ATÁK BÖLCS TANITÁSAI(59)

                  A JÓ HÍRNÉV ÖRÖKKÉ TART

 

Simon rabbi mondotta: "Háromféle korona létezik: a Tóra koronája, a papi méltóság koronája és a királyi korona. De a jó hírnév koronája mindnél többet ér".  (Atyák, 4, 13).

 

 Simon rabbi (Jocháj fia) legendás tanaita és a rómaiak ellen vívott szellemi ellenállás egyik vezére. Ő is Akiba egyik tanítványa volt, és Mestere halála után, a római terror idején illegalitásba vonult. A Talmud tanúsága szerint fiával, EIázárral előbb egy Tanházban rejtőztek el, ahová felesége naponta vitt nekik élelmet. Amikor azonban az üldözések fokozódtak, azt mondta a fiának: "Az asszonyok akaratereje gyenge. Ha megkínozzák anyádat, elárulja rejtekhelyünket".

Elhagyták tehát a Tanházat, és egy barlangba rejtőztek, ahol 13 évet töltöttek el, miközben a rómaiak halálra keresték őket.

 

Életrajzából, már ami abból a Talmudban itt-ott feljegyeztetett, kitűnik Akiba iránti szeretete és ragaszkodása. Amikor Akibát a rómaiak bebörtönözték, felkereste, és könyörgött neki, tanítsa őt. Akiba azonban attól félt, hogy bajba sodorja tanítványát, ezért megtagadta kérését, mondván: mit gondolsz, ki akar jobban: a borjú szopni, vagy a tehén szoptatni?

 

   Mesteréhez hasonlóan ő is szimpatizált Bar-Kochbával. Betár pusztulása után ő is egyike volt annak az öt tudósnak, akit Jehuda ben Bává felavatott Usa és Sfárám között, s saját szemével látta, mint ölik meg Jehudát.

 

    A hagyomány neki tulajdonítja a Kabbala kézikönyvének, a Zohárnak a szerzőségét. Lág Báomerkor halt meg, és a mai napig Méronban, ahol nyugszik, tömegesen emlékeznek meg róla ezen a napon.

 

   Hadriánus császár halála után, amikor a zsidók üldöztetése alábbhagyott, küldöttség indult Rómába az új császárhoz, hogy a zsidók elleni szankciókat tovább enyhítsék. Ennek a küldöttségnek Simon volt a vezetője, mivel neve - mind a zsidók, mind a rómaiak körében - igen elismert volt. A küldetés sikerrel járt, s ezzel tette fel tevékenységére Simon a negyedik koronát: a jó hírnév koronáját.

                                                                                                           ****

 Bartinora szerint a három korona a Tórából ered, és oda vezethető vissza. A Tóra előírja, hogy az öregnek tiszteletet kell adni. És ki az öreg? Az, aki sok Tórát tanul. Ez tehát a Tóra "koronája".

 

   A papságról szólva a Tóra előírja, hogy a főpapot be kell szentelni, vagyis úgy kell tisztelni, mint egy szentet. Ez a papság koronája.

 

  A királyról azt mondja a Tóra, hogy tisztelve kell félni, vagyis ez a korona is a Tórából eredeztetik.

 

   A negyedik korona ugyan nem található a Tórában - mert sehol sincs előírva, hogy a jó hírű embereket tisztelni kell -, de mind a három koronának szüksége van a negyedikre. Ugyanis akár király, akár pap, akár Talmud-tudós, ha rossz híre van, akkor az emberek nem kötelesek tisztelni őt.

 

   Maimonides szerint az első három "korona" a Tóra-adás alkalmával lett a nép tulajdona. A papságot Áron kapta, a királyság Dávid házának lett osztályrésze, míg a Tóra azé, aki műveli, vagyis tanulja. A jó hírnév, ami a nemes cselekedeteket jelenti - teszi hozzá Maimonides -, mindenekfelett való.

                                                                                                               ****

 

A néhai lubavicsi rebbe, M. Schneurson, az Atyák kommentárjában azt taglalja, hogy a Misna két részre osztja a négy "koronát". Az egyikben az első három szerepel: a Tóra, a papság és a királyság, mivel ezek csak Izraelben találhatók meg, természetesen csak szellemi értelemben, míg a másik részben van szó a jó hírnév koronájáróI. Ez, mely a jó cselekedetek eredője, nemcsak a zsidóknál, hanem a világ bármely népénél megtalálható. "A népek igazainak részük van a túlvilági üdvösségben" - mondja Maimonides.

 

Mivel a zsidóknál a jó hírnév koronája az első három korona függvénye, ennek következtében ez magasabb szellemiséget sugároz. (Biurim Iöpirké Ávot, 119)