DÁNIEL KÖNYVE -   HETEDIK FEJEZET

 

                           NÉGY VADÁLLAT – NÉGY BIRODALOM

 

               "Bélsácár babilon király uralkodásának első évében, Dániel álmot látott (vagyis) látomásai voltak fekhelyén. Az álmot leirta (magának), és főbb pontjait elmondta:

 

     "Mondá tehát Dániel: éjszaka, látomásomban láttam, és ime, a világ négy tájáról négy erős fuvallatu szél felkorbácsolja a tengert. Négy nagy vadállat emelkedett ki a tengerből, mindegyik különbözött a többitől. Az első egy oroszlánra hasonlitott, de sas-szárnyai voltak. Láttam (álmomban) ahogy kitépdesték a szárnyait és felemelkedett a földről; emberi lábakon állott és emberi szivet (értelmet) kapott.

 

"És ime egy másik (második) vadállat, amely (a tengerből emelkedett ki – Rási), egy medvéhez hasonlit és három borda a szájában, a fogai között és azt mondják neki: kelj fől és egyél sok húst!      

 

   "Ennekutána láttam (álmomban) és ime, egy  tigrishez hasonló vadállat¸négy madárszárny volt a hátán és négy feje volt és hatalom adatott neki.

 

    "Ezután egy negyedik vadállatot is láttam az éjszakai látomásban, nagyon nagy, rémületes  és nagyon erős; nagy vasfogai voltak, amikkel evett és a maradékot összetaposta lábaival.  Ez egészen más volt mint a többi (előző) vadállatok és tiz szarva volt. Figyeltem a szarvakat és egyszercsak egy (további) kis szarv  emelkedett ki közülök; mig három az előző szarvak közül letörött elötte; emberi szemei voltak ennek a szarvnak és nagyotmondó szája volt..." (7 Dániel, 1- 8).

 

         Itt, könyvünk második részében, Dániel látomásai és azok értelmezése a fő téma. Paradoxon: könnyebb volt Dánielnek értelmezni és magyarázni Nebuchadnecár álmát, mint nekünk  az ő látomásait. Itt az utalások burkoltak és minden homályos, akárcsak egy homályos tükörben. Tulajdonképpen itt jut kifejezésre az a (már fentebb emlitett) vita, amelyben a klasszikus kommentátorok Dániel jelenéseit mint próféciát kommentálják (Száádjá, Ibn Ezra, Abarbanel és mások), illetve néhány fokkal alacsonyabban minősitik (mint Maimonidés és társai), vagyis – szerintűk – ez nem éri el az "álmában beszélek vele" (4.Mózes, 12,6) próféciájának felső fokát.

 

     Itt a hasonlatból egyértelmü hogy a négy  "vadállat" négy nagyhatalom, amelyek Dániel korában, előtte vagy utána, uralták az akkori világot és határozták meg Izrael mint önálló entitás és a zsidó nép, mint a monoteizmus egyetlen letéteményese a pogány világban – sorsát.

 

    Ez a négy nagyhatalom – sugallja Dániel, miközben megfejti saját álmát – előbb-utóbb eltünik a történelem porondjáról. Utánuk jön (majd) az ötödik, a "szent nép", vagyis Izrael birodalma, amely szellemiségénél fogva a Messiás uralma lesz és a népek tisztelik és elfogadják fennhatóságát (lásd fejezetünk végén).

 

                                                                * * *

        Látogatásunk célja Dániel megálmodott állatkertjében elsősorban megállapitani, kire utal az álom, vagyis kiről van szó. Már Bileám (Bálám) áldásra fordult átkaiban kénytelen volt megállapitani, hogy Izrael egy "magában álló nép, amely nem számitja magát a népek közé" (4. Mózes, 23.9). Ez azonban korántsem jelenti azt, hogy az ókori nagyhatalmak közé ékelt apró kis zsidó állam nem szolgált labda gyanánt a hatalmak kezében, főleg Judea amely a  népek  felvonulási területén terült el és szolgált ütközöpontként. Igy logikus, hogy ha a négy vadállat négy nagyhatalom- akkor azokat a "közelben" kell keresni.

 

   "Dáát Mikrá", amelynek nyondokain haladunk könyvünk értelmezésében, közös nevezőre próbálja hozni Nebuchadnecár álmát, amit Dániel szintén négy nagyhatalomra applikált – Dániel itteni álmával. Ott is, itt is, az első hatalom Bábel, miután ezt Jeremiás oroszlánhoz hasonlitotta (4. Jer. 7). A második, amely "olyan mint a medve" – Perzsia, mivel a perzsákat a talmudban* egy lomha medvéhez hasonlitották. Ez az álombeli állat "sok húst evett", vagyis sok népet igázott le és Jeremiás mint kegyetlen népet  mutatta be őket.

 

  A harmadik vadállat egy  tigrisre hasonlitott. Ezt Száádjá Görögországgal azonositotta a Midrás alapján. Ennek  négy szárnya volt, akárcsak az oroszlánnak és ez arra utal, hogy Nagy Sándor birodalma halála után négy részre bomlott fel. A tigris négy feje is erre rimel.

 

    Érdekes hogy az a kitétel hogy "hatalom adatott neki" – csak a harmadik vadállattal kapcsolatban jelenik meg (Abarbanel) és Száádjá szerint ez onnan ered hogy "Nagy Sándor (Alexander, a Macedóniai) "az egész akkori világ felett uralkodott"

 

                                                           *

   A negyedik vadállatot – amely semmi ismert élőlényre nem hasonlitott – egy más éjjelen láthatta Dániel.(Rási* a Midrás alapján). Lehet hogy ezért szentel neki egy külön bekezdést és lehet hogy azért mert ez nagyobb és félelmetesebb mint az előzők.

 

  Ezt, a negyediket, a legtöbben Rómával azonositják, mert az volt a legnagyobb, a legfélelmetesebb és a legveszélyesebb Izrael (vagyis Judea, vagyis a zsidók) számára. Rási Tituszra mutat, mint aki szemtelenül nagy szájat nyitot és illetlenül viselkedett, amikor behatolt a Szentélybe.A Midrások már a Teremtés könyvében (Börésit) foglalkoznak a négy nagyhatalommal és próbálják beazonositani őket bizonyos Irás-versek által. Nekünk itt az a releváns, mit gondolt és mit mondott róluk Dániel.

 

   Málbim* azt mondja itt hogy  a "kis szarv", amely kiemelkedett a 10 közül, nem más  mint   Mohammed, aki itt és ekkor (mikor?) kezdte el ismertetni és terjeszteni, az általa alapitott uj vallást.  Abarbanel*  ebben a fejezetben is a keresztényekkel vitatkozik, akik kisajátitják Dániel látomásait a saját céljaikra. Mivel a negyedik vadállatot  majdnem mindenki Rómával azonositja – mégpedig a keresztény Rómával (Edom=Róma) és nem az azt megelőző pogány Rómával – Abarbanel felveszi a kesztyüt és elutasitja kora katólikus teológusainak okfejtését. Ez neki, mint a katolikus Spanyolországból kiüldözött zsidó exegétának , aki egyuttal pénzügyminiszter is volt Ferdinánd kormányában – nem is esik nehezére.

 

        "Ennekutána pedig azt láttam, hogy székek (trónok) rendültek meg (lettek eldobva vagy - felállitva) és az Időtlen ( vagy  Ősöreg; szószerint: az öregkoru =az Örökkévaló kabbalisztikus elnevezése) űlt, öltözete hófehér  és a  haja mint a tiszta gyapju  ; trónja mint a lángoló tűz és kerekei izzó zsarátnok. Tűzfolyam fakad és árad belőle; ezerszer ezren szolgálják ki és tizezerszere tizezren állnak előtte. A biróság összeült és könyvek nyittatnak fel .

 

   "Akkor pedig láttam, hogy a nagyhangu beszéd nyomán, amit a szarv beszélt, láttam hogy megölték a (negyedik) vadállatot, teste elpusztult és  tüz nartaléka lett. A többi (három) vadállattól is elvették hatalmukat, de ideig-óráig életben hagyták őket.

 

"És én láttam az éjszakai látomásban, hogy valaki jön az ég felhőin, aki egy emberhez hasonlit, az  Időtlen felé tartott és oda is ért  (vagy: oda vezették)hozzá. Hatalom, dicsőség és királyi hatáskőr adatott neki és a népek, nemzetségek és nyelvjárások őt szolgálják, uralma örök lesz és nem ér véget és királysága nem megy veszendőbe. (7. Dániel,  9 -14).

 

      Dániel itt azt "látja", amit egy ember nem láthat és tilos látnia. Maga az Örökkévaló nyilatkoztatta ki Mózesnek, amikor az kérte, mutatkozzon meg előtte. Hogy  "nem láthat engem ember úgy hogy életben maradjon" (2. Mózes, 33, 20). Mivel az Istenség nem test és nem ölt testet – Dániel álmában azt látta amit a fantáziája engedett látnia. Rási azt mondja hogy Dániel álmában az isteni itéletet látta, amint az Örökkévaló törvényt űl a népeken, amelyek mérgesitették őt és kinozták gyermekeit (a zsidókat). Száádjá szerint "vétkes az aki azt mondja hogy Dániel szemtől szembe látta az Istent, mert ilyen nincs és nem létezik, hanem mindez álmában volt és minden álomnak  van (vagy kell hogy legyen) megfejtése..."

 Az aki "egy emberhez hasonlitott" Bölcseink értelmezésében a Dávid Házból származó Messiás, akire a zsidó nép a mai napig vár. Mások maguknak vindikálták a messiást, kisajátitották, azt mondták már megérkezett és egyházat alapitottak tiszteletére. Könyvünk nem vitairat és igy nem foglalkozunk ezzel.

 

A továbbiakban látni fogjuk, hogy maga Dániel sem érti amit látni vél és kérdést intéz – álmában – az egyik ott álló angyaltól, aki értelmezi neki amit látott. Egyszóban összefoglalva: az értelmező Lény a négy állatot négy ókori nagyhatalomra vonatkoztatja és a többi találgatásaink célpontja lehet

                                                             

    A fejezet lényege – mondja itt D.M. összefoglalójában -  Dániel látomása a világtörténelem alakulására, korától az "idők végéig". Akkor majd életre kel a "szent nép" birodalma, amely majdan megjavitja a világot Isten uralma alatt. Hogy ez mikor lesz – arról Dániel a további fejezetekben próbál információt adni – bonyolult számitások alapján.

                                   ***

    (Látván ezt) megrendült a lelkem porhüvelyében (vagyis a testemben) és látomásaim megdöbbentettek. Közeledtem tehát az egyik ott álló Lényhez és kértem tőle felvilágositást minderről.. Amaz pedig válaszolt nekem és magyarázatot adott:

 

    "Ezek a hatalmas vadállatok négyen – négy nagy király  (királyság) amelyek megjelennek a földön. Azután (amikor ezek eltünnek – Száádjá) az uralom a szent népé lesz, örökön örökké. Ekkor (a Lény rövid válasza után) szerettem volna további információt kapni a negyedik vadállatról, amely annyira más volt mint a többi, sokkal félelmetesebb, vas fogakkal és  réz karmokkal; falt és rágott , mig a maradékot összetaposta lábaival; valamint a  a fején lévő tiz szarvról és a továbbiról amely kinőtt, három pedig letört előtte. Ennek (az utóbb kinőttnek) szemei voltak, nagy szája volt és nagyobbnak tünt mint társai. Láttam hogy ez a szarv  hadakozott a szentekkel és lebirja őket. Amig csak jött az Időtlen és igazságot szolgáltatott a felső szenteknek és eljött az ideje annak, hogy a Szenteké legyen a hatalom.

 

     "Ugyancsak mondotta  ( részletezte a Lény, válaszában, amit Dániel kérdésére, álmában, a négy vadállatról mondott): 'A negyedik vadállat, a negyedik az  amely más lesz minden más királyságnál, amely az egész földet felzabálja, eltapossa és összezúzza.

 

"A tiz szarv pedig azt jelenti hogy tiz királyság uralkodik majd és utánuk támad majd egy (más) királyság, ez más lesz mint az előzőek és három királyságot fog megalázni. Ez sokat beszél a Felséges ellen és bántani (gyötörni) fogja a Felséges szentjeit. Változtatni akarja az időket (ünnepeket) és a törvényt (vallást). Ez sikerül is neki egy ideig: hatalmába kerülnek a szentek egy időszakra, két időszakra meg egy fél időszakra.

 

   "Akkor majd  itéletet tartanak felette és megszünik uralma; széttiporják és végleg megsemmisül. Minden hatalom, nagyság és uralom a szent népé lesz, uralmuk örökös lesz és nekik engedelmeskedik minden uralkodó.

 

     "Ezzel végződik a jelen(t)és. Engem, Dánielt, gondolataim nagyon megrémitettek, arcom szine elváltozott és a dolgot (a látomást) szivemben őriztem!" (7. Dániel, 15 -28).

 

   Mig a zsarnok király, Nebuchadnecár, elvárta, hogy álomfejtő kuruzslói kitalálják mit álmodott – itt Dániel, a nagy álomfejtő,  maga kéri – álmában!! – a Jelenés megfejtését, mivel az megfélemlitette őt.

 

    A négy vadállatra – négy nagyhatalom – már találtunk utalást korábban is Nebuchadnecár álmában (a második fejezetben). Már találgattunk korábban is, kik lehetnek ezek. A Lény (angyal) magyarázatai alapján – melyek majdnem olyan homályosak mint maga az álom ( Száádjá szerint egyébként az angyal Michaél volt) – ki lehet találni kire céloz az Irás a négy hatalom=vadállat vonatkozásában.

 

     Szinte minden exegéta, aki Dániel könyvével foglalkozik,  elmondja a magáét ezzel kapcsolatban. Könyvünk a Dáát Mikrá alapján halad és itt, fejezetünk végén, valamint a tudományos és nagyon részletes Bevezetésben, megtaláljuk az útmutatót, a Négyek kilétére vonatkozóan.

 

    Először is: miért a szélsőségesnek tünő "vadállat" hasonlat? Azért – mondja D.M. – mert ezek és főleg uralkodóik, "levetkezték magukról az isteni képmást, amelyben az Örökkévaló teremtette az embert ("Celem Elokim") és viselkedésükben inkább a vérengző vadállatokhoz hasonlitottak".

 

   Maga az Irás nem árulja el a Négy kilétét, a negyediket sem, amelyről a legtöbb szó esik, de vannak utalások:

 

1)   Mindenki egyetért abban hogy az első, a szárnyas oroszlán, amelynek "emberi szive" van – Bábellel azonos. Ebben az azonositásban Dániel maga van segitségünkre, aki (a második fejezetben), Nebuchadnecár álmában), a bálvány fejét a királlyal azonositotta ("te vagy az, a királyok királya, akinek az egek istene hatalmat és dicsőséget adott"). A Midrás* bölcsei itt nem tudják megállni, hogy ne kérdezzék meg: Hogyan lehetséges ez? Hiszen amikor Dániel ezt álmodta – a bábeli birodalom már  szétporladt, összeomlott és helyét Perzsia foglalta el és tudvalevő, hogy azt mutatják az embernek, álmában, ami lesz és nem ami volt ?(Vájikrá rábbá,13, 5), valamint babilóniai Talmud*, Chulin, 92,a).

2)    A másik három vonatkozásában már eltérnek a vélemények. A második – a "medve" – nem más mint perzsia és Média. Ezzel már a következő fejezetben (8,20) találkozni fogunk hivatalos formában is. Mint tudjuk ez gyakorlatilag Bélsácár lakomáján valósult meg, amikor a Kéz felirta a falra Bábel végét és meggyilkolták Bélsácárt, akit a médiai Dárius követett a trónon.

3)   A harmadik – a "tigris" szárnyakkal – macedóniai Nagy Sándor, aki az egész akkori világot uralma alá hajtotta. Ez akkor a görög világuralom megalapitója volt, de halála után az szétbomlott és két fő örököse, az északi (szelvéki) és déli (Ptolomeusi)birodalom jött helyette.

4)   Innen a negyedik vadállat, amely semmire nem hasonlit és mindennnél félelmetesebb – az antijóhusz fémjelezte szir-görög birodalom, amely elnyomta és üldözte a zsidókat; megpróbálta ünnepeiket semmissé tenni, a körülmetélést, a szombattartást és a Tóra tanulást megakadályozni. Ez ellen keltek fel a Hasmóneusok, akik hősies harcban megfutamitották a szir-görög pogányokat, felszabaditották Jeruzsálemet és megtisztitották  a meggyalázott Szentélyt. Ez eredményezte a Chanuka ünnepet, amit a mai napig ünnepel a zsidóság világszerte.

 

                                                                 ***

     Eddig a Dáát Mikrá* azonositása  amely nem tér el a Biblia-kritika tudományos azonositásától (lásd Olám Hátánách*, Dániel, hetedik fejezet). Itt találunk egy másik vonulatot is, amely őslények viaskodásáról beszél, "akik" a világ teremtését akarták megtorpedózni – sikertelenül. Ennek antitézise – és egyben kiegészitője – az a Midrás*, amely a Genezis első verseire applikálja a későbbi világhatalmak viselt dolgait és  Izraellel szembeni viselkedését:

    ""És a föld puszta és kopár volt; sötétség az űr felett és  Isten szelleme lebegett a vizek felett" (1. Mózes, 1,2). Mondá erre Rés Lákis (az amorita Simon ben Lákis): "A föld puszta ... volt.." – ez Bábel; "kopár" -  ez Média; "sötétség" – ezek a görögök; "az űr felett" – ez a gonoszság hatalma; és "Isten szelleme lebegett..." – ez a messiás szelleme" (Brésit rábbá, 2, 4).

    A gonoszság hatalma ("Málchut Hár'sáá") alatt általában Rómát értik bőlcseink, előbb a pogány majd a keresztény római birodalmat, amelyek egyforma vehemenciával üldözték a zsidókat, amiért azok elutasitották mind a pogányság, mind az uj vallás különböző formáit.

    A Midrások csapongó képzeletében nincsenek történelmi vagy földrajzi határok és igy Mózes látta – láthatta -  próféciájában a hatalmakat, amint teszik a dolgukat és ő kapcsolatba hozza ezt a Tórában emlitett tisztátalan állatokkal: "a teve – az Bábel; a nyúl – az Média, a hegyi borz az Hellász és a disznó – az  Edom(Róma)" (Vájikrá rábbá, 13, 5). Ugyanott találjuk azt a megállapitást is, hogy a  negyedik vadállatot senki nem azonositotta és nem nevezte nevén – disznó! – csak Mózes és Ászáf (az egyik Zsoltárköltő). Mózes itt, mig Ászáf a Zsoltárokban, ahol az erdei vaddisznóról beszél, amely "rágja, dúlja a palántát" (Zsolt.80, 14), amelyet a midrás ismétcsak Rómával azonosit. (Lásd erről részletesen Naftali Kraus, Az Ősi Forrás(9) Dávid Zsoltárai (második kötet), 70-73 oldal, Budapest, 2000, Göncöl kiadás).

 

     Időben egy sokkal korábbi korban, Channa (Sámuel próféta édesanyja)imájában, Jonatán Ben Uziél arameus forditó-magyarázatában, Channa imájának egyes részeit az itteni négy hatalomra vetiti, mikoris a negyedik – Róma. Már jeleztük előbb hogy Rási is ezen a vonalon halad: a negyedik nem Antijochusz Epifánes, a gonosz zsidóüldöző, hanem a sokkal későbbi Titusz, aki előbb megszentségtelenitette a Szentélyt, majd fel is égette.

 

Ha valaki az találná kérdezni, hogyan beszélhetett – vagy akár álmodhatott – Dániel aki egy adott korban élt (lásd a Bevezetőben) az őt követő korok hatalmairól, királyairól -  a válasz, hogy  ebben a vonatkozásban Dániel próféta volt, aki nem a multra (vagy a jelenre) próféciált, hanem az utána következő korokról – álmodott.

 

      Összehasonlitásként – lásd Haraszti György tudományos értekezését (az első Függelékben) Dániel és kora történelmi összefüggéseiről.

 

                                                                ***

     Mivel nemcsak  a  "négy vadállat" azonositásának, hanem magának Dániel könyve értelmezésének, hatalmas irodalma van, nem lesz érdektelen egy-egy mondatban jelezni az eltérő véleményeket, ami a  "négy vadállat" látomását illeti, amennyiben ezek  különböznek az egyes exegéták magyarázataiban.

 

  S