PESZÁCH – A SZABADSÉG ÉS A MÁCESZ ÜNNEPE
A Peszáchi "recept"
Irta:Ariel Darvas, rabbi
Peszách fontos előírása a macesz fogyasztása. Vannak olyanok, akik az év más időszakában is örömmel eszik, míg mások csak az ünnep napjai során hajlandóak. A Tóra nem teljesen egyértelműen rendelkezik a kérdéssel kapcsolatban, mert Bo hetiszakaszában utasítást kapunk: „hét napig maceszt egyetek”, ugyanakkor Dvárim könyvében azt olvassuk: „hat napig maceszt egyetek, a hetedik nap pedig gyülekezés legyen Örökkévaló Istenednek”.
Rási a Talmud (Pszáchim 120a) alapján azt mondja: a „hat napig maceszt egyetek” vers azt tanítja, hogy a macesz fogyasztása a hetedik napon opcionális (r’sut), és a hétnapos („hét napig maceszt egyetek”) általános szabályból (klál) kiválva nem kizárólag önmagáról, hanem az általános szabályról is tanít, azaz a macesz fogyasztása hét napon át opcionális, és nem kötelező.
A törvényhozók véleménye megoszlik, vannak, akik szerint egyértelmű, hogy hét napig tartózkodni kell a kovászos fogyasztásától, nehogy áthágjunk egy tórai tiltó micvát, de a macesz fogyasztása egyértelműen opcionális, és nem micva az egész héten, csupán az ünnep első napján.
Ezzel szemben a Ros (Rábbénu Áser) úgy véli, igenis micva, és félünnepen azért nem raknak tfilint, mert egy másik „jel” (ot) - a macesz előírása - van érvényben. Ibn Ezra és a Chizkuni magyarázata szerint micvának számít a macesz fogyasztása a hét nap során, és a Gemárá „opcionális” kifejezését úgy értelmezik, hogy nem számít kötelességnek (chijuv) a fogyasztása, de ha valaki mégis megteszi, az micvát hajt végre.
A Rámbám szerint „tevőleges tórai parancsolat maceszt enni (Niszán) tizenötödike éjjel...de a többi napon opcionális...”. A Sulhán Áruch is hasonlóan ír: „nem kötelesség maceszt enni, csak az első éjszaka”. Nem teljesen egyértelmű, hogy ezen vélemények alapján annak ellenére, hogy nem vagyunk kötelesek maceszt enni a többi napon, vajon ha mégis eszünk, akkor micvát hajtunk végre, vagy sem. Két forrásunk szerint (Áruch HáSulchán, Misna Brurá a Grá alapján) „van benne micva”.
Peszách előestéjén érünk el a Dáf Jomi-ban (Bécá 15b) addig a részig, amely szintén – bár teljesen más vonatkozásban – a r’sut/chová (lehetőség vagy kötelesség) kérdéskörrel foglalkozik. Azért is jó tanulni ezt a részt, mert Peszách idején a Széder-estéknek köszönhetően az első két nap mindenki számára örömet okoz, de az utolsó kettőre sokan inkább csak kötelességként tekintenek. Rabbi Jehosua véleménye nekik is segíthet.
“Tanulták mestereink (egy brájtában): Történt egyszer Rabbi Eliezer-rel, hogy ült és tanított egész nap (egy ünnepen) az ünnep halacháiról. Az (óra közepén) kiment a tanulók első csoportja. Azt mondta Rabbi Eliezer: ezek nagy hordók tulajdonosai. Kiment a második csoport. Azt mondta: ezek kis hordók tulajdonosai. Kiment a harmadik csoport. Azt mondta: ezek a kancsók tulajdonosai. Kiment a negyedik csoport. Azt mondta: ezek a flaskák tulajdonosai. Kiment az ötödik csoport. Azt mondta: ezek a poharak tulajdonosai. Készülődött kimenni a hatodik csoport. Azt mondta: ezek elhagyatott emberek. Ránézett az ottmaradt tanítványokra, az arcuk kezdett elsápadni. Mondta nekik: fiaim, nem nektek mondom, hanem azoknak, akik kimentek, hogy elhagyják az örök életet és pillanatnyi szükségleteikkel foglalkoznak.
Amikor távoztak az óráról, Rabbi Eliezer azt mondta nekik[1]: „menjetek, egyetek zsíros ételeket, igyatok édes italokat és küldjetek adagokat, azoknak, akik nincsenek felkészülve, mert szent ez a nap Urunknak, és ne legyetek melankólikusak, mert az Örökkévaló öröme a ti biztonságotok“. Azt mondta a mester: „elhagyják az örök életet és pillanatnyi szükségleteikkel foglalkoznak“. Dehát az ünnepi örvendezés micva!? Rabbi Eliezer követi a saját (más helyen mondott) véleményét, amikor is megállapította, hogy az ünnepi örvendezés lehetőség. Tanultuk a brájtában: Rabbi Eliezer mondja: nincs más (kötelessége) az embernek ünnepen, csak hogy egyen és igyon, vagy üljön és tanuljon. Rabbi Jehosua mondja: ossza el (a napot), a fele az Örökkévalóé, a fele a tietek. Rabbi Jochanán mondta: mindketten egy pászukot magyaráznak. Az egyik pászuk azt mondja: „gyülekezés legyen Örökkévaló Istenednek “, és egy pászuk azt mondja: „gyülekezés legyen nektek“. Hogy (lehet egyeztetni ezt az ellentmondást)? Rabbi Eliezer úgy véli, hogy vagy az egész az Örökkévalóé, vagy az egész a tiétek. De Rabbi Jehosua úgy gondolja, hogy el kell osztani, a fele az Örökkévalóé, a fele a tiétek“.
Ennél jobb „recept“ nincs: Peszách ünnepének előírásait meg kell tartanunk, hogy teljesítsük kötelességeinket, és közben törekednünk kell arra, hogy minden lehetőségével (a családdal tölthető idő, ünnepi étkezések, tanulás, stb.) is élni tudjunk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése