Naftali Kraus : A rabbit hazaárulással vádolták...(1)

 

A  KÖNYV FÜLSZÖVEGE

 

 

Áldom az Örökkévalót, mert tanácsot ad nekem..." (Zsoltárok 16:7.)

 

 Ez a kis könyvecske, mely a Chábád Lubavics szellemi mozgalom alapítójának, Snéur Zálmán ben Báruch rabbinak drámai élettörténetét mondja el dióhéjban, harminckét évvel ezelőtt jelent meg először héberül, az izraeli Chábád Nevelési Központ kiadásában; és azóta hat kiadást ért meg...

     ---a kéziratot a pesti lubavicsi kiküldött,  Rabbi Báruch Oberlander barátom rendelkezésére bocsátottam abban a reményben, hogy a történetből kicsengő töretlen optimizmus, a zsidóság fennmaradásáért és szellemi arculatának megőrzéséért való végtelen odaadás magával ragadja a maradék magyarországi zsidóságot, és segítségére lesz az asszimiláció elleni küzdelemben.

 A magyar kiadás húsz évvel ezelőtt jelent meg (1991-ben), majd később (2001-ben) csatoltuk a Tánjá magyar kiadásához mint Függeléket.

 

Naftali (ben Dvorá) Kraus

 

         K É T  TÜ Z  K Ö Z Ö T T

 

Az első, héber nyelvű kiadás előszava

A zsidó nép történelmének egyik korszakalkotó eseménye volt az újkor hajnalán a chaszidizmus megjelenése. A mozgalom újító- és megőrzőképessége mind a mai napig kiállt minden próbát. Ma már nem szükséges bizonyítani a chaszidizmusnak, a zsidó világ egyik megtartó és forradalmasító tényezőjének fontosságát és életerősségét.
Az alapítók  azonban, amikor megálmodták az új mozgalmat – s még inkább, amikor végre sikerült áttörnie az idegenkedés és a közömbösség korlátait, és gyökeret vernie Kelet-Európa Tóra-központjaiban – egy csapásra két tűz közé kerültek. Két kemény ellenfél nyitott össztüzet az új, fiatal chászid mozgalomra. Litvánia talmudistái – akik magukat "ellenzéknek", "mitnágdimnak" nevezték – összefogtak a "felvilágosodás" bajnokaival, hogy elnyomják az új mozgalmat, és elvágják fejlődésének útját.

A kötetben olvasható elbeszélés – rabbi Snéur Zálmánnak, a Chábád alapítójának, a Tánjá és a Sulchán Áruch szerzőjének drámai élettörténete – szemléletesen mutatja be, miként szövetkezett ez a két csoport, amelyeknek semmi közös vonásuk nem volt, a chaszidizmus és a chászidok elleni harcra, az elképzelhető legalantasabb eszközök használatától sem riadva vissza. Ez egy letartóztatás története: az elvhű kiállás és az önfeláldozó odaadás balladája; egy szellemi mozgalom születésének és fejlődésének ős- és hőstörténete. A történet szabadulással és rehabilitációval végződött, miután az orosz cári hatalom megértette azt, amit a vilnai hitközség korifeusai és a "felvilágosult", szőlőpusztító kis rókák nem voltak képesek felfogni. Ez Snéur Zálmán rabságának története – és szabadulásáé, amit hívei, a chábád chászidok a mai napig a Megváltás ünnepeként, a chaszidizmus újéveként ünnepelnek szerte a világon.

Nem áll szándékunkban feleleveníteni a múltat, és felszítani a viszály rég elhamvadt tüzét, hiszen a chaszidizmus ellenzői belátták tévedésüket. Korunk azonban, a "szellemi napfogyatkozás" korszaka – amely előtt a kishitűség uralmának zászlaja lobog, és nélkülözi a szellemi vezetés hatásos példamutatását – kötelez bennünket, hogy elmeséljük ezt a történetet, az önzetlen odaadás iskolapéldáját. Ebből nőtt ki a Chábád Lubavics világmozgalom, amely ma is az asszimiláció elleni küzdelem élvonalában áll, és a zsidóság fennmaradásáért, megújulásáért tevékenykedik.

   Az olvasó a történet során érzékelheti azt a mérhetetlen szeretetet, amit rabbi Snéur Zálmán minden zsidó iránt érzett; elcsodálkozhatik az Erec Jiszráéllal való elszakíthatatlan lelki kapcsolat láttán, sok idővel a politikai cionizmus megszületése előtt; nem utolsósorban pedig megismerheti, megtanulhatja becsülni és tisztelni azt a kohót, amelyben a chábád mozgalom vezéralakjai és eszmei indítékaik kiformálódtak. (Folyt.Köv.)