2012. augusztus 1., szerda

ATYÁK BÖLCS TANITÁSAI(57)

 A MEZTELEN HAJÓTÖRÖTTBŐL CSÁSZÁR LESZ

 

 Elázár ben Sámuá rabbi szokta mondani: "Legyen tanítványod becsülete előtted olyan, mint a magadé; tanulótársad becsülete legyen olyan, mint mesteredé; míg a mester tekintélye legyen olyan a szemedben, mint Isten fensége". (Atyák, 4,12)

 

     Elázár azon Akiba tanítványok közé tartozik, akiket Jehuda ben Bává avatott fel; a korábban már említett módon, Usa és Sfárám városok határán. Elázár legnevesebb tanítványa Jehuda volt, a Fejedelem, aki szerint annyian voltak (tanítványok), hogy: "egy rőfnyi területen hatan szorongtunk, hogy halljuk a Mester előadását".

 

   Tekintélyét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy ha a Misnában jelző nélkül fordul elő az Elázár név, az kizárólag őrá vonatkozik.

 

Egyes források szerint hosszú életű volt, 105 éves korában - erőszakos halállal - halt meg, ami okot szolgáltatott bizonyos midrási források számára, hogy a Tíz Mártír között tartsák számon, bár ennek semmi történeti alapja nincs.

 

Életéről semmit sem tudni, kivéve egyetlen - legendás - történetet, amit a Kohelet Rábbá (11) mesél el.

Történt, hogy Erec Jiszráél partjaitói nem messze elsüllyedt egy hajó, s a hajótörést mindössze egyetlen ember élte túl, akinek sikerült partra úsznia. Miután mindene, így a ruhája is odaveszett, kénytelen volt elbújni egy szikla mögött. Végül észrevett egy arra haladó zarándokcsoportot, akik Jeruzsálembe mentek fel (a Szentély pusztulása után a zsidók a galutban is megőrizték azt a szokást, hogy - ha tehették - felzarándokoltak Jeruzsálembe), s ezektől kért némi ruhát.

 

"Én Ézsau testvéretek leszármazottja vagyok - esdekelt -, kérlek benneteket, legyetek irgalmasak, és adjatok valami öltözetet." De ezek megtagadták a segítséget, durván elutasították. Még egy utolsó kísérletet tett, s odafordult egy jámbor kinézetű emberhez, aki nem volt más, mint Elázár.

 

 "Látom én, hogy te vagy a legtekintélyesebb társaid között, és te bölcs vagy. Kérlek, adj valami ruhát!" Erre Elázár levette magáról egyik ruhadarabját, és odaadta az idegennek.

 

Később házába vitte, enni adott neki, rendesen felöltöztette, végül kétszáz tallért is adott neki, majd 12 mérföldnyire el is kísérte.

 

Idővel - meséli a midrási legenda - meghalt a római császár, és utódja az egykori hajótörött lett. Emlékezvén arra, hogyan viselkedtek vele a zsidók, egy sor zsidóellenes rendeletet hozott. Azok pedig kétségbeesésükben Elázárhoz fordultak segítségért, kérvén, próbálja meg a császárt kibékíteni.

Elázár megtette, amit kértek tőle. A császár fel is ismerte jótevőjét, kedvéért visszavonta zsidóellenes intézkedéseit, sőt gazdagon meg is ajándékozta.

 

                                                            ***

 

A Midrás Smuél nevezetű kommentátor szerint Elázár mondása azon az elven alapul, miszerint mindenkinek egy fokkal magasabb elismerést kell adni, mint ami kijárna neki. Mindezt azért, hogy még véletlenül se sértsük meg őt. Így tehát a tanítványnak éppen olyan megbecsülés jár, mint a barátodnak. Tanulótársad iránt pedig éppoly nagyrabecsülést kell kifejezned, mintha a Mestered volna, a Mesternek viszont olyan tekintélye kell hogy legyen, mint magának az Örökkévalónak.

 

                                                           *

 

Tiferet Jiszráél ugyancsak sajátos magyarázatot ad Elázár mondásának.

Három esetben szokták az emberek vitapartnerük érvét elutasítani  -  mondja. Az egyik, amikor a másik vitatkozó fiatalabb vagy nem túl jelentős személyiség, s még ha érvelése logikus is, "rangon alulinak" tartja, hogy elfogadja.

A másik eset, amikor a vitapartner egyenrangú is, érvelése akár el is fogadható - de "miért adjak én neki igazat, adjon ő  nekem!".

Végül előállhat az az eset, amikor az ellenérv a Mester szájából hangzik el, de saját logikáját inkább elfogadhatónak tartja, s ebben az esetben az ember arra törekszik, hogy Mesterét győzze meg saját igazáról.

 

Az ilyen esetekre figyelmeztet Elázár - állítja Tiferet Jiszráél-, hogy a vitatkozó adja meg a tiszteletet vitapartnerének, és ne csak hajtogassa a magáét.

 

                                                      *

 

A haszid rebbék és kommentátorok sokféleképpen értelmezték Elázár szavait.

A kobrini reb Mose mesélte, hogy  a mezritsi Mággid, olyannyira tisztelte Mesterét, Báál-Sém- Tovot, hogy azt is nagy megtiszteltetésként élte meg, amikor - annak halála után - a zsebkendőjén egy csipetnyi tubákot fedezett fel. Viszont ugyanez a Mággid még Báál-Sém- Tov életében egyszer másként viselkedett. Történt, hogy egy bírósági tárgyaláson, ahol a felperes a Mester egyik távoli rokona volt, a Mággid pedig a bírósági elnök, Báál-Sém- Tov - arra járván - bement a tárgyalóterembe, amit úgy is fel lehetett fogni, hogy befolyásolni akarta a bíróságot. Ekkor a Mággid határozottan kijelentette: hogy "a bíróság nevében kijelentem, hogy akinek nincs itt dolga, az azonnal hagyja el a termet".

 

.
          Ebből világosan kitűnik, hogy bármennyire is tisztelte Mesterét, még nagyobb volt ennél istenfélelme ...

*                        

J. Z. Dushinsky egykori huszti főrabbi, a jeruzsálemi ortodox hitközség főrabbija akként magyarázta a Mester irán

ti tiszteletet, hogy az olyan, mint az égbolt. Ahogy az égbolt mindenekfelett van, és befed mindent, így kell a tanítványnak tisztelnie Mesterét mindig és mindenütt.

Jichák Ájjzik, a ziditsovi rebbe szokta mondani: amennyire Mestered istenfélő, annyira tiszteled te őt...

Rabbi Jiszráél (Bét Jiszráél), a guri rebbe szavait is idézni szokták:

"Vannak haszidok, akik attól való félelmükben nem vétkeznek Isten ellen, nehogy az


Örökkévaló elárulja vétküket a rebbéjüknek ... 

 

 

 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése