A HETI HAFTARA - SOFTIM SZAKASZA - 2012 

 AZ ÉBREDŐ CION

Ánochi ánochi hu m'náchemchem ...     "Ébredj, ébredj, Cion, szedd össze erődet! Öltözz ékes ruhába, Jeruzsálem, te szent város, mert nem jön már ide többé körülmetéletlen és tisztátalan. Rázd le magadról a port, kelj föl, fogságba vitt Jeruzsálem, oldd le nyakad­ról bilincsedet, Cion fogságba vitt lánya!"  (Jesájáhu 51:12.)         A vigasztalás negyedik háftárájában a próféta Isten nevében próbálja eloszlatni a sokat szenvedett nép aggályait. Én vagyok a ti vigasztalótok - mondja az Örökkévaló - hogyan félhettek halandó embertől, olyan­tól, aki a fű sorsára jut, vagyis el fog pusztulni? Babilónia királya halandó, gyarló ember, Isten pedig az, aki az eget és a földet teremtette! Félsz az elnyomó bosszújától - de hát hol az elnyomó? A hatalmas babilóniai birodalom ebek harmincadjára jutott, és a helyébe lépett perzsa uralom visszahelyezi Izraelt jogos tulajdonába. A próféta Jeruzsálemről, a szent városról beszél, amelybe nem jön többé "körülmetéletlen és tisztátalan" idegen. Vannak, akik az "elnyomó" alatt Küroszt értik, akit eleinte gyanakvás­sal fogadtak a zsidók, pedig, ahogy a próféta mondja, nem elnyomó. A Midrás képzeletbeli párbeszédbe foglalja a fejezet első részét, amely­ben az Örökkévaló ilyesmit mond a zsidó népnek: "Kérditek, hogy ki képes megvigasztalni benneteket a rengeteg szenvedés után, meg azért, mert ellenségeitek megszentségtelenítik Isten Nevét. Jól mondjátok: csak Én tudlak megvigasztalni titeket, mert átérzem a szenvedést, amelyben részetek volt ... " * * * Bölcseink szokásuk szerint hasonlattal világítják meg a zsidóság helyzetét a gálutban és a Messiás-várás értelmi-érzelmi indítékait. A hasonlatban egy úrhölgy szerepel, akivel a király rengeteg ajándékról, birtokról, ékszerről szóló eljegyzési szerződést kötött.       A vőlegény ezután a tengerentúlra utazott, és évekig ott maradt. A szegény menyasszonynak elég baj volt, hogy elhagyták, ráadásul a barátnői is egyfolytában gyötörték azzal, hogy vajon meddig terjed a hűsége, hiszen sem nem lány, sem nem elvált asszony, sem nem özvegy ...      Miért nem mégy férjhez, míg fiatal vagy, mondták, mire vársz, hiszen a jegyesed elhagyott? A menyasszony elővette az eljegyzési szerződést, beleolvasott, erőt merített belőle és megvigaszta­lódott. Sok év múlva visszajött a király, s elcsodálkozott menyasszonya hűségén. "Hogy tudtál ennyi ideig várni?" - kérdezte, mire ezt a választ kapta: "Uram királyom, ha nincs az eljegyzési szerződés, már régen nem vártam volna rád ... "   Így van ez a világban is, mondja a Midrás. Jönnek a népek, és azt mondják a zsidóknak: meddig vártok még Istenetekre? Meddig áldozzá­tok föl magatokat Neve megszenteléséért? Mennyi bajt hozott rátok, mennyi szenvedésben volt részetek miatta! Álljatok közénk, majd mi csinálunk belőletek grófokat, bárókat, főispánokat és egyéb méltóságo­kat!. .. Mit tesznek ilyenkor a zsidók? Elmennek a templomba vagy az imaház­ba, kiveszik a Tóra~tekercset, és olvassák: " ... köztetek leszek ... ", " ... felétek fordulok ... " - és megvigasztalódnak ...   Azután, amikor elérkezik a megváltás ideje, az Örökkévaló azt kérdezi tőlük: "Hogy bírtatok várni rám? Hogyan tudtatok hűségesek maradni ilyen hosszú ideig?" Erre majd azt feleli Izrael népe: "Világ Ura! Ha nincs a szent Tóra, amit adtál nekünk, már régen elveszejtettek volna bennünket a világ népei!" Ezt mondja az Írás is: "Ha nem törvényed gyönyörködtet­ne, elpusztulnék nyomorúságomban." (Zsoltárok 119:92.) (Jálkut Ha Ma­chiri.)