MAGYAR "ZSIDÓ" – VALÓTLANSÁG

 

HA VALAKI MÁR PÉNTEK DÉLUTÁN RÉSZEG...

...AKKOR A 3 HÉTTEL EZELŐTTI SZIDRÁT

RAKJA FEL A MAZSIHISZ HONLAPJÁRA

 

    Szegény Deutsch Gábor nem tehet róla, Ő teszi a tőle tellhetőt, megirja a heti szidra synopsisát (amit aztán az orzse honlapján hibásitanak – és nem javitanak ki). Az hogy a  mazsihisz honlapjára szombat fogadónak, Andika a három héttel ezelőttit teszi fel – nem tesz jót Gábornak, de ő nem tehet róla. Ez Andika birodalma

 

    Ő pedig kevesebbet ért a témához, mint a mesebeli tyúk az ábécéhez. Igy aztán ha  túl korán a pohár fenekére nézett, akkor péntek délután, a soros Vájákhél szakasz helyett, felteszi a három héttel ezelőtti...Tecávet (amelyben Mózes mesterünk nincs emlitve).

  

Ebben egyébként az illusztris szerző is téved: hiányzik a dátum (Ádár 7.) amely Mózes születésnapja és halálozási napja (Jórcájtja) is egyben, valamint a kállói rebbe jórcájtja is.Mindezt D.G leirja szépen – csak a dátum hiányzik . Az orzseban nem javitják ki a hibát (nem szeretik, ha "okvetetlenkednek", hiszen "kit érdekel ez?"), és most Andika leközli, ujra, 3 héttel később...

 

    Valóban részeg volt már péntek délután?

 

   Mivel szokása azonnal levenni és eltüntetni tévedéseit (lásd Lau könyv a Dohány képével), mi is levettük. Ime:

 

VÁJÁKHÉL
(Mózes 2. 35:1–38:20.)

Heti szakaszunkban szó esik az örökmécsesről, melynek estétől reggelig kellett világítania, hogy éjjel és nappal világosság legyen a Szentélyben. Érdekes módon, Mózes neve nem hangzik el ezen e héten.

Ennek oka az, hogy amikor az aranyborjú bűne miatt engesztelésért könyörgött Mózes, azt kérte az Örökkévalótól, hogy ha nem teljesíti a kérését, hagyja ki az ő nevét a Könyvéből. Az Örökkévaló megbocsátott, de Mózes kívánsága mégsem volt következmény nélküli. Egy szombaton nem hangozhat el a neve a zsinagógákban.

A heti szakaszban a legfontosabb téma a papi öltözék ismertetése. Pontosan meghatározott ruhadarabokat öltöttek fel a papok, sem több, sem kevesebb nem lehetett rajtuk. Fejükön fejfedő volt. Innen ered az a rabbinikus szabály, amely kötelezővé teszi a fej befedését.

Öröm és gyász is ez a nap. Gyász, hiszen az ismeretlenségbe távozott nagy tanítómesterünk, de öröm is, hiszen azon a napon született Ő, és hozta le a két kőtáblát. Pásztora volt népének, és neki köszönhetjük a Tórát. Számunkra azért is nevezetes e nap, mert a magyarországi zsidóság büszkeségének, Eisik Taubnak, a nagykállói rabbinak, az igaz embernek (cadik) ekkor van a halálozási évfordulója. Zarándokok jönnek ilyenkor a világ minden tájáról.


Deutsch Gábor (Forrás: OR-ZSE)
   

                   (Folyt.köv.)