Mit mond a Halacha?

 

                                          AZ ABORTUSZRÓL                

 

 

     Napjainkban a kérdés elválaszthatatlan a fogamzásgátlás problematikájától. Mig azonban az utóbbit a Halacha indokolt esetekben, megengedi, addig az abortuszt (művi vetélés, héberül Hápálá), egyértelmüen tiltja.

 

A tilalom alól csak egy kivétel van: ha a magzat veszélyezteti  az anya életét.

 

      A Bibliában nem igen esik szó szándékos vetélésről (fogamzásgátlásról – igen; – lásd 1. Mózes, 38, 9).  A Tóra rendelkezik arról ( 2 Mózes , 21, 22) mi történik ha férfiak, dulakodás közben, megütnek egy állapotos nőt és az elveszti magzatát. Az utasitás az, hogy ha a nő nem sebesült meg életveszélyesen – akkor  az aki a szerencsétlenséget okozta – kártéritést fizet a férjnek az elvetélt magzatért. Ha a nő belehalt – akkor is csak kártéritést kell fizetni, a nő után,  mivel halálbüntetés csak akkor van, ha az emberőlés szándékos volt. Hammurabi „humánus” törvényeiben, ha a nő belehalt az ütésbe – akkor a verő lányát őlik meg...

 

A Zóhár  az abortusz tilalmát igy indokolja: „Aki megőli a magzatot felesége méhében, olyan mintha  az Örökkévaló épületét rombolná le”. Ugyancsak a Zóhár dicséri Izrael fiait Egyiptomban, ahol a keserves elnyomás ellenére, amikor a fiugyerekeket a folyamba dobták (2 Mózes, 22), nem akadt köztük egy sem aki megölte volna a magzatot felesége méhében, vagy pláne  azután hogy megszületett. Ennek érdemében jöttek ki az egyiptomi galutból” (Zóhár, Smot).

 

       A Misna (Oholot, 7, 6) szabályozza, mit lehet és kell tenni, hogy egy vajudő nőt megmentsenek attól hogy belehaljon a szülésbe:

 

     „A nő aki nehezen szül -  szétvágják az embriót a hasában és darabokban szedik ki, mivel az  anya élete előbbre való. Ha majdnem egészében kijött (az embrió, vagy akár csak a feje jött ki a méhből) – nem nyúlnak hozzá (még ha veszélyezteti is anyja életét), mert nem helyezik előnybe egyiket a másiknál”.

 

Az adott elv egyszerü és érthető: ha a magzat anyja életét veszélyezteti – meg kell védeni az anyát, akit az embrió „üldöz” -  akár a magzat élete árán is, „mivel az még nem számit léleknek” (Rási, Szánhedrin 72, a). Mihelyt azonban már kidugta a fejét – nem tesznek  vele semmit hogy veszélyeztetett anyját megvédjék az „üldözőtől”, mivel ekkor már léleknek számit. Ugyanezt hozza, majdnem szószerint, mint halachikus döntvényt,  a Sulchán Áruch is: „Egy nehezen szülő nőnél, akinél a szülés életveszélyt okozhat -  szabad szétvágni a magzatot a méhében és darabonként kivenni – de ha már kidugta a fejét nem nyúlnak hozzá...” (S.Á. Chosen Mispát, 425, 2).

 

Maimonidés, aki orvos is volt, még egyértelmübb: ”Ez is egy tiltó parancsolat (a 613-ból) hogy ne sajnáljuk és ne könyörüljünk azon, aki  embertársát üldözi, hogy megölje. Ennélfogva utasitottak Bölcseink, hogy ha egy nőt veszélyezteti magzata és belehalhat a szülésbe – szabad  az embriót, akár kézzel, akár valami  szerrel megölni, mivel az olyan mintha anyját üldözné, hogy megölje. De ha már kidugta a fejét – nem nyúlnak hozzá, mivel ez a világ folyása” (ebben az esetben már nem a magzat „üldözi” anyját, hanem ez egy természetes folyamat, vagyis mintha „az égből üldöznének” őt és ezért már nem a magzat a felelős). (Rámbám, Jád, Hilchot Rocéách, 1, 9 és Keszef-Misne uo).

 

      Mindeddig arról volt szó hogy  a terhesség veszélyezteti az anya életét. Ha nem – a Halacha  egyértelmüen tiltja az abortuszt, vagyis a művi vetélést. Az izraeli főrabbinátus abban az esetben is megengedi a magzatelhajtást, ha egy erőszakos közösülés gyümölcséről van szó, illetve a ha születendő gyerek a Halacha értelmében mámzérnak (fattyunak) számitana (pl egy férjes asszony gyereke valaki mástól, vagy ha vérfertőzés esete forog fenn).

 

   Voltak Halacha nagyságok, akik akkor is megengedték a vetélést, ha az  az anya érdekében történt, egészségi okokból, ha nem is fenyegetett életveszély. (Responsa Mahari”t, 1, 99). R’  Jákov Emdin ( Responsa Söilát Jáávetz, 3, 82) megengedi az abortust, ha nem abban a formában történik, hogy kitépik a magzatot, a méhból ,ha  nem  is életmentésről van szó, hanem az anya jóléte ezt megköveteli...mivel nagy fájdalmai vannak”.  

 

   Korunk Tóra nagyjai közül sokan élesen ellene voltak a vetélés megengedésének bármilyen formában. Közöttük is kitünt Rabbi Moshe Feinstein, a világhirü kodifikátor (poszék), aki csak abban az egy esetben engedte meg a másállapot megszakitását, ha „az orvosok szerint több mint valószinü hogy a nő belehal a terhességbe”.  I. J. Unterman izraeli országos főrabbi a”gyilkosság válfajának” nevezte a müvi vetélést.

  

   Mások, mint Eliezer J. Waldinberg rabbi (Responsa Cic Eliezer, 13, 102), enyhébben birálják el a müvi vetélést, ami – ha nagy ok van rá – nem számit gyilkosságnak, hanem egyszerü tilalom csupán. Ő tekintetbe veszi az asszony lelki fájdalmait is, amelyek, „sok esetben nagyobbak mint a fizikai fájdalmak okozta szenvedés”.

 

    Voltak akik olyan eseteket mérlegeltek, amikor sulyos genetikai bajokat fedeztek fel az embriónál, de az általánis halachikus concensus az, hogy ilyen esetekben sem engedik meg az abortust. (Moshe Feinstein: Az embrió megölése ügyében, J. Avramski emlékkönyv, 1978

 

  Egy  ilyen népszerü  ismeretterjesztő rovatban, nem lehet és nem is kell a részletekre kitérni. Szándékunk nem pászkenolni, csak azt szeretnénk ha tesvéreink tudnák: a Halacha  semmiképpen nem ismeri el a magzatelhajtást törvényesnek, gazdasági, anyagi vagy kényelmi okokból. Konkrét esetben egy kompetens és tanult rabbi véleményét kell kikérni.

 

                                                          ***

    Egy amerikai professzor, Richard Ch. Grassy, aki a new-yorki Maimonidés korház igazgatója, kérdésére válaszolva,  Mordechaj Élijáhu, v. országos főrabbi, azt válaszolta, hogy szabad ritkitani a méhben lévő magzatok számát – ha az bizonyos  egyedi kezelés következtében eléri a 8-9 számot – mivel ezek egymás „üldözőinek” számitanak és kétségtelen hogy orvosi beavatkozás nélkül egyikből sem lesz életképes gyerek.

    

             A kérdésben a professzor elmondta hogy a gyakorlat az ilyen esetben  az, hogy a másállapot első harmadában, behatolnak egy tüvel a méhbe és megölnek néhány embriót, migcsak marad egy vagy kettő, amelyek életképesek lesznek. Kérdése: szabad –e ezt tenni a Halacha szerint? A másállapot melyik stádiumában lehet ezt megtenni és hány embriót kell életben hagyni.

 

     A válaszban Élijáhu rabbi azt mondta hogy  1) szabad ritkitani, ha van esély hogy ezáltal egy vagy két életképes gyerek születik. 2)  A ritkitandók számát állapitsa meg az orvos – de 3) ez legyen az állapot 40. napja előtt.

 

     Itt tehát nem az anya élete van veszélyeztve, hanem a többi, cseppfolyós állapotban lévő embrióé, akik egymással szemben számitanak „üldöző”nek és ennél fogva „ritkitásuk” megengedett és nem számit emberölésnek.

 

    (Zárójelben hadd jegyezzük itt meg, hogy a katolikusok álláspontja sokkal rigorózusabb ezen a téren (is). Elégedjünk meg annyival hogy az egyház tiltja a vetélést még akkor is ha a magzat anyja életét veszélyezteti.)

 

     Összegezve: napjainkban nagyon ritka hogy a magzat az anya életét veszélyeztetné. A Talmud ismeri a császármetszést (Jocé Dófen), mint elfogadott szülési formát. Most világszerte a terhességmegszakitás fő kiváltó oka  gazdasági helyzet, vagy pedig egyszerüen egy nem kivánatos „vendég” érkezésének megakadályozása.

 

Ehhez nem hajlandó a Halacha asszisztálni.

 

     Ez a rovat nem pászkenol. Minden konkrét kérdésben szakavatott és tanult, istenfélő rabbi véleményét kell kikérni, mivel ő képviseli a Halachát, a zsidó törvényt.