MIT MOND A HALACHA?

 

                                 A POLIGÁMIÁRÓL

 

 

 A poligámia – többnejüség (héberül ribuj násim) – egyidős az emberiséggel. Ádámnak, az első embernek, ugyan csak egy felesége volt, de ez tisztára technikai okkal magyarázható: Éván kivül nem volt akkor több nő a földön.

 

            Antropológusok és egyéb szakemberek a poligámiát azzal magyarázzák, hogy ez megfelel a férfi poligám alkatának; egy férfi több nőt képes megtermékenyiteni és eltartani. A Tóra nem tiltotta a P.t, Ábrahámnak és Jákobnak több felesége volt, csak Izsák volt monogám. Bölcseink sem tiltották a poligámiát, de megjegyzendő hogy az ismert Talmud bölcsek mindegyikének csupán egy felesége volt.

 

    A halacha ezen a téren kettős mércével mér: szigoruan tiltja, természetellenesnek nyilvánitja és bünteti, a "női poligámiát", vagyis ha egy nőnek egyszerre több férje van; ez házasságtörésnek minősül, annak minden konzekvenciájával. Ellenkező esetben, a férfi bigámia vagy poligámia esetében, Maimonidés véleménye, hogy egy zsidónak annyi felesége lehet, ahányat el tud tartani (Jád, Isut, 14, 3). Ezen vélemény alapja a Talmudban található, ahol az amorita  Rává azt mondja hogy "a férfi  elvehet több nőt, a feleségén kivül – ha képes minden szükségletüket kielégiteni" (Jevámot, 65, a). Ugyanott, Ráv Ámi ellenvéleménye: "Ha valaki még egy feleséget vesz – feleségén kivül -  váljon el, törvényesen, válólevél (get) által az elsőtől és fizesse ki a Ketuba összegét, ahogy abban az esküvő előtt megegyeztek".

 

   "Akár száz, illetve négy"

 

      Már láttuk: Maimonidés véleménye, hogy annyi felesége lehet, amennyit el tud tartani. Ezzel szemben  Joszéf Káró Sulchán Áruchjában (Even Háezer,  76, 7),   a szöveg úgy szól, hogy "akár százat is elvehet", ha a Tóra által megállapitott kötelezettségeit a férj teljesiteni tudja. Ezek a kötelezettségek: Élelmezés, ruházat és rendezett házasélet.

 

 Itt jön egy bonyolult számitás, a Talmud alapján, amely különböző kategóriáknak különböző házaséleti normákat állit fel  (Ktubot, 61,b). Egy tengerész esetében ez a regula minimum hat havonként egyszer kötelezi a férjuramat. Eszerint ha egy ilyen tengerésznek csak négy felesége is van, mindegyikre csak két évenként kerül sorra

  

 Ezen a ponton a S"Á visszakozik az "akár száz"ról és kimondja hogy  "ennélfogva mondták a bölcsek hogy ne legyen egy embernek több mint négy felesége, még akkor sem ha sok pénze van - - - ez csak akkor és ott érvényes, ahol szokás a többnejüség. Ahol nem – ott  tilos hogy még egy feleséget vegyen az első feleségén kivül – annak engedélye nélkül- - - pláne akkor ha a házasságlevélben kikötötték, hogy nem lehet több mint egy felesége"(uo).

 

Nem nehéz észrevenni, hogy bölcseink hozzáállása a kérdéshez nem egyőntetü, sőt kissé ambivalens. Egyrészt, ugye, a Tóra nem tiltja, de Bölcseink  mindent megtettek hogy ezt a gyakorlatot kigyomlálják, azon igyekezetükben hogy a zsidó nők érdekeit védjék. Igy kimondták, hogy "akinek sok felesége van, annak sok a "varázslat" a házában (Atyák, 2. fejezet, 7); megtiltották hogy a főpapnak több mint egy felesége legyen (Joma, 13 a).

 

Ide tartozik Ráv Ámi emlitett halachája, hogy el kell válnia első feleségétől, annak a ki másik nőt hoz a házhoz. A Midrás megrója Elkánát, Sámuel próféta apját, azért mert két felesége volt (Midrás Smuel). Rut könyvének arameus forditója ( a hagyomány szerint Jonatán ben Uziél, Hillel egyik tanitványa), úgy tudta, hogy az egyik jelölt (Goél) azért nem vette feleségül az özvegy Rutot, mivel azzal érvelt hogy "nős vagyok és nincs jogom még egy feleséget venni (Rut, 4, 6). (Ocár Jiszráél). (Lásd erről részletesen Rut könyvét, az Öt Tekercs keretében, Naftali Kraus: Az Ősi Forrás (6), Budapest, 1998, Göncöl kiadás).

 

   100 RABBI ÉS RABBÉNU GERSOM

 

         A dolog igy állt sokszáz éven keresztül. A keleti (szfárádi) közösségekben több volt a poligámia mint Európában, de ott sem volt egyedi jelenség.

 

Ahol nem divott a poligámia, a felmerülő problémákra eredeti megoldást találtak. Ilyen volt  például az az eset, amikor egy asszony elmeállapota gyógyithatatlan volt és ennélfogva válólevelet sem lehet adni neki. Ilyenkor felfüggesztették a poligámia tilalmát, az által, hogy száz rabbi (legalább három országból )aláirt egy dekrétumot, amely megengedi a férjnek hogy más asszonyt hozzon a házhoz. Ezt úgy nevezték hogy "a száz rabbi engedélye" (Hetér méá rábbánim).

 

Erre azonban csak azután volt szükség hogy életbe lépett egy törvényerejü tilalom, ami rabbénu Gersom ben Jehuda, mainzi rabbi, nevéhez füződik.

 

Gersom (960 -1040), akit a későbbi nemzedékek a "Galut világitó fáklyájának" neveztek , felismerte hogy a keresztény európai országokban élő zsidók, nem tarthatják magukat a poligámia szokásához, amikor  a gójoknak a válás is tilos és az uralkodó egyház szigoru monogámiát erőszakol a lakosságra. Igy, ismert rendeletei között (összesen 25) a legismertebb a többnejüség betiltása. A tilalom körül sok legendás történet kering, de kétségtelen, hogy ez a keresztény környezet hatására történt, hogy kevesebb súrlódás legyen a zsidók és a  gazdanépek között. Ez azért volt lehetséges, mert a Tóra nem irta elő, csupán hallgatólagosan megengedte a többnejüséget, mig a Talmudban ilyen és olyan vélemények is vannak.

 

Bár R"G időhöz kötötte tilalmát (1240) vagyis a zsidó időszámitás szerinti 5ooo év végéig (ma 5771 van) – tény hogy a tilalom továbbra is fennmaradt és ma már a Halacha szerves részévé vált. Annakidején csak az európai, illetve askenáz zsidók többsége fogadta el, mig az észak-afrikai szefárd zsidók többsége elutasitott. Jemenbe el sem jutott  a tilalom ("Chérem") hire és ott a zsidók  még évtizedekkel előtt is, kultiválták a poligámiát.

 

 "FÖLÖSLEGES" FELESÉGEK IZRAELBEN

 

     Izrael Állama, megalakulása után, törvényben tiltotta a bigámiát, mig az országos főrabbinátus Takkanával (törvényerejü rendelet) szentesitette a gersoni tilalmat. A főrabbik nem határoztak szankciókról, mivel ebben arra hagyatkoztak, hogy az állam érvényesiti törvényei betartását. (Dr Zerách Wahrhaftig, Tchumin, 15, 168-170 ol')

 

Problémát csak az ötvenes évek elején történt nagy jemenita allija (emigráció) okozott, mivel köztük nem kevesen 3-4 asszonnyal jöttek, akiknek külön lakásokat kellett biztositani. A tilalmat persze nem lehetett retroaktive érvényesiteni, igy a  többnejü jemenita bevándorlókat nem lehetett arra kényszeriteni – sem az állami törvény sem a halacha szerint – hogy elváljanak "fölösleges" feleségeiktől. Igy körükben csak lassan hóditott az egynejüség elve és voltak esetek amikor jemenita zsidók, illegálisan, "privát" rabbik közremüködésével, folytatták a jemenite "hagyományt" és vettek több feleséget.

 

Mára ez már teljesen eltünt és a jemenből időről-időre szórványosan érkező zsidók között sincsenek poligámok.

 

Összegezve: bár a Tóra nem tiltja és a Talmudban vannak eltérő vélemények – ma a zsidóság nem ismeri el a poligámia "intézményét", R"G ezer évvel ezelőtti Takkanája alapján. Tulajdonképpen ez is egy szigoritás volt, egy további kerités a Tóra sáncai köré.

 

NAFTALI KRAUS KöNYVE "MIT MOND A HALACHA", AZ ŐSI FORRÁS SOROZAT 13. kötete – 2004-ben jelent meg Budapesten