A HETI HAFTARA – REÉ - 2012                                             (Ánijá szoárá ...)  Pogrom vagy asszimiláció            "Célt téveszt minden fegyver, amit ellened kovácsoltak, meghazudtolsz minden nyelvet, mely perelni mer veled. Ez az öröksége az Örökkévaló szolgáinak, így szolgáltatok nekik igazságot - így szól az Örökkévaló." (Jesája  54:17.)     A harmadik vigasztaló háftárában a próféta a diaszpórából hazatérőket bátorítja nehéz helyzetükben. A "viharvert, vigasztalan" asszonyhoz ha­sonló új olék, akik kezükben vándorbottal, hátukon batyuval érkeznek a babilóniai számüzetésből, Málbim szerint reménytelennek érzik sorsukat. Cion még nincs felépítve, nagy a szegénység: Mecudát Dávid a "viharvert asszony" metaforájában Jeruzsálemet látja, akinek a próféta megígéri, hogy gazdagon, drágakövekből lesz újjáépítve, és határai gyémántokkal lesznek kirakva.   Az anyagi jólét ígérete közepette a próféta meg szakítja "drágakövekke1 csillogó" szavait, és áttér a hozzá sokkal közelebb álló szellemiekre:  "Fiaid mind az Örökkévaló tanítványai lesznek, és nagy lesz fiaid békessége." (Uo. 13.) A szellemi és az anyagi jólét összekapcsolása a prófétáknál refrénszerűen vissza-visszatér. Itt is előfeltételként szabja a próféta: az igazság alapján cselekedj, tartózkodj a kizsákmányolástól, ne használd ki az építőket - akkor téged sem fognak kihasználni, az ellenség nem fog szorongatni (Dáát Mikrá) . Ez azt jelenti, hogy a belső helyzet, a társadal­mi egyensúly hatással lesz a külpolitikára, és a népek békés szándékkal fognak közeledni hozzátok. * * * A szellemi jólét letéteményesei "fiaid", a zsidó ifjúság: Isten növendékei, akik ismerni fogják Öt, a Tan tanulmányozói, a Tóra jó ismerői és őrizői.   Bölcseink egy merész szójátékot engednek meg maguknak: a bánájich - "fiaid" - szót bonájichnak, "építőidnek" olvassák. Erre a forradalmi olvasatra épül Eleázár mondása Chániná nevében: "A Tóra-tudósok a békét szorgalmazzák és építik a világon, ahogyan le van írva: » ... és nagy lesz fiaid békessége ... «" - fiaidé, a nemzet jövójének építőié. A nemzet békéjét, a zsidó nép jobb jövőjét a tanult ifjúság biztosítja, amely ismeri a zsidó történelmet, jogot, irodalmat, egyszóval a zsidóság lényegét  jelentő szellemi örökséget.   Innen ered az igyekezet, hogy a gyerekek kicsi koruktól kezdve zsidó nevelést kaphassanak, a legnagyobb áldozatok árán is. Az ókori Izraelben nem voltak analfabéták, még a pogányság és a keresztes "vitézek" idején sem. A zsidók számára a "sötét középkor" a súlyos és kegyetlen üldözések ellenére is a szellemi felemelkedés korszaka volt: a rendkívül nehéz, szinte lehetetlen körülmények között klasszikus művek egész sora keletkezett.   "Ez a vers (»És fiaid mind Isten növendékei lesznek«) fontos határkő a kultúra történetében. Ennek megfelelően Izrael az egyetemes nevelés útját választotta. Ezért mondja H. G. Wells Világtörténetében: »A zsidó vallás, mert irodalmon alapuló vallás volt, az első volt abban a törekvésben, hogy a közösség összes gyermekeinek elemi oktatást adjon.«" (J. H. Hertz.)

* * *

 

Jesájáhu próféciái nem egy olyan időtálló elemet tartalmaznak, amelyek nemcsak a Második Szentély építésének korszakára, hanem "az idők végére" is vonatkoztathatók. Ilyen ígéret a fenti vers, amely szerint haszontalannak és hatástalannak bizonyul minden fegyver, ha a zsidóság ellen akarják fordítani. Még érthetőbbé válik ez az előtte álló vers tükré­ben: " ... Én teremtettem a kovácsot, aki a parazsat éleszti, és fegyvert készít munkájával, Én teremtettem az őldöklőt is, hogy pusztítson." Tehát rajtatok múlik, hogy a kovács ekét kovácsol, vagy gyilkos kardot.   Mindazonáltal - ígéri a próféta a letargikus népnek, amely már kijött a gálutból, de még messze van a valódi Erec Jiszráéltól - az ellened fordított fegyverek célt tévesztenek, hatástalanok lesznek. Ez nem azt jelenti, hogy a zsidókat nem fogja a fegyver, hogy az üldözések, a pogro­mok, a genocídium nem szed majd számos áldozatot közülük - sajnos tudjuk, hogy ezek a dolgok megtörténhetnek. Az ellenségnek azonban még sohasem sikerült megsemmisítenie az egész zsidó népet, amely tarso­lyában a próféta ígéretével továbbra is Isten népe marad.

 

A prófétai vers második részének - " ... meghazudtolsz minden nyelvet, mely törvénykezni mer veled ... " - meglepően érdekes magyarázatával találkozunk a chászid hagyományban. Eszerint a betűhű fordítás - "min­den, ellened perbe szálló nyelvet elítélsz" - dialektikus alkalmazásával arra a következtetésre juthatunk, hogy ha a zsidókat fegyverrel, vagyis fizikai kényszerrel próbálják a zsidóságtól, a Tórától eltéríteni, akkor a fegyver hatástalannak bizonyul. De ha nem alkalmaznak kényszert, ha­nem megpróbálják meggyőzni a zsidókat, akkor az eltérítés sajnos ered­ményes lehet. Az "elítélsz" - héberül társii, ami "rosszaságot", "gonosz­kodást" is jelent - itt "elítéltetsz" jelentésben áll.   E szerint a mély értelmű magyarázat szerint az úgynevezett liberalizmus szellemi hatása sokkal erőteljesebben elősegíti a zsidóság asszimilációját, mint a fegyveres, pogromokkal kísért "befolyásolás" ...