MIT MOND A HALACHA?

AZ ŰRREPÜLÉSRŐL     "Ha a mennybe szállnék - ott vagy..." (Zsoltárok, 139, 8). Vajon a Tóra parancsolatai csak a földön érvényesek, de nem a világűrben? Vajon a Háláchá annyira földhözragadt lenne, hogy az atmoszférán kívül érvényét veszti? És ha nem - mik a micvák ismérvei és betartásuk módozatai a világűrben? Ezek a kérdések - amelyek még 50 évvel ezelőtt is teoretikusok voltak és úgy hangzottak, mint Rábbá Bár Bár Cháná* ezoterikus meséi - azóta egyre aktuálisabbá válnak. Miután az ember a holdra tette a lábát, halachikus kérdések garmada árasztotta el a halacha művelőit: érvényesek-e a holdon a szombat törvényei? Hogyan lehet ott "megszentelni a holdat" (kiddus leváná) amit havonta egyszer teszünk, az előirt módon? Vagy talán, esetleg, lévén a holdon, onnan földünket kellene "megszentelni"? Voltak, akik siettek "kijavítani" az imakönyvet, ahol eddig azt mondtuk, hogy nem tudjuk érinteni a holdat, most meg csak azt, hogy "nem érintjük". Ide kapcsolódtak, valamivel később, az űrrepüléssel kapcsolatos sájlek**. Ha az űrhajó 24 óránként többször is megkerüli a földet, mikor - és hányszor naponta - kell imádkozni? A kérdés veleje: hogyan valósul meg az űrben a napi 24 órás menetrend, ami itt, a sártekén, életünket szabályozza? És mikor van szombat? És meddig tart? Annakidején Menáchem Káser rabbi, a Torá Slémá nevű kolosszális mű szerző-szerkesztője irt a témáról egy rendkívül érdekes, de csaknem kizárólag teoretikus könyvet. Az első űrhajó? Kemény fába vágja a fejszéjét, aki megpróbál történelmi analógiát, precedenst találni az űrhajózásra és innen a felmerülő halachikus problémákra. Ilyen az Élijáhu (Illés) próféta és mennybemenetele az alászálló tüzes szekéren (az irodalomban "Illés-szekér"). A királyok könyvében (2.2. 11) található leírás a "szekér"-ről, amely felvitte Illést "a viharban az égbe", még nagy vonalakban sem emlékeztet napjaink űrhajójára, és onnan nem-igen lehet bármilyen halachikus problémát analogizálni. Ezzel szemben érdekes és szenzációsnak mondható képzettársítást találunk Jonatán Eibschütz*** egyik Tóramagyarázó könyvében, Tiferet Jöhonatán, Noách (Noé) szidrájára írott magyarázatában, ahol azt magyarázza, miként próbált a Bábel tornyának nemzedéke, az "osztódás nemzedéke", égig érő tornyot építeni, hogy azzal megostromolja az eget és "háborút viseljen Isten ellen" (Börésit Rábbá). Eibschütz szerint amazok "fellőttek puskaporral egy ágyúgolyót , (amely egyfajta űrállomásként működött) és miután kikerült a föld vonzásából, felszállt az égbe és a holdra került..."    Továbbá elmondja hogy "mérnökök kísérleteztek ezzel..." és "ez volt a célja az osztódás nemzedékének, akik a holdon akartak letelepedni, hogy ezzel megmeneküljenek egy újabb özönvíztől..." ezt a célt szolgálta volna nekik a torony, magasan az atmoszféra fölött és onnan (űr)hajóval eljutni a holdra..." (Tiferet Jöhonatán , Noách szakasza, 1. Mózes, 11, 4). Bármennyire is zavarosan hangzik a fenti idézet, tény hogy rabbi Jonatán, aki 1690-ben született, "tudott", jóval Verne előtt, az űrrepülés elméleti lehetőségéről. Verne Gyula könyve, gyerekkorunk olvasmánya, amely annakidején a science fiction birodalmába tartozott - napjainkban mindennapos valósággá vált. Ez sok, nem minden napos halachikus kérdéseket vet fel. Mikor van szombat - a pusztaságban? Az egyik leggyakoribb és leggyakorlatiasabb kérdés az űrben, mikor van ott szombat és mikor - ha egyáltalán - érvényesek ott, vagy akár a holdon - a Sábbát "földi" törvényei? Mikor "jön be", illetve mikor megy ki a szombat és mik ennek a konzekvenciái a gyakorlatban? Hasonló - de nem ugyanaz - a kérdés, amit már a Talmud fölvet: "Mondta volt Ráv Huná: "Ha valaki a sivatagban vándorol, és nem tudja, mikor van szombat - számol hat napot, és a hetediket tartja, mint szombatot. Egy másik Talmud-bölcs, r' Chijjá bár Ráv, szerint, megtartja az első napot, mint szombatot és utána számol további hat hétköznapot.  A vita a kettő között - ahogy ezt maga a Talmud adja tudtunkra - filozófiai töltetű. Ráv Huná a világteremtés menetrendjéhez igazodik. Előbb jött a cselekvés hat napja, ami alatt Isten teremtette a világot, és utána a hetedik nap. A Sábbát. Vitapartnere, r' Chijjá, Ádám, az első ember szemszögéből látja a dolgot: Ádám pénteken lett teremtve; ily módon első napja a szombat volt és utána jöttek a hétköznapok (Sábbát, 69b). A Halacha Ráv Huná véleményét tartja mérvadónak (Sulchán Áruch, Órách Chájim, 346, 1).  Ami ebből, témánk szempontjából, releváns, hogy nem kell feltétlenül a holdba repülni ahhoz, hogy valakinél kétségek merüljenek fel aziránt, mikor van szombat. Ismerünk zsidókat, akiknek ezért még a pusztaságba sem kell elmenni... Mielőtt a pár évvel ezelőtti "Columbia" kísérlet olyan tragikus véget ért, a résztvevők, köztük az izraeli Ilán Ramon, több hónapon keresztül gyakorlatoztak, készülődtek Floridában, a NASA központjában, hogy felkészítsék magukat a nagy kísérletre. Ilán Ramon (zl) kérdései Ilán Ramon, aki nem volt vallásos zsidóként nyilvántartva, már az első napokban, a helyi Habad**** rezidenshez, Chájim Zvi Kunikov rabbihoz fordult és feltett neki egy sor kérdést, arra vonatkozóan, hogy kell egy vallásos zsidónak az űrben viselkednie. "Én nem vagyok vallásos - mondta Ramon - de én a "Columbián" az egész zsidó népet szándékozom képviselni". Mint ilyen, tudni akarta, hogy lehet és kell szombatot tartani az űrhajon, mi egy vallásos zsidó napirendje és programja az űrben, hogy és mikor kell imádkoznia, stb. Kunikov, aki ugyan maga is rabbi, nem akarta magának vindikálni a döntés jogát ezekben a nem mindennapos kérdésekben és átpasszolta azokat izraeli rabbiknak, valamint a Tudományos technológiai Intézetnek a Halacha Alapján (TIHA), melynek élén Lévi Jichak Hálprin rabbi áll, aki ismert név mind halachikus mind tudományos körökben. A kérdések, amelyekre Ramon kimerítő választ kapott, később napvilágot láttak, kibővítve halachikus fejtegetésekkel, a TIHA által kiadott könyvben, melynek címe "Ha mennybe szállnék...", az itt általunk mottóként választott zsoltár idézet. Ramon magával vitt az űrbe egy Tóra tekercset, tálitot és t'fillint , valamint kóser ennivalót. A "Columbia" tragédiája nem csupán az ő és családjának személyes, hanem az egész zsidóság tragédiája is volt. Mikve a világűrben? Az Intézet könyve összefoglalja - kevesebb, mint száz oldalon - a halacha lehetséges álláspontját az űrben teljesítendő és teljesíthető micvákról, mikor is a kardinális kérdés az, érvényes-e a földi időszámítás, illetve időbeosztás) órák, napok, hetek, hónapok) az űrben is? Ez azért fontos, mert az űrben nem csupán a szombattartás illetve az ima képez problémát a 24 órás napi körforgás vonatkozásában - hanem egy sor más probléma is, vagyis az olyan micvák, amelyek időhöz vannak kötve. Így a körülmetélést a nyolcadik napon kell megtartani, a férjes asszony egy hét leforgása után tisztul meg a rituális fürdőben; a gyász hét napja mikortól meddig számit; és mikor kell az elsőszülött fiúgyereket kiváltani (Pidjon Háben). És még nem beszéltünk a holdszentelésről, amit sötétben kell elmondani ("mert akkor jól látszik a hold" - Sulchán Áruch, Orách Chájjim 426, 1, Remá) és az űrben ez lehet    "nappal " is. A könyvben annak tudós szerzői a kérdést két részre osztják: Az egyik azok a micvák amelyek időhöz, illetve helyhez vannak kötve, a másik pedig az idő feletti parancsolatok illetve tilalmak. Disznóhúst például, egy zsidónak az űrben sem szabad ennie, ehhez semmi kérdés nem fér. Jom Kippurkor viszont köteles böjtölnie, de itt már felmerül a kérdés, mikor van neki az űrben Jom Kippur. A Halacha abból a hipotézisből indul ki, hogy a földi időbeosztás csak a földön érvényes, míg az űrben ez másképp van. Még azt is tudnunk kell, hogy egy űrhajó másfél óránként kerüli meg a földet, vagyis egy 24 órás napon 16-szor. Ezt tudván, a könyv 8 főbb pontban foglalja össze a halacha tentativ álláspontját a kérdésben:   1) Minden olyan micva - akár tevőleges, akár tiltó - amelyek nincsenek időhöz vagy helyhez kötve - kötelezi a zsidó embert az űrben is, akárcsak a földön. 2) Ebből következően magától értetődik, hogy az olyan micvák, amelyek helyhez vannak kötve ( pl. amelyek csak Jeruzsálemben, vagy a Szentélyben aktuálisak, vagy azok a mezőgazdasági parancsolatok, amelyek Erec Jiszráéllal (Izrael országával) függnek össze - az űrben hatályon kívül vannak. 3) Az űrben nem aktuálisak azok az időrendi beosztások, amelyek a földön és ebből következik, hogy a halacha lényegéből fakadóan (micád ikár hádin) nem köteleznek ott azok a parancsolatok, utasítások és kötelezettségek, amelyek a nappal vagy éjszaka idejéhez vannak kötve, illetve a héthez, hónaphoz és/vagy évhez igazodnak.   Azonban - ennek ellenére - hogy a micvák ne felejtődjenek el - az űrhajó felrepítésétől kezdődően, meg kell jegyezni a küldés helyének időpontjait, és ennek megfelelően számítani az éjszakát és a nappalt, valamit a hét és a hónap napjait, a napi 24 órás beosztás szerint, melynek a fele, 12 óra, nappalnak számit és a másik fele, további 12 óra - éjjelnek. Ezen számításnak megfelelően kell tartani az összes időhöz kötött micvákat és megállapítani a szombat, valamint az ünnepnapok időpontjait. Vagyis: a nappalra érvényes micvákat az említett számítás szerinti "nappal" kell elvégezni, illetve akkor, amikor az űrhajó ott repül, ahol nappal (napfény) van. Azokat a micvákat, amelyek éjszaka érvényesek, a számítás szerinti "éjszaka" kell tartani, vagyis azokban az órákban, amikor az űrhajó olyan helyeken repül, ahol éjszakai sötétség honol.   4) A cicit törvénye (lásd címszavát) nem függ a nappaltól vagy éjszakától, ezért az űrhajóban is érvényes és kötelező - mindig, amikor az világosban repül. Ebből következően ügyelni kell arra, hogy az űrhajóban mindig csak akkor mondjuk el a cicitre és a tálitra az áldást, amikor az világosban (vagyis "nappal", napfénynél repül, de nem muszáj arra ügyelni, hogy ez a teoretikus számítás szerinti 12 órában történjen, amikor ott "hivatalosan" nappal van. 5) A hold megszentelésének áldása (Kiddus leváná) az űrben is elmondható, amikor az űrhajó ott repül, ahol éjszakai setétség van - miután eltelt 708 óra és 44 perc a legutóbbi holdtölte óta.   6) Az elsőszülött kiváltásának micváját is meg lehet tartani az űrben, 30 (24 órás) nap elteltével, születésétől számítva. A könyv nem említi, de valószínű, hogy ehhez szükség van a csecsemő jelenlétére is... 7) Mivel a menstruáló űrhajósnőnek nincs lehetősége mikvében alámerülni és megtisztulni, amikor az űrhajóban van*****, ennélfogva várnia kell ezzel, amíg szerencsésen földet ér. 8) Lehet mondani, hogy van lehetőség az űrben a hét gyásznapot, illetve a hét lakodalmi napot megtartani, a 24 órás napok számítása alapján (7x24). Ugyanez a lehetőség fennáll a körülmetéléssel kapcsolatosan is: először 7 x 24 órás napot kell számolni, és utána csinálni a briszt - napfényben.   A könyv azzal fejeződik be, hogy a gyakorlati háláchá ( háláchá lömáásze) szempontjából, még jól meg kell gondolni a dolgot. * * * A Halachakutatás - akárcsak az űrkutatás - gyerekcipőben haladása ellenére, nagy eredményeket könyvelhet el az elmúlt évtizedekben. Az előbbi, teoretikus jellege ellenére (hiszen nincs körülmetélendő csecsemő az űrben és ez idáig olyan űrhajós hölgy sincs, aki éppen a mikvet hiányolná) - azt bizonyítja, hogy a Tóra örök és a halacha minden kérdésre képes választ adni.   Ezt óhajtja egyébként bizonyítani ez az írás is, amely fejezet Naftali Kraus könyvéből: Az Ősi Forrás(15) MIT MOND A HALACHA A MODERN ÉLET KÉRDÉSEIRŐL, Budapest, 2005.  *Rábbá bár bár Chána, babilóniai amorita, akinek ezotérikus meséit a Talmud Bava Batra traktátusában közli. **Sájle (Séélá) - halachikus kérdés.  ***J. Eibschütz - középkori talmudista, több neves könyv és responzum szerzője.. ****Habad :Chochmá, Biná, Dáát (Bölcsesség, értelem és Tudás) rövidítése, Fehérorosz (Ljubavits) eredetü. Haszid világszervezet, melynek küldöttei mindenütt jelen vannak.  *****Mivel a halacha szerint a mikvének (rituális fürdőnek) a földdel kell kapcsolatban állnia, és nem lehet egy levegőben lebegő medence (lásd: 3. Mózes, 11, 36 és Rási uo.)