2011. február 9., szerda

AZ ATYÁK BÖLCS TANITÁSAI (70)

 

                  AMI "NEM FÉRT BELE"
           A TEREMTÉSBE

 

"Tíz dolgot teremtett az Örökkévaló péntek délután alkonyatkor, a Teremtés hetének hatodik napján: 1. a föld száját [mely később elnyelte Kórachot] ; 2. a kút száját [mely a zsidóknak vizet adott a pusztaságban]; 3. a bileámi nőstényszamár száját; 4. a szivárványt; 5. a mannát; 6. Mózes csodatevő botját;  7. a Sámirt; 8. a betűket; 9. az írást; 10. a két kőtáblát. Egyesek szerint a rossz szellemek, Mózes sírhelye és Ábrahám áldozati kosa is ezen a napon, ezen órában teremtődött. Mások még hozzáteszik az első harapófogót is". (Atyák, 5,6).

 

 Ki érti a Misna fenti felsorolását, mely olyan dolgokat említ, melyek, úgymond, "nem fértek bele" a Tóra által leírt Teremtés menetrendjébe, és külön óra kellett megalkotásukra?

 

   Maimonides Misna-magyarázatában, előrebocsátja, hogy: "Mivel az emberek nem nagyon hisznek a nap mint nap történő csodákban, illetve természetfeletti jelenségekben, ezért a Teremtés hatodik napján már meg kellett teremteni az említett dolgok lehetőségét, és ezeket a potenciális lehetőségeket a természetben elültetni, hogy aztán, amikor sor kerül rá, a természet, mint egy előre beállított szerkezet, működésbe hozza a Teremtő által létrehozott lehetőséget [mint pl. Korách és társai elnyelését, a vizet adó csodakút működését, a mannát stb.]."

 

    A többi potenciális csoda a teremtményekbe már akkor beépült, amikor az Örökkévaló megteremtette azokat - magyarázza tovább Maimonides.

Ilyen pl. a tenger. Amikor Isten a Vörös tengert megteremtette - így szól a Midrás -, a teremtésbe az is beletartozott, hogy ketté kell válnia, amikor a zsidók kivonulnak Egyiptomból. De így teremtődött a föld is, aminek "meg kellett adott időben, nyitnia a száját" és más dolgok is. Érdekes, hogy a természet szónak (héberül: tevá) a számértéke, névelővel együtt, Isten nevével azonos.

 

 

   Nagyjából azonos, csak egyszerűbb és érthetőbb magyarázatot ad Tiferet Jiszráél. "Ez nem azt jelenti - mondja -, hogy a valóságban a Teremtés hatodik napján születtek az említett dolgok, hiszen elképzelhetetlen, hogy Ábrahám kosa vagy Bileám szamara több ezer évet éltek volna, és a Tóra nem említené ezen nagy csodát, hanem arról van szó, hogy a teremtményeknek megadatott az a lehetőség, hogy amikor eljön az idő, megvalósítsák az eleve beléjük táplált, csodálatos eseményt/fejleményt."

 

   Tiferet Jiszráél még azt is hozzáteszi, hogy a többi csodával is ez "tör tént", de ez a tíz különleges figyelmet kapott, mivel Isten nevének megszentelésére szolgálnak, így hasonlóak a szent szombathoz, mely ugyancsak Isten dicsőségét hirdeti. Ezért is teremtődtek ezek közel a szent szombat bejöveteléhez...

 

    A Midrás Smuél arra a kérdésre, miért teremtődött ez a tíz dolog olyan későn, szinte a szombat bejövetele előtti percekben, azt a magyarázatot adja, hogy ezek mindössze egy-egy nemzedék számára bírtak jelentőséggel. A "föld szája" csak Kórách "esetére", a "nőstény szamár" csak Bileám egyszeri használatára, a manna, a kút pedig csupán a pusztai nemzedék szükségleteinek kielégítésére szolgáltak. Az állandó jellegű dolgokat, melyek a világ szerves részét képezik - a Teremtő már korábban megteremtette.

 

                                   ****

 

Vannak, akik a vilnai gáonra való hivatkozással a csodákat racionálisan szemlélik, hiszen "nincs új a nap alatt", így az említett dolgok is eleve beépültek a teremtésbe, mint annak záradéka. A csoda mindössze abban van, hogy megfelelő időben és helyzetben léptek működésbe (Lév Ávot).

 

                                    ****

 Meiri szimbolikus magyarázata mélyebb értelmet kölcsönöz az előbbiekben említett tíz teremtménynek.

 

   "Ez a tíz dolog, amit a Misna említ - mondja Meiri - népünk létének (szimbolikus) megnyilvánulása, sikerének és boldogulásának titka, valamint hitének alapja. Ezek nélkül nem lenne a hitnek alapja, mely hit az egész Teremtés alapköve." E mondás megértéséhez magyarázatot is fűz.

 

    "A föld szája" azt példázza, hogy hinnünk kell a bűn és bűnhődés egységében, vagyis abban, hogy a rosszak elnyerik méltó büntetésüket. Ennek ellentéte a "kút szája", ami arra utal, hogy a jók jutalma nem marad el. Ez a kettő a zsidó hit alapvető tétele.

 

  A "szamár szája" azzal a tanulsággal szolgál, hogy ha nincs az isteni Gondviselés, akkor az arameus kuruzsló elveszejtett volna bennünket. A "szivárvány" azt jelképezi, hogy bár az özönvíz előtti korszakban az egész emberiség megérett a pusztulásra, de Ő megkönyörült rajtunk, és Noé révén fennmaradt az emberiség. A "manna" szintén azt a hitet erősíti meg, hogy ha az isteni Gondviselés nem adta volna őseinknek a pusztában, nem lett volna mit enniök. A "bot" azokat a csodákat jelképezi, melyek az egyiptomi kivonulást segítették elő. A "Sámír" a Szentélyépítést és az ezzel kapcsolatos dolgokat jeleníti meg. A Szentély pedig a zsidó hitélet egyik legfontosabb szimbóluma.

 

                                    ****

 

A Sámír egy legendás rovar volt. Először arra használták, hogy a kohanita papok mellvértjén lévő drágakövekbe bevéssék vele a 12 törzs nevét. Később a Szentély építéséhez szükséges nagy termésköveket fejtették ki vele, mivel ehhez nem volt szabad vasszerszámot használni. Ma már ez a rovar ismeretlen, de még a legracionálisabban vélekedő kommentátorok is azt állítják, hogy valóban létezett egy ilyen rovar, amit úgy használtak, mint manapság a gyémánt üvegvágót.

A Lév Ávot szerint a sámír (arabul samur) szír nyelven gyémántotjelent.

 

Tiferet Jiszráél - korábbi kommentátorok nyomán - azt tartja, hogy a drágakövekre előbb tintával ráírták a törzsek nevét, majd ezután vitték rá a     bogarat, ami - úgymond - kivéste a betüket. Más helyütt (Szota, 9, 40) Tiferet Jiszráél Abarbanelt idézi, aki szerint a betűket a rovar vérével írták.

 

Egyesek szerint a rossz szellemek (a démonok) is a hatodik napon teremtődtek.

A Misna, szó szerint "károkozókat" említ, míg a kommentátorok szellemekről, esetleg ördögökről beszélnek. Tiferet Jiszráél olyan angyaloknak tartja ezeket, akiknek az a feladatuk, hogy a rosszakat megbüntessék akár ezen, akár a túlvilágon.

 

Bartinorának az a véleménye, hogy: "Miután megteremtette Ádámot és Évát, a hatodik napon még nekilátott ezek (a szellemek) megteremtésének is, de mire elkészült a szellemükkel (lelkükkel), már későre járt, bejött a szombat, és nem maradt idő a testükre - így maradtak szellemek, test nélkül.

 

    Meiri szerint a károkozó szellemek tulajdonképpen a Rossz Ösztön (Jécer Hárá) reinkarnációi. Ez  "szintén a világ része - amint az írva vagyon -, és látta Isten, hogy mindaz, amit teremtett, nagyon jó". Mi az a nagyon jó? - kérdik Bö1cseink. "Ez a Rossz Ösztön - felelik -, mert ha nem lenne, a világ nem maradhatna fenn." (Genézis Rábbá, 9, 2).

 

 A Talmud (Pszáchim 54) is foglalkozik a tíz dologgal, de érdekes módon más felsorolásban, és a károkozó szellemek ebben nem szerepelnek.

Ebben a felsorolásban viszont szerepel a tűz, amit az első ember, Ádám, isteni inspirációra - csiholt.

 

"A kút szája "

 

 Reb Jehuda Léb, a guri rebbe szokta mondani: A szent szombat, az maga a kút. A bőség és a zsidó szellemiség kútja. Pénteken alkonyatkor az, aki arra érdemes - egész héten át tartó előkészületek után - megéri a kút szájának megnyitását...

"A föld szája"

 

   Mózes szavait a Korách viszály idején: "ha a föld megnyitja száját..." (4 Mózes, 16,30) Rási ekként értelmezte: "Ha már megteremtődött a föld szája - akkor jó; ha még nem, akkor teremtse most meg...!" Elképzelhető, hogy éppen Mózes ne tudta volna azt, hogy a "föld szája" is péntek délután lett megteremtve, éppen neki? Erre csak azt lehet mondani, hogy a Jóisten ezt nem ismertette Mózessel, feltehetően azért, mert a péntek alkonyatkor teremtett dolgok között volt Mózes sírhelye is, de ezt nem akarta a tudomására hozni.. (Chátám Szófer).

 

"A betűk és az írás."

 

 Van, aki az Írást úgy értelmezi, hogy ez az írószer, amivel a kőtáblákra vésték a Tíz Parancsolatot (Mágén Ávot).

 

 

             

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése