszer nagy megdöbbenésére kiderült, hogz a szovjet zsidóság él és létezik, a kihunytnak hitt  parázs alatt és Birobidzán, a szovjet alternativa a cionimusnak és Erec jiszráélnak  - csúfosan megbukott.

 

Tartozunk az igazságnak azzal, hogy még a legsötétebb sztálini terror idején is létezett legalábbis

földalatti zsidó élet a Szovjetunióban. Haszidok, elsősorban habad haszidok, illegális zsinagógákat, rituális fürdőket és  hédereket tartottak fenn és akit elkaptak, mehetett Szibériába. Érdekes hogy a cári rezsim ezen jellegzetes büntetését, a szibériai számüzetést, minimum 3 ,5 vagy tiz évre, az a rendszer is fenntartotta, amely azt hirdette magáról, hogy nála a legfőbb érték az ember...

 

Még Izrael megalakulása előtt müködött a Szovjetunióban a Netiv, egy féllegális zsidó (izraeli) szervezet, melynek célkitűzése az orosz zsidók ébrentartása volt. 1948 után a szervezet emberei mint álcázott izraeli diplomaták tevékenykedtek és idővel a tevékenység kiterjedt a többi, keleteurópai csatlós államra is).

 

A szovjetunióban a Netiv tevékenysége amennyire limitált, annyira eredményes volt. Emberei szorgalmasan eljártak szombatonként, a helyi zsinagógába, vittek magukkal imakönyveket, Chumesokat (11) stb, amiket ima után rendszerint ottfelejtettek. Ezeket a helyi zsidók, öreg, kopott emberek, azonnal elhappoltak és hazavittek.

 

A hatóságok a Netiv embereit kémeknek tekintették és mindent megtettek hogy munkájukat megnehezitsék. Diplomata státusuk ugyan nyujtott valamelyes immunitást a mindennapi nyaggatások ellen, de nem egy izraeli  diplomatát tettenértek és kiutasitottak.

 

   Sárét fia tálitban

 

Kobi (Jákov) Sáréttal, a volt miniszterelnök fiával, együtt dolgoztam évekig a Mááriv szerkesztőségében. Együtt szerkesztettük, a heti képes mellékletet. Kobi annakidején diplomata volt moszkvában, jobban mondva a Netiv embere volt az izraeli követségen. Jól megtanult oroszul és jó kapcsolatokat épitett ki sok zsidóval, köztük a Hábád embereivel. Feleségével, Rinával, hosszu autótúrákat tettek Sztálin birodalmában és mindenhol elsősorban a zsinagógát keresték, ahol biztosra mentek: ott lehetett mindig zsidókat találni. Voltak köztük beépitett emberek, provokatőrök, besúgók, mint mindenütt  a világon, akárcsak akkoriban Budapesten, de voltak becsületes zsidók is, főleg 6o éven felüliek (12), akik egymás társaságát keresték.

 

Kobi szorgalmasan vitte az imakönyveket, felejtette ott a tálitokat és ha valaki kérte és az illető nem volt módfelett gyanus, szerzett neki töfillint is.

 

Kérdésemre, hogy életében mikor volt utoljára templomban, mielőtt Moszkvába utazott , Kobi nevetett: utoljára a Bar Micvámon öltöttem Tálitot.

 

 (Egy szép napon letartóztatték Kóbit, majd azonnal szabadlábra helyezték, amikor megmutatta nekik diplomata útlevelét. Közölték vele, hogy  illegális kapcsolaton kapták rajta szovjet zsidókkal és ki fogják utasitani. Igy is lett. Nem ö volt az első, sem az utolsó izraeli diplomata, akik a Netiv képviseletében próbálták visszaforditani az idő kerekét A  1972-ben elkezdődött orosz allija, ami az elején csak csurrant-cseppent , évtizedekkel később szélesen hömpölygő folyamma vált, amit csak a Jom Kippuri háboru szakitott meg, rövid időre.

 

Ekkor lett elvetve Izraelben az a mag, amiből később a Ki a Zsidó akut problémája kiburjánzott. A Szovjet zsidók nagy része vegyesházasságban élt és ez a tény motiválta az izraeli törvényhoyást, amikor az un, Hazatérési Törvényt ( 13 ) megalkotta. Ennek előzménye az izraeli belpolitikában, illetve a baloldal valláselleni hozzáállásában keresendő.

 

A hatvanas évek végefelé, talán már a hatnapos háboru után, amikor a belügyminiszter egy baloldali pártt küldötte, Jiszráél Bár-Jehuda volt, az rendeletileg szabályozta a Ki a Zsidó kérdését és  utasitotta a minisztérium tisztviselőit, hogy mindenkit aki jóhiszemüen magát zsidónak vallja, kérése szerint kell bejegyezni.

Ez nagy felzúdulást váltott ki. Az NVP  (14) elhagyta a kormányt és mind bel mint külföldön a hagyományos körök éleshangu kampányt inditottak a határozat ellen, amelyben életveszélyt láttak a zsidóság számára, akárcsak a vegyesházasságokban. Ekkor Ben-Gurion egyedi lépésre szánta el magát: levelet intézett 7o zsidó gondolkodóhoz, amelyben kérte nyilvánitsanak véleményt milyen kritériumok alapján lehet napjainkban meghatározni ki a zsidó, illete miképpen lehet a zsidósághoz csatlakozni.

 

   A hetven közül 67 azt válaszolta, ilyen-olyan megindokolással, hogz ebben a sorsdöntő kérdéésben csak és kizárólag a Halacha (15 ) mérvadó, ami kimondja hogy ay a zsidó aki zsidó anya gyermekeként kátta meg a napvilágot, vagy pedig szabályosan, annak rendje és módja szerint betért a zsidóságba (16) Azt is mindenki elismerte, hogy a betérités egy halachikus fogalom és igy az nem állami tisztviselők, illetve Szochnut funkcionáriusok (17)  prerogativája , hanem kizárólag ismert és elismert rabbiké (18).

 

A kapitány svéd felesége

 

   A fentiek alapján Ben-Gurion annullálta Ben-Áháron rendelkezéseit és visszaállitotta az azt megelőző helyzetet. Az NVP visszatért a koalició berkeibe és visszatérthetett volna a nyugodt emésztés korszaka, ha nem Benjámin Sálit kapitány, az izraeli haditengerészet kapitányi rangban lévő pszichológusa.

 

  Ez a hadfi egy svéd sikszet vett feleségül és amikor fia született,követelte hogy azt zsidóként jegyezzék be. (19). Ezt a belügyminiszter megtagadta, mire Sálit a felsőbirósághoz fordult. Amaz elvi határozatában felkérte a kormányt, hozzon törvényt, amely az elvi jelentőségü űgyet közmegelégedésre szabályozza.

 

Ekkor keletkezett az un. Hazatérési Törvény, amely kimondta hogy zsidó az akinek zsidó (volt) az édesanyja {és nem lett hitehagyott}, vagy pedig betért. Már itt, ezen a ponton keletkezett a vita amely a mai napig nem jutott nyugvópontra: mi az hogy betért? Ha a törvény nem irja körül, hogy a betérés csak a halacha alapján lehetséges és érvényes, akkor holnap egy három tagu cipész quórum VAGY REFORMRABBI EGYÜTTES FOG TÉRITENI, AMIT PERSZE A HALACHA ÉS AZ ANNAK ALAPJÁN ÁLLÓ VALLÁSOS  tábor nem fog elismerni. (Zárójelben jegyezzük meg, hogy ez az alapja annak hogy a világ zsidósága, akárcsak az izraeli országos főrabbinátus, nem ismeri el a budapesti betéritéseket (2o ).

 

   Még ennél is rosszabb volt a törvény második cikkelye, amely kiterjesztette a zsidóság elismerését olyan személyekre, akik az édesanyja nem zsidó, de... van egy zsidó nagyapja, aki  már rég elhalálozott, amikor nevében a gój leszármzott kéri allija jogát, azon az alapon, hogz ő egz nagyapai zsidó. Ezen az alapon kapta meg 1996-ban a pesti Szochnuttól az allija jogát, Lovas István, az ismert ujságiró. (21).

 

     A Sálit ügy fináléja, Svédországban fejeződött be. Miután nem irták be fiát zsidónak (és felesége nem volt hajlandő betérni...), a család Svédországba repatriált, ahol a cionista Sálit felvette felesége vallását majd...öngyilkos lett.

 

Az 1970-ben elfogadott hazatérési Törvény ellen azóta küzdenek két oldalról. A hagyományhü zsidók azért, hogy betömjék a törvény hagyta hézagokat, mig a szélsőbal és az uszájában lévő arabok, azért mert a törvény előjogokat biztosit a zsidóknak és ezzel próbálja Izrael zsidó jellegét konzerválni.

 

{ A legelső aki a törvény ellen kikelt, az a lubavitsi rebbe volt . A törvény születése pillanatától követelte,hogy tegyék hozzá, azt a félmondatot, hogy a betérésnek a Halacha szerint kell történni. Ezt az akkori kormányzat azzal a sanda indokolással tagadta meg, hogz ez természetes, hiszen nincs más térités, csak halachikus. Ezzel szemet hunytak az Amerikából importált reform-rabbik felett, akik úgymond, szintén a Halacha szerint téritenek, mondván hogy ez marginális, jelentéktelen. Ben-Guriont idézték, aki egykor azt mondta hogy ha majd allijázik Amerikából egy-két millió reform zsidó – akkor  Izrael kénytelen lesz tekintetbe venni őket. A kulisszák mögött voltak akik tudni vélték, hogy Jáákov S. Shapiró, az akkori igazságügyminiszter, szándékosan fogalmazta igy a törvényt, mert akkor már számitottak az orosz tömegallijára, amely sok vegyesházasságot és egyéb hasonló identitás-problémát igért.

 

Azután kiderült, hogy a valódi probléma a második  paragrafusban rejtőzik. Ennek alapján jött Izraelbe az elmult 3o évben (197o-2ooo) több mint félmillió  nem-zsidó, köztük, hithü, vallásos pravoszlávok (22). Befolyásuk roppant káros, az országot elárasztották sertéshúst árusitó hentesüzletekkel; karácsony előtt az „orosz”lakta városokban tömve vannak a pravoszláv temlomok és üzletek sora árulja a karácsonyfadiszeket. Mi ebben a rossz? – kérdezheti valaki. Semmi. Izraelben vallásszabadság van, moszlimok, drúzok, cserkeszek és nagyszámu keresztény (katólikus, görögkeleti, stb) élnek itt és élveznek olyan szabadságot amit sehol másutt a közelkeleten. Azonban ezek nem a Hazatérési Törvény alapján jöttek ide, amely kizárólag zsidókra vonatkozik és nem csapták be a zsidó államot fiktiv papirokkal (23) és egy „zsidó nagyapával”, mintha a zsidóság egy örökölhető ráció lenne.)

 

    A hetvenes években érkező orosz allija tehát még idealista, zsidó tudattal és cionista háttérrel rendelkező zsidókbál állott. Fogorvosom, Dr Mark (Mordecháj?) Shapiró, aki az ötvenes években született, meséli hogy szülei őt körülmetéltették, „nagy nehézségek és önfeláldozás” közepette. Nem voltak vallásosak, de „tudták hogy zsidók, nemcsak a gój környezet ellenséges hozzáállása, zsidózása miatt” és igyekeztek a szikrát ébren tartani. Mihelyt alkalom  adódott beadni az allija kérelmet – azonnal sokan beadták, bár tudták, hogy egy hosszu és keserves tortura elibe néznek. Akiket elutasitottak – a refusenikok  – a szovjet társadalom páriái lettek és mindenki ott rugott beléjük ahol csak tudott.

 

      A bécsi futószallag

 

          Amikor az eleinte gyér allija egyre növekedett és már-már tömegallija lett, olyannyira hogy a Szochnut Bécsben ideiglenes tábort létesitett – ujabb két probléma felhőzte az addig annyira áhitott és csodálatosnak tartott  (24) jelenséget. Egyrészt, a Bécsben néha hetekig tartózkodó orosz zsidókat megcsapta a nyugat szele és már nem mindegyikük akart azonnal Izraelbe menni. Voltak akik bevallották, hogy eredetileg is Amerikába akartak menni, de a Szovjetunióban nem  volt lehetőség ezt kérni, voltak aki üzleteleni kezdtek – főleg a grúziai és bucharai zsidók – és lemaradtak, ott maradtak Ausztriában. Izrael tiltakozott, megpróbálta ezt adminisztrativ eszközökkel megakadályozni, vagy legalább megneheziteni – de Brunó Kreisky, Ausztria (zsidó származásu) szocialista kancellárja – vétót emelt ez ellen. Ausztria egy demokratikus állam – mondta Izrael képviselőinek, illetve a Szochnut funkcionárusainak – örüljetek, hogy engedélyezzük az allija itteni  ÁTVONULÁSÁT, DE NE KÉRJÉTEK, HOGY MI LEGYÜNK IZRAELI CSENDŐREI ÉS TEGYÜK KARANTÉNBA  azokat akik le akarnak maradni. Ausztrai szabad ország és az marad itt, aki akar. Ott is maradtak jó pár ezren.

 

A másik probléma volt az ami demonstrálta, hogy a pokolba vezető út is – néha – jó szándékkal van kikövezve. Az orosz olék bécsi tartózkodása során – néha heteken keresztül – kiderült ami tudott volt addig is: sok köztük a nemzsidó. A Szochnut egyes funkcionáriusai – köztük egy magyarszármazásu agilis kósersági felügyelő – elhatározták hogy „besegitenek”: három ember, egyik sem rabbi, köztük az emlitett másgiách, futószallagon betéritettek több tucat orosz gójt, akik erre hajlandónak mutatkoztak (25). A turpisság  kiderült, a Szochnut zavarában nem tudta hogy magyarázkodjon; a másgiách „csak jót akart”. Az izraeli országos főrabbinátus kéttagu vizsgálóbizottságot küldött ki Bécsbe, amely megállapitotta hogy a „susztertéritések” (26) érvénytelenek. Ezentúl a gójokat Izraeli küldték, anélkül hogy még útközben próbálták volna megoldani a problémát.

 

{Késöbb, amikor a szovjet rendszer összeomlott, és a többi „szocialista” országokból is jött allija Izraelbe – a probléma megduplázódott. Romániában, ahonnan állandóan jött allija (lásd a 13. fejezetben), Rosen főrabbi kategórikusan megtagadta a téritést. Az első években csa vallásos zsidók jöttek, fóleg Erdélyból, azután mindenféle zsidók – de zsidók. Később már jöttek vegyesházasok is, de ekkor Rósen azt mondta hogy Izrael egye amit főzőtt a „Hazatérési Törvénnyel”, ő bizony nem foglalkozik téritéssel. Voltak itt-ott sakterok, akik papirral „bizonyitották” hogy x.y. nagyapja a nagyváradi zsidó temetőben van eltemetve (27), tehát zsidó. Voltak akik születési okmányokat hamisitottak, ezeket a tel-avivi Liskát Hákeser (28 ) irodájában fülelték le szakértők

 

   Magyarországon is voltak stiklik, de itt nem kellett papirokat hamisitani (29) mivel a Sip utcában betéritettek boldog-boldogtalant, anélkül hogy zavarta volna az ottani rabbikat, hogy téritéseiket sehol a világon nem ismerik el. Még  a 9o-es évek végén is voltak esetek, amikor Pesten pénzért téritettek be román sikszekat, akiket a temesvári „kollega” (30)  küldött és akiket úgy vettek fel  Ábrahám kebelébe – egy nap alatt! – hogy a Bét Din (31) tagjai közül senki nem tudott vele egy szót váltani.)

 

Dr Gordon és a pesti  Bét Din

 

  Volt egy rövid idő – 1989-9o körül – amikor a pesti betéritéseket az izraeli főrabbinátus elfogadta.  Ez két dolognak, illetve két embernek volt köszönhető: Dr Chájim Gordonnak, a Liskát Hákeser magyarországi képviselőjének és Dr Schőner  Alfrédnak, aki akkor – allijázása előtt -  az országos főrabbi feladatát töltötte be.

 

Dr Gordon, foglalkozására nézve orvos, hagyományhű zsidó lévén, elvi és praktikus okokból egyaránt – azon volt hogy ha vegyes házaspár készül allijázni, akkor a nemzsidó felet már Pesten téritsék be és ezzel megtakaritsanak Izraelnek sok fölösleges fejfájást. Ennél fogva dialógusba kezdett Schőner förabbival, akit rávett, hogy a téritéseket csinálják úgy, hogy azok a Halacha szerint elfogadhatók legyenek ( 32). Ennek Sch. részéről nem volt akadálya. Ezidőben a pesti Bét Din másik két tagja is vallásos, szombattartó zsidó volt (33) . Dr Gordon kidolgozta a betérés „alapszabályait”, amelyek összhangban voltak a Halachával.

 

       A kapcsolat az izraeli förabbinátussal – alkalmasint Mordecháj Élijáhu főrabbival a cigányügy kapcsán jött létre. Ekkoriban történt, hogy  egy izraeli vidéki rabbinikus biróság felfedezett egy Pesten datált hamis betérési okiratot. Kiderült egy cigány ikerpár – két hasonló kinézésü férfi – átverte az izraeli rabbikat, amennyiben egyikük betért a Sip utcában és a másik utánajött Izraelbe és ikertestvérének meghamisitott igazolványával operált, hogy ezzel ő is zsidóvá avanzsáljon.

 

    Amikor a turpisság kiderült, felhivott engem az országos főrabbi személyi titkára és a főrabbi nevében konzultált velem a magyarországi téritések mikéntjéről. Kendőzés nélkül elmondtam amit tudtam és proponáltam, kezdeményezze az izraeli főrabbinátus a pesti téritések elismerését – amennyiben azok megfelelnek egyrészt a halacha követelményeinek, másrészt meg bizonyos adminisztrativ feltételeknek, amik a hamisitásoknak vannak hivatva elejét venni. A titkár közölte hogy pár napon belül visszatér hozzám.

 

     Valóban, a következő héten felhivott és immár a főrabbi – Mordecháj Élijáhu – személyesen kért fel legyek a következőkben az ő küldötte Magyarországon és hassak oda hogy a Sip utcai rabbik elfogadják az izraeli főrabbinátus feltételeit, minek ellenében elismerik betéritéseiket .

 

Következő pesti utazásom során átadtam az üzenetet majd összültünk a rabbikkal, miután már a kezükben volt a Dr Gordon által szerkesztett „szolgálati szabályzat” ami velem, illetve a halacha feltételeivel volt egyeztetve. Mindenben egyetértettünk, csak egy zavaró – de mulatságos – közjáték felhőzte be a zavartalan egyetértést. Amikor hangsulyoztam, hogy  a körülmetélésnél és mikveban (rituális fürdő) való alámerülésnél nem kevésbé fontos a harmadik feltétel – a zsidóság alaptételeinek elfogadása és kötelezó igéret a parancsolatok betartására – az egyik vallásosnak ismert főrabbi indignálódva jegyezte meg, hogy ha ezt az utóbbit megköveteljük – senki nem fog akarni betérni...

 

      Az egészet előről kellett kezdeni és megnagyarázni a pesti Bét Din igen tisztelt tagjainak, hogy a zsidóság nem misszionárius vallás, nem keres alanyokat a téritésre és aki nem fogadja el az alapfeltételeket – ne térjen be.

 

    Gyakorlati téren a jeruzsálemi förabbinátus megkövetelte hogy minden téritési aktáról azonnal küldjenek másolatot az izraeli rabbinátusnak, ne fotózzanak aktákat hanem csak originális, lepecsételt fényképekkel ellátott okmányokat küldjenek és az izareli főrabbinátus fenntartja magának a vétó jogát.

 

     Pesten mindent elfogadtak és igy több mint egy éven át – elsőizben a szakadás óta – a magyar zsidóság be illetve visszakerült a világzsidóság vérkeringésébe.

 

       Azután Schőner főrabbi allijázott és aki a helyére került – nemcsak utazott hanem karambolozott is szombaton, ezzel kimeritve a  ferheszjá (nyilvánosság)  (34) fogalmát. A Sip utca ismét elveszitette a világzsidóság elismerését. Ezt azután sem kapta vissza, hogy a karambolozó főrabbi Kanadába kényszerült emigrálni. (35).

 

Jegyzetek 

 

 

1)        Lásd erről részletesen Gereben Ágnes könyvében, „Antiszemitizmusa Szovjetunióban (Polgart kiadás, Budapest, 2ooo).

2)       Ez egy klasszikus vérvád volt, annak modern formájában: zsidó orvosok meg akarták mérgezni Sztálint.

3)       A libanoni hadjárat során, amelynek fedőneve „A Galil békéje” volt, az izraeli katonák ládaszámra találtak aknákat és kézigránátokat Made in Hungary felirattal.

4)        Chrudinák Alajos.

5)         Angolból to refuse – visszautasitást jelent.

6)         Ma szigoruan vallásos, Habadnik, a beér-sevai Ben-Gurion egyetem professzora.

7)          Cion Foglya (héber) ismert idióma, melynek eredete jehuda Hálévi egyik költeménye.

8)       Ezek egyszerü és primitiv második világháborubeli puskák voltak, öttöltényes tárakkal. Azonban érkezésük pillanatában – a zsidó állam kikiáltésa előtt és után – más fegyver alig volt az izraeli véderő kezében.

9)        Ez Churchill emlékezetes fultoni beszéde után kezdődött, amikor a győztes Nagy Britannia miniszterelnöke éles kirohanást intézett a nemzetközi kommunizmus ellen, megjelölvén azt mint a szabad világ ellenségét.

10)    Meirson, a későbbi miniszterelnök, a Munkapárt (Mapaj) egyik vezetője.

11)    Chumás (héber) szószerint ötöd, Mózes öt könyvének egy-egy része.

12)    Ezek már nyugdijasok voltak és nem volt sok vesztenivalójuk. Ezek képezték sokhelyütt az un. „Dvacetká”kat ( a huszak) akik kérhettek engedélyt egy zsinagóga fenntartására és üzemeltetésére.

13)    Héberül „Hok Hásvut”. Az eredeti jószándék megfeneklett a törvény (szándékosan?) kétbalkezes fogalmazásán. Lsd a továbbiakban.

14)    Nemzeti Vallásos Párt (Máfdál), az egykori Mizráchi és Hapoel Hamizráchi egyesüléséből létrejött langyos-ortodox beállitottsága pártszövetség. Ujabban nagyobb sulyt helyez a nemzeti mint a vallásos jellegre.

15)    A zsidó törvény (héber).

16)    Ennek több konkrét előfeltétele van, de a legfontosabb  egy pozitiv és egy negativ: a pozitiv - elfogadni és tartani a zsidóság törvényeit, mig a negativ hogy a prozelitajelöltnek semmiféle személyes vagy anyagi érdeke ne fűződjön a betéréshez. Az első egy paradox helyzetet okoz: mig egy vallástalan, semmit nem tartó zsidó – zsidó marad ha annak született; egy gój nem válhat zsidóvá ha nem fogadja el és nem tartja be a Halacha előirásait.

17)     Lásd a továbbiakban a bécsi futószallag botrányát, melynek negativ hőse egy „vallásos” Szochnut funkci volt.

18)    Ennélfogva a kérdés tulajdonképpen – a betérés vonatkozásában – nem az hogy „Ki a zsidó”, hanem hogy „ki a rabbi”? Mivel a betérés (Gijur) egy halachikus fogalom – amit a világon senki nem vitat – egyértelmü hogy reform rabbik, akik tagadják a  Halachát, vagy tudatlan, am-hoórec, gzorstalpaló tanfolyamot végzett „rabbik” (vagy pláne „rabbinők) téritsei fabatkát sem érnek.

19)    Anna Sálit nem volt hajlandó betérni sem.

20)   Volt egy rövid periódus amikor elfogadta és elismerte. (Lsd a továbbiakban).

21)   A botrányt az Élet és Irodalom cikksorozata robbantotta ki, amikor kideritette, hogy  „a legnagyobb magyar antiszemita”, (akárcsak Imrédy Béla a maga idejében ) – zsidó. Ennek következtében az izraeli belügyminisztérium anullálta Lovas alijja engedélyét, (amit a pesti Szochnut ajánlására kapott). miután találtak a törvényben egy paragrafust, miszerint „antiszemita nem allijázhat”.

22)   Részvételükkel több pravoszláv imaház létesült az olé-lakta helyeken

23)    A volt Szovjetunió területén valóságos dokumentum-hamisitó hálózat müködik, amely mindent képes hamisitani, születési bozonyitványtól kezdve (benne az 5. paragrafus, a „jevrej”, hébernyelvü házasságlevélig (Ktubá) illetve válólevélig (get).

24)    A Vasfüggöny részleges felemelkedését, amikor a szovjet diktatura még létezett és müködött – a vallásos zsidók és nemkülönben a profán ateista cionisták – szerte a világon a messiási kor előhirnökének tekintették.

25)   Nem mindenki. Egyesek szerint, paradox módon, főleg azok akik Auszriában akartak maradni, vagy Amerikába emigrálni...

26)    A kifejezés az egyik neves izraeli rabbitól származik. Ha a háromtagu Bét Dinnek nem kell hogy ismert kvalifikált rabbik legyenek tagjai – akkor ez lehet három ügyvéd, vagy költő, esetleg csizmadia is... A kényeg hogy hárman legyenek mert ezt a Halacha előirja.

27)   A szóbanforgó sakter  egy ortodox, szakállas, pajeszos zsidó volt, akinek a pénz elvette az eszét.

28)    A Netiv izraeli neve. Irodájában évtizedeken keresztül, odaadó, vallásos cionisták ültek, akik mindent megtettek hogy a csalásokat leleplezzék. Ezek közül itt csak kettőt emlitek: Chájjin Wurzl (z”l), aki a román alliját felügyelte és  Eliezer Bár-Jehuda (Blau) – éljen 12o évig – aki a magyar zsidóság  referense volt. Az utóbbival éveken keresztül együttmüködtem magyar zsidó ügyekben, amikor még Magyarország Kádár bús hadát nyögte. Egyszer küldettem vele Raj Tamásnak, aki akkor az ottani zsidóság nagy igérete volt – kilenc Talmud fóliánst (a Steinsalz rabbiét), ami visszajött, azzal hogy nem váltották ki a póstáról...

29)   2-3 esetet kivéve.

30)   Dr Neumann Ernő, a pesti rabbiképző első világháboru előtti utolsó mohikánja, ma az egyetlen „rabbi” Romániában, több mint 6o éve Temesvárott.

31)   Rabbinikus biróság (héber).

32)    Három előfeltételt követel meg a Halacha: a zsidóság alapelveinek elfogadását és ennek deklarálását, a körülmetélést és a rituális fürdőben (mikve) való alámerülést. Nők esetében csak két előfeltétel van.

33)    Deutsch Róbert és (néhai) Hochberger László főrabbik.

34)    A Halacha szerint 1o felnött zsidó férfi jelenti a „nyilvánosság” qvorumát, akárcsak a minján. Ha valaki tiz ember előtt szombatot szeg – akkor az a szombatszegő kategoriájába kerül.

35)    Nem a szombatszegés miatt, hanem egy buta, nem meggondolt interju következtében, amiben az antiszemita hangolásu „közvélemény”  - jogosan – provokációt látott. A főrabbi nevét – Landeszmann György – nemcsak azért irom ki, mert annakidején a magyar és világsajtó tele volt vele, hanem azon talmudi el alapján, ami úgy szól  hogy „közhirré teszik a kétszinüeket, Isten nevének meggyalázása miatt”  (Mefárszömim et háchánéfim. Mipné chilul hásém  - Jóma  86, b). Rási szerint azokról a vétkes emberekről van szó, akik magukat cáddikoknak adják ki és az emberek eltanulják rossz cselekedeteiket . (Uo). Ma L.Gy. egy kis kanadai reform közösség rabbija.