A FOGAMZÁSGÁTLÁSRÓL
A művi vetélést a Halacha egyértelmüen tiltja és csupán egy esetben engedi meg: ha az embrió veszélyezteti az anya életét Ekkor, de csak ekkor, nemcsak szabad de kötelesség is megszakitani a terhességet, hogy az anyát az őt „üldöző” – vagyis veszélyeztető - magzattól megszabaditsuk.
Mi azonban a Halacha véleménye egy olyan családról, amely nem akar gyereket? Vagy azt mondja: nekünk elég egy is, vagy kettő, vagy három? Mik azok az okok – ha egyáltalán – amelyek megengedik a halachikus családtervezést és kinek engedik meg: a férjnek, a feleségnek, vagy mindkettőjüknek?
„Szaporodjatok és sokasodjatok” (1 Mózes, 1,28) ez a Tóra első parancsolata a 613-ból. Bölcseink interpretációja szerint ez a férjet kötelezi, de nem feleségét. Férjuram akkor tett eleget ennek a micvának, ha legalább egy fia és egy lánya van. (Misna, Jevamot, 6,6).
Mivel a Halacha szigoruan ellenzi a bármilyen módon történő „magvesztést”, egyértelmü hogy az egyetlen mód ami férjuram rendelkezésére áll, hogy felesége ne essen teherbe – ez a teljesmértékü tartózkodás a családi élettől. Voltak ugyan akik az un. „biztos napok”ra esküdtek – amelyekben az asszony nem lesz terhes, de erre hagyatkozni nagyon nehéz, ha nem lehetetlen.
Igy a törvényes, a Halacha által tolerált fogamzásgátlás, a feleség „feladata”, jobban mondva, lehetősége. Nála nem áll fenn a „magvesztés” ténye, illetve tilalma és mint mondottuk, nem őt kötelezi a „szaporodjatok” parancsolata. Az elfogadott gyakorlat az, hogy a feleség akkor gondolhat fogamzásgátlásra, ha legalább egy fia és lánya van – amivel férje teljesitette a Tóra által előirt kötelességét.
Akárcsak a művi vetélés kérdésében, itt is kardinális a feleség egészségi állapota. Ha az orvosok azt mondják, hogy további terhesség veszélyezteti életét – köteles a Halacha szerint mindent megtenni hogy ne essen teherbe. Ha rabbiját megkérdezi, az is azt fogja mondani hogy tegye amit az orvos mond.
Ha nincs életveszély, a Halacha jó szemmel nézi a sok gyereket, akikben áldást lát. Innen a jelenség hogy vallásos zsidó családok nem ismerik az „egyke”fogalmát és nem ritka a 8 –10 gyerekes család is. A Halacha nem ismeri el a gazdasági nehézségeket mint a kis család-modell igazolását.
Lemech felesége
A fogamzásgátlás módozatait ősidőktől fogva ismerték . Lemechnek két felesége volt, Ada és Cila (1. Mózes, 4, 19). A Midrás elmondja, hogy az egyik otthonülő volt, aki a gyerekeket szülte, mig a másik egy protokol-feleség volt, aki egy olyan szert ivott, ami megakadályozta hogy szüljön (Kosz sel ákárin). Ér és Onán, Jehuda fiai, idő elött elhaltak és ennek hivatalos magyarázata, hogy a magvesztés tilalmában találtattak vétkesnek (1. Mózes, 38, 9). Egyébként Onan adta az emberiségnek az onánia kifejezését. Ezt a halacha kategorikusan tiltja.
A talmud ismeri és bizonyos kategóriák számára megengedi a „vatta-használat” (Moch) gyakorlatát, de vannak aki ebben is a magvesztés tilalmát látják. Ez a ma használatos diafragmák primitiv előfutára volt.
A magvesztés tilalma a házaséletben nam abszolut. A terhesség idején nem tiltott a házasélet, pedig akkor az nem szolgálja a „szaporodjatok” parancsát hiszen az asszony már állapotos. Úgyszintén szabad a nemi élet a házastársak között, amikor az asszony már nem képes szülni, korából vagy megrendült egészségéből kifolyólag.
A legjellemzőbb talmudi történet - amit tekinthetünk akár tanmesének is - hőse Jehudit, rabbi Chija, a neves tanaita felesége. A házaspárnak 4 gyereke volt; két iker-fiu és két iker lány. Az iker-fiuk közel két hónap eltéréssel születtek. Jehudit nagyon nehezen szült és amikor már volt négy gyereke, elmaszkirozta magát hogy férje ne ismerje fel és eljött hozzá, mint egy idegen asszony akinek halachikus kérdése van: Vonatkozik-e a nőkre a „szaporodjatok” vagy sem? Rabbi Chija, aki nem tudta hogy a kérdező a saját felesége – nemleges választ adott. Ezt hallván Jehudit egy olyan szert ivott, amitől meddő lett, hogy ne tudjon tovább szülni. Amikor kiderült a turpisság, rabbi Chija nagyon sajnálta a dolgot és azt mondta feleségének: bár szültél volna nekem „még egy teli hasat”, vagyis még egy ikerpárt ... (Jevámot, 65, b).
Az emlitett talmudi tanmesében R’ Chijának már volt négy gyereke, két fia és két lánya és igy bőven teljesitette a „szaporodjatok” parancsát. Mégis nagyon valószinü, hogy ha Jehudit nem szül nehezen („fájdalmasan – Cáár lédá), eszébe sem jutott volna kasztráltatni magát a meddő ital használatával (ami valószinüleg véglegesen negativ eredményt hozott, ami már megváltoztathatatlan volt.) Egyébként Maimonidés tiltja a férfinak és megengedi a nőnek ezen kasztráló ital (Kosz sel ákárin) használatát (Jád, Hilchot iszuré biá,16,12)
Ezzel szemben rabbi Mose Feinstein, korunk egyik legelismertebb halacha tekintélye, nem engedte meg egy izraeli vallásos nőnek, akinek egy három éves leukémiában szenvedő kislánya volt, - hogy „vattát vagy ehhez hasonlót” (ami lehet diafragma vagy valami belső szerkenytü is) használjon, mivel egyrészt a férj még nem teljesitette a „szaporodjatok” parancsát, mivel nincs fia, másrészt pedig a probléma – hogy az anya állandóan ott lehessen beteg kislányánál a kórházban – "megoldható másképp is". Érdekes hogy ezt a kérdést annakidején r’ Mose Feinstein unokája tette fel, aki mint orvos az izraeli Laniadó kórházban találkozott a problémával.
Mások ilyen esetben megengedik legalábbis a fogamzásgátló pilulák használatát, ahol a magvesztésnek még a látszata sem áll fenn.
Érdekes kérdés került az utóbbi időben Élijáhu Báksi-Doron, izraeli országos főrabbi elé. Szabad-e egy nőnek teherbe esni, azzal a nyilt szándékkal, hogy a másállapot egyik fázisában elvetéli a magzatot és annak szöveteiből, Parkinsonban szenvedő édesapja agyába plántáltat, hogy megkönnyitse – és talán meghosszabbitsa - édesapja életét.
Itt É.B.D. főrabbi tiltó határozatot hozott, amiben többek között kimondja hogy ok nélkül még a fogamzásgátlás is tilos, pláne hogy tilos egy magzatot megölni, amikor semmilyen veszély nem fenyegeti az állapotos anyát. A tilalom nincs tekintettel arra hogy milyen korai fázisban történik a vetélés, mivel nem lehet a magzatot és szöveteit egyszerü alkatrészeknek tekinteni. Ez a kérdés közelhoz bennünket a ma divó klonozás problémájához, amiről a halachának szintén meg van a véleménye.
Összegezve: a család a zsidó élet alapja. A család értelme a gyerekek, a jövő nemzedék (Izraelben ehhez hozzájárul a demográfia problémája is). Van kötelező minimum (egy fiu, egy lány). Ezen felül a tilalom csak a magvesztés körül forog. Ez az utóbbi 100 év legtöbb poszékjának a véleménye. Van azonban egy jelentős kisebbség, amely semmiképpen nem engedi a fogamzásgátlást, ha nem fenyeget életveszély.
Ez a rovat nem pászkenol. Minden konkrét kérdésben szakavatott és tanult, istenfélő rabbi véleményét kell kikérni, mivel ő képviseli a Halachát, a zsidó törvényt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése