MEGTESTESÜLT VÉTKEK
"Hétféle büntetés jön a világra, hét különböző vétek (csoport) elkövetéséért.
Ha az emberek egy része betartja a tized törvényeit [minden terményéből tizedet ad a kohanitáknak, levitáknak és a szegényeknek], míg a másik részük nem teszi, akkor szárazság okozta éhínség támad, melyben egyesek éheznek, mások bővelkednek. Ha teljesen elvetik a tized kötelességét, akkor az aszály miatti zavargások okoznak éhínséget, és ez már mindenkit érint. Ha nem adnak chalát [tésztaáldozat], akkor pusztító éhínség támad [melyben sokan meghalnak].
Pestis pusztít a világon olyan vétkek büntetéseként, melyeket a Tóra részletesen felsorol, de a végrehajtást nem adták át földi bíróságnak: valamint a hetedik [smíta] év gyümölcseinek tiltott élvezete miatt. Kard [háború] pusztít a világon a jogtiprás és jogferdítés, valamint a Tóra elferdített értelmezése miatt. " (Atyák, 5, 8).
Az első büntetéscsoport egy nagyon fontos szociális törvénnyel függ össze. Az említett tized egyrészt a leviták ellátását, másrészt a nincstelenek minimális szükségleteinek fedezését szolgálta. Mint ismeretes, az ókori Izraelben a leviták nem kaptak birtokot, és mint Isten szolgái kizárólag abból éltek, amit zsidó testvéreik - a Tóra törvényei alapján - juttattak nekik.
A szárazság okozta éhínséggel kapcsolatban - amikor "egyesek éheznek, mások meg bővelkednek" - azt mondja a Talmud, hogy a "papi tized elhanyagolása miatt elmarad az eső, nagy a drágaság.... nincs megélhetési lehetőség" (Sábbát, 32). Manapság ezek a törvények csak szimbolikus formában érvényesek, mivel nincs Szentély, nem tudni, ki a kohanita, így a papi tized leginkább a szegények megsegítését szolgálja.
Az aszály következtében beállott zavargások akkor következnek be, amikor a zsidók egyhangúlag vetik el a tized megfizetését.
A járványos betegségek a súlyosabb bűn szigorúbb büntetései. Sok olyan bűn van, amiben egy bíróság bizonyítékok hiányában nem tud ítéletet hozni, de ezek a Tórában szerepelnek, ezért az ilyen vétkek következménye pusztító betegségek járványszerű terjedése, aminek sok ártatlan is áldozatul eshet. (Toszfot Jom Tov) Ez alá a büntetés alá tartozik - többek között - a Smíta-év termésével való kereskedés. A Smíta-év azt jelenti, hogy minden hetedik évben amikor tilos a föld megművelése - a magától termő növényeket nem szabad begyűjteni és pénzért árusítani, hanem azokat a szegényeknek kell meghagyni, hogy akkor is legyen mit enniük, amikor a föld parlagon hever, és a következő évben nincs termés.
Aki ezt a törvényt megsérti, az az éhezők halálát okozza. Ezért ilyen szigorú a miatta járó büntetés.
A jogtiprás, az igazság elferdítése, valamint a Tóra törvényellenes értelmezése - mindezért halál jár. A kard által történő halál alatt pedig a háború értendő. Jogtiprás alatt (szó szerint: a jog megkínzása) az értendő, amikor a bírák el húzzák az ítélkezés folyamatát, és ezáltal megrövidítik azt, akinek igaza van.
S. R. Hirsch rabbi úgy értelmezte ezt a passzust, hogy a kard által bekövetkező büntetés akkor sújt le az egész népre, ha kollektíven vétkeznek:
"Az Örökkévaló népének hatalmat adott országában, hogy ott érvényre juttassa az isteni igazságot és a Tóra örök érvényű törvényeit. Ha betartja ezt a feltételt, az Örökkévaló biztosítja uralmát, és idegen népek nem képesek bántani Izraelt és uralkodni felette. Azonban ha a zsidó állam rosszra használja fel hatalmát, és nem halad a jog és igazság útján, az Örökkévaló leveszi róla a kezét, megszünteti védelmét, és akkor idegen katonai erő [kard] uralkodik az Országon, ahol az Örökkévaló segítsége nélkül nem lehet függetlenség."
A hét büntetés: éhínség (háromféle); pestis (különböző betegségek, járványok); vadállatok károkozása; kard (háború) és száműzetés (amikor az emberek földönfutóvá válnak).
****
A Misna-bölcsek ebben a részben a bűn és bűnhődés okozati összefüggését elemzik. "Az ember állandóan vizsgálja felül tetteit, és vegye tudomásul, hogy ha csapás éri, akkor az tetteinek következménye" - véli Meiri.
Midrás Smuél azt hangsúlyozza, hogy a Misna sajátos nyelvezetén nem az fejeződik ki, hogy a büntetéseket Isten rója ki az emberiségre, hiszen Isten nem bosszúálló. A büntetést maga az ember vonja magára azáltal, hogy vétkezik. Ehhez még azt is hozzáteszi, hogy a gyarló ember tulajdonképpen egyfajta álomban él, s a büntetés az, mely felébreszti, és arra ösztönzi, változtasson magatartásán.
A haszid felfogás a Misna szavaiban az isteni Gondviselés részletekbe menő gondosságát hangsúlyozza. Nincsenek véletlenek, az ember felelős tetteiért, szabad elhatározásából cselekszik, a büntetés vagy jutalom arányban áll tetteivel.
A néhai lubavicsi rebbe a büntetésben valamiféle orvosságot lát, mely a vétkes ember gyógyulását szolgálja. De miért oly keserű ez az orvosság? - kérdi. Azért - szól a válasz -, mert ha édes volna, mint a gyerekeknek való szirup, akkor még kérnének belőle. De ha keserű, akkor talán a beteg megtesz mindent gyógyulása érdekében.
****
A nyelvezetében rendhagyó kifejezéseket használó Misna igen sok kommentárt váltott ki. A "büntetés" szó (héberül: puránut) sem jelent egyértelműen büntetést, szó szerint inkább szerencsétlenséget, csapást, istencsapást jelent.
A hét vétekcsoport összefoglaló neve: a megtestesült vétkek (héberül:
gufé ávérá). Többen úgy vélik, ezek nem egyes emberek vétkeire vonatkoznak, hanem az egész közösségre, és mint ilyenek, sokkal súlyosabbnak számítanak, a bűn nagyobbá válik, és szinte "testet ölt" (Beér Ávot).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése