PESZACHI ELŐZETES

 AZ   EGYIPTOMI "BEVONULÁS" TÖRTÉNETE

 

             KÖZELGŐ nagy ünnepünk, Peszách, sok neve között az egyik legismertebbet az egyiptomi k i v o n u lás emlékére kapta. Zécher lijciát Micrájim. Még aki semmit nem tud zsidóságáról, az is hallott valamit a              ma c e szról és arről hogy a zsidókat rabszolgaságban tartották Egyiptomban. Csodálatos   k i v o n u l á s u k  emlékére tartjuk ezt az ünnepet immár több mint 3300 éve.

  

     A pászka ünnepe – chág hámácot; a Tavasz ünnepe – Chág Hááviv; szabadságunk ünnepe – Zmán chéruténu; - mindez összefügg Peszácchal, ahogy a Haggadában olvassuk: ha nem szabadit ki bennünket Örökkévaló Istenünk onnan, Egyiptomból – akár a mai napig is rabszolgái lennénk a Fáraónak.

 

   Hála Istennek – kiszabaditott és igy az egyiptomi "kivonulás" sarokköve lett a zsidó történelemnek. Nincs olyan imánk amelyben nem emlitenénk meg, hálásan, lekötelezetten, ezt a ki v o n u l á s t.

 

   Ezzel szemben kevesen vagy alig tudunk valamit egy kevésbé nevezetes egyiptomi  b e v o n u l á s r ó l, amely záróakkordja volt népünk egyik tragikus  periódusának, az első Pusztulásnak, amelynek az első Szentély esett áldozatául és amelyet ilyformán méltán nevezünk az első Holocaustnak.

 

          EGY KIS TÖRTÉNELEM

 

      480 évvel az egyiptomi k i v o n u l á s   után épült fel Salamon király temploma, az első Szentély. Miután a zsidó királyság kettészakadt és két állam lett belőle: Izrael, amely Szamáriában székelt és Efrájimnak nevezték el, valamint Judea, melynek fővárosa Jeruzsálem volt, illetve maradt, a Szentéllyel. Mindketten szenvedtek a környező pogány államok vegzatúrájától, végezetül Assziria elfoglalta Izraelt és deportálta lakosságát,  az időszámitás előtti 722. évben.

 

Maradt a területben sokkalta kisebb Judea – Jeruzsálemmel és a Szentéllyel.

Itt a királyok váltogatták egymást, a próféták figyelmeztették a népet, próbálták visszatartani őket a környezet bálványainak befolyásától, nem sok sikerrel. A királyok –  egy-két kivétellel gyenge jellemü emberek – legtöbbször idegen uralkodók vazallusaként, próbáltak lavirozni a nagyhatalmak között, egyszer Egyiptom, másszor Assziria befolyása vagy közvetlen uralma alatt.

 

   Jeremiás prófétának jutott osztályrészül a keserves feladat : az ő korában esett el Judea a nagyhatalmu Babilónia kezében. Ezt megelőzte négy király, apa-fia és két testvér, akik hüséget esküdtek Nebukadnecárnak, a hatalmas Bábel nagy királyának, majd megszegték esküjüket és fellázadtak- Egyiptom és a környező kis népek uszitására és felelőtlen igéreteinek felülve.

 

    Jeremiás mind a négyet végigcsinálta és kért-könyörgött, ne lázadjanak, ne legyenek esküszegők, legyenek hűek Bábelhöz, mert rossz vége lesz, deportálni fogják a népet és Judea megszünik létezni. Ezt úgy hivják a politikában hogy "babilóniai orientáció".

 

     MEGÖLIK A GAULEITERT - - -

 

       Minden úgy történt ahogy Jeremiás mondta: az óriási túlerő elfoglalta Jeruzsálemet, felégette a Szentélyt és a házak nagyrészét, deportálta a népet Babilóniába – kivéve a szegényparasztság egy részét, a szőlőmunkásokat és a napszámos szántóvetőket és főléjük rendelte Gedálját, Áchikám fiát, akit megtett Gauleiternek a maradék nép fölé. Gedáljá, aki ellenezte Cidkijáhu király esküszegését ( Nebuchadnecár,  büntetésből, fiait megölte szeme láttára majd megvakitatta és Bábelbe száműzte) elvállalta hogy egyfajta protektorátus élére álljon, amit Jeremiás is támogatott.

 

   Micpában székelt Gedáljá, akit a maradék nép közül sokan árúlónak tartottak és ide gyűlt köré a maradék nép, akiket elkerült a deportálás. Migcsak  - - -

 

   Migcsak Micpába jött néhány tucat magasrangu katonatiszt, akik addig a mezőn rejtőztek, köztük Jismáél ben Netánjá , a "királyi család sarja " és vele tiz ember. Gedáljá megvendégelte őket, de lakoma közben Jismáél felkelt és megölte Gedálját és a vele lévő embereket valamint sok más embert – és elmenekültek, magukkal terelvén a Micpában talált népet, hogy Ammanba meneküljenek és ott menedéket kérjenek.

 

    Több csapattiszt és velük Jochanán ben Kéréách (aki figyelmeztette volt Gedálját, hogy merényletet terveznek ellene) utánuk eredtek hogy megtorolják a tömeggyilkosságot. Még a határ előtt sikerült elérni őket, ott a fogoly nép kiszabadult és átment Jochanánhoz- mig a gyilkos Jismaél és vele nyolc ember – Ammanba menekültek.

 

---ÉS EGYIPTOMBA MENNEK

 

     Jochanán és emberei, valamint a hozzájuk csapodó többezer ember – most ott álltak a határon, rettegtek a babilón bosszutól Gedáljá meggyilkolásáért – és nem  tudték mitévők legyenek: Jochanán terve az volt hogy Egyiptomba mennek és ott kérnek menedéket, de valahogy hezitált. Talán eszébe jutott a Tóra szava, amely tiltja a zsidóknak, hogy valaha az életben visszemenjenek Egyiptomba, miután egyszer sikerült kivonulniuk (kiszabadulniuk) onnan.

 

     Megkérdezték Jeremiást, a prófétát akit magukkal vittek, erőszakkal Micpából, Isten nevében, mit tegyenek. Megigérték hogy hallgatnak szavára.

 

    Jeremiás tiz napon belül válaszolt, akkor érte az isteni Inspiráció.

 

    " Ő pedig magához hivatta Jochanánt, Kéréách fiát, az összes csapattisztet akik társaságában voltak, valamint az egész nép apraját-nagyját. Ezt mondotta nekik:

 

"'Igy szólt az Örökkévaló, Izrael Istene, akihez küldtetek engem, hogy  terjesszem elő könyörgésteket: 'Ha ittmaradtok ebben az országban, akkor (fel)épitelek benneteket ée nem rombollak le, elültetlek benneteket és nem gyomlállak ki, mert megbántam, hogy veszedelmet hoztam rátok. Ne féljetek Babilónia királyától, akitől most féltek – mondja az Örökkévaló –mert veletek vagyok , megszabaditalak és megmentelek benneteket a kezéből. Irgalmasan bánok veletek és ő is irgalmas lesz hozzátok és visszahoz (vagy: visszaenged) benneteket földetekre.

 

     "Azonban, ha az a szándékotok, hogy nem maradtok ebben az országban és nem hallgattok Istenetek, az Örökkévaló szavára. Hanem ezt mondjátok:'nem, mi Egyiptomba akarunk menni , ahol nem látunk harcot és nem hallunk kürtszót, ahol van kenyér és ezért ott akarunk lakni!

 

     "Akkor halljátok meg az Örökkévaló szavát, Judea maradéka! Ezt mondja a Seregek Ura, Izrael Istene: Ha ti Egyiptomba akartok menni és odamentek, hogy ott lakjatok. A kard amitől féltek – ott ér utól benneteket Egyiptom földjén és az éhinség amitől aggódtok – és ott haltok meg. Mivel minden ember, aki Egyiptomba szándékozik menni, hogy ott lakjon, kard, éhinség és dögvész által fog meghalni. Nem marad meg és nem menekül meg senki a baj elől amelyet rá zúditok.

 

    "Mert  ezt mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura, Izrael Istene: Amint kiáradt haragom és indulatom (vagy: lángoló haragom) Jeruzsálem lakóira, úgy árad ki rátok haragom, ha Egyiptomba mentek! Átok, rémület,szidalom és gyalázat ér utól és nem látjátok többé viszont ezt a helyet". (Jeremiás, 42, 10, 18).

 

    Hallván a próféta szavait, amelyek nem azok voltak amit a nép és a tisztek hallani akartak tőle – azok megdühődtek és hazugnak nevezték Jeremiást, aki nem azt mondja amit az Örökkévalótól hallott, hanem amire Baruch ben Nérija (iródeákja) "uszitja" őt.

 

HOL ITT A LOGIKA?

 

    "És nem hallgatott  Jochanán ben-Kéréách, a többi csapattiszt és az egész nép az Örökkévaló szavára, hogy Judeában maradjanak. (Hanem)Vette Jochanán Ben-Kéréách és a csapattisztek, Judea maradékát, akik visszajöttek a népek közül, ahová elkerültek, Judeába; a férfiakat, nőket és gyerekeket, a király lányait és minden lelket akit Nebuzrádán meghagyott Gedáljáhuval, Áchikám fiával valamint Jeremiás prófétát és Baruchot, Nérijá fiát. És eljöttek Egyiptom földjére, mivel nem hallgattak az Örökkévaló szavára és eljutottak Táchpánchészig." (Jeremiás, 43, 1 -7).

 

    Nagyon szép, de kissé homályos fogalmazás, mint a hivatalos jelentések általában, melyek felfednek egy keveset de eltakarnak annál többet . "Vette . . . és eljöttek..."  azt jelenti  hogy elhurcolták magukkal Jeremiást és iródeákját. Az előbbit kérdezték mi a véleménye, mit mond ura, Istene és utána fütyültek rá, hazugnak nevezték, az utóbbit meg egyenesen úszitónak mondták, aki  átveri mesterét, hogy őket kiszolgáltassa a babilóniai megszállók kényére-kedvére.

 

     Lehet hogy az olvasót érdekli hol itt a logika? Minek kellett nekik Jeremiás, hogy velük legyen és sok bajuk mellett még  állandó lamentálását is kénytelenek legyenek elviselni?

 

    Lehet hogy egyfajta trófeának tartották: legyen a kollekcióban egy próféta is; hátha, ki tudja, hadd legyen. Vele mégis talán biztonságosabb, de az is lehet, hogy féltek, ellenükre tesz, vagy besugja öket. Vesztett háboru frusztrált katonatiszjeitől – minden kitelik.

                                                                   ***

         Próbáljunk  azonban fair lenni, forditsunk egyet a lemezen és próbáljunk bekukkantani Jochanán és társainak lelkivilágába. Tételezzük fel hogy jó zsidó hazafiak voltak, katonák akik engedelmeskedtek parancsnokaiknak és nem felelősek azért amiért történt

 

    Azonban mi motiválta Jochanánt, aki megpróbálta megakadályozni Gedáljáhu megölését és most erőnek erejével vitte keresztül az egyiptomi emigrációt? És miért volt fontos neki Jeremiást megkérdezni és a végén a már nem fiatal prófétát és iródeákját elhurcolni az egyiptomi galutba? Milyen perspektivát láttak Jochanán és

 társai maguk előtt?

 

     Lehet, hogy Jochanán és társai hittek abban hogy ezuttal Jeremiás az ő szájuk ize szerint fog dönteni. Érdemes megpróbálni – gondolták – mit lehet itt vesziteni? Félelmük a kaldeusoktól nagy volt és illogikus; látták Jeremiás nagy presztizsét és gondolták, hogy jobb vele mint ellene.

 

   Amikor kiderült, hogy Jeremiás kitart az eredeti, babilóniai orientáció mellett, Jochanán és emberei – az Irás itt már "kevély", erőszakos embereknek nevezi őket (Jonatán forditásában "gonoszok") -  hazugnak nevezik a prófétát és kijelentik, hogy nem az Örökkévaló szava beszél belőle, hanem Baruch "uszitja" őt. Itt már a szakitás totális és  a kettőt tuszként viszi magával a tiszti különitmény.

 

Nincsenek terveik, a percnek élnek, nem tudják mit fognak Egyiptomban csinálni. A lényeg: innen el.

  Figyelemre méltó viszont hogy sem Jeremiás sem Baruch nem emlitik, ellenindokként, a tórai tilalmat, amely "örök időkre" tiltja az Egyiptomba való visszatérést. Vajon miért? Nem lehetséges hogy azért mert páni félelmében a kaldeus bosszutól, a helyzetet a maradék nép kritikusnak tartotta és "Pikuách Nefes" (életveszély) majdnem minden tilalmat felold?

 

     KI KÖVEZTE MEG JEREMIÁST ÉS MIÉRT?

.

Ennekutána Jeremiás elmond még egy-két beszédet; lerak köveket a Fáraó tachpanchészi palotája előtt, ami jelkép arra hogy, itt, ezeken a köveken, fog a babilon uralkodó trónja állni, vagyis: aki elől menekültetek – utánatok jön. Nincs menekvés. Ezek után a próféta eltünik és nem hallunk többet róla

 

   Haláláról sincs jelentés, sem a Bibliában, sem a posztbiblikus irodalomban. Egy alig ismert Midrás (Midrás Ággádá, Bámidbár, 30, 11)felfed egy nagy szenzációt: "Jeremiást a zsidók kövezték meg Egyiptomban és az egyiptomiak temették el, mert szerették őt, mivel imádkozott a Nilusban lévő krokodilusokra, amelyek sok egyiptomit megöltek(megettek). És Macedóniai Nagy Sándor kivette csontjait sirjából és ujra eltemette Alexandriában". A héber enciklopédia szerint(20. kötet, 388-402 ol'), ez az ismeretlen midrási sztori keresztény eredetü és célja "bizonyitani", hogy azonos sorsra jutott Jeremiás mint a kereszténység megalapitója- "zsidók ölték meg".

 

    Még hozzátehetjük, egy zsidó ihletésü Midrás nyomán (Széder Olám rábbá, 26. fejezet), hogy miután, évekkel később, Nebuchadnecár elfoglalta Egyiptomot is – ahogy azt Jeremiás megjövendölte - ő és tanitványa, Baruch, visszamentek Babiloniába és Ezra, az Irástudó , tanitványuk volt. Jeremiás valószinüleg ott is halt meg.

                                                                   ***

 (Naftali Kraus könyve – az ŐSI FORRÁS(18):JEREMIÁS – AZ ELSŐ HOLOKAUST PRÓFÉTÁJA –alapján. )