Figyelemelterelés a Szabadság téren?   DIE WELT:Orbán a vitatott Szabadság téri emlékművel az EP-választásokról akarja elterelni a figyelmet, az ellenzék meg beugrik neki Ráadásul pár méterrel odébb van az orosz felszabadítási emlékmű és a kettő együtt rettenetes lenne. Ám igazából az építkezéssel a kormány gumicsontot dobott oda, hogy a másik fél ezúttal se foglalkozzon a szavazókkal. Félő ugyanis, hogy a Jobbik még több voksot ér el, mint múlt vasárnap - írja a Die Welt.  Ezen kívül a mostani palávernek a hatalom szemszögéből megvan az az előnye is, hogy nem sokakat foglalkoztat, vagyis nem hoz plusztámogatást a baloldalnak. Akik viszont odafigyelnek, azok többségének valószínűleg tetszik, hogy Magyarország a nácik áldozata lett és nem vett részt a zsidók megsemmisítésében. Amúgy sok lelkesedésre nem lehet számítani a választásokon, csak az nyerhet, aki a „brüsszeli diktatúrával“ szembeni ellenállás hőseként lép fel. Pontosan ilyen hangot ütnek meg a Fidesz-jelöltek. Jobbik pedig még élesebben képviseli ugyanezt, egyébként a párt szerint a magyarok a zsidók áldozatai, és nem fordítva. És csak olaj a tűzre az Európai Bíróság ítélete pálinka-ügyben. A magyar kormány harcolni akar a döntés ellen. Lehet, hogy szobrot emel az ismeretlen pálinkafőzőnek? Mellesleg a luxemburgi testület kimondta a végső szót.  Financial Times Orbán Viktornál nagyobb befolyása Európára csak Merkelnek van – állítja a szófiai Liberális Stratégiai Központ vezetője. Ivan Krasztev ezt azzal támasztja alá, hogy a radikális pártok csodálják a miniszterelnököt, módszereit felelős politikusok másolják, jóllehet közben ostorozzák a magyar vezetőt, miközben annak befolyása várhatóan erősödik a térség középső részén, ahol az átlagember dühös, a politikai vezetők pedig cinikusak és kétségbeesettek. Orbán a megosztásból és a nacionalista retorikából él, boldogan átlépi a Brüsszel által megvont vörös vonalakat. Éppen az ellenkezője annak, amit a német kancellár csinál,aki megegyezést keres, liberális és lelkesedik az unióért. Sok közgazdász kétli, hogy a magyar megszorítások hosszú távon segítenek-e a gazdaságon, de pillanatnyilag csodás módon javítottak a kormány költségvetésének hitelességén. A hatalom egyszerre tette boldoggá a választókat és a piacokat.  Orbán igazából nem sokat változott az évtizedek alatt: tehetséges politikus, aki érti az idők szavát: könyörtelen, érzelmek nélküli és – hatékony. Ma inkább az idők mások: a magyarok kétharmadost felhatalmazást adtak neki abban a reményben, hogy jóváteszi az 1989 óta elszenvedett igazságtalanságokat. Ugyanakkor hogy Magyarország illiberális, többségi rendszer lett, nos, az szétzúzza az illúziókat, hogy az uniós tagság a stabil demokrácia biztosítéka. Egyben cáfolja azt a véleményt, hogy a közösség képes „megfegyelmezni” tagjait. A külső nyomás csak akkor hatásos, ha az adott ország liberális erői képesek kihasználni azt. Ha nincsenek ilyenek, amint azt a magyar példa mutatja, akkor a Brüsszel elleni harccal könnyen meg lehet nyerni a választókat. De Orbán nem az egyetlen visszataszító magyar politikus, aki ünnepelhetett, hiszen a Vona-féle Jobbik is javított az eredményén. Egy demokráciában az van, amit a választók akarnak, ám a magyar tapasztalat azt erősíti meg, hogy nekik sincs mindig igazuk. És akik két rossz közül a kisebbikre voksolnak, azok könnyen szembesülhetnek azzal, hogy kénytelenek mindkettővel együtt élni.  Economist  Rövid hírmagyarázatában John Peet azt elemzi, miként szerezhetett ismét elsöprő többséget Orbán Viktor, aki pedig 2010 után egymás után kapta a bírálatokat Brüsszeltől. Így az alaptörvény módosításáért, hatalma kiterjesztéséért, és a többi tekintélyuralmi húzásért. A gond ott van, hogy ha valaki ekkora többséget élvez, akkor a fékek és ellensúlyok nemigen működnek, és az uniónak sincs sok eszköze a befolyásolására. Az igazi nehézség azonban az, hogy a szocialisták teljesen lejáratódtak, ezért a magyarok inkább Orbánra voksoltak.  Standard Az újság vendégkommentárjában a bécsi Egyetem egyik tanára megállapítja, hogy az orbáni neo-tekintélyuralmi rendszer 1989 óta a baloldal kudarcára alapoz. A “Führer-demokrácia, mint Európát fenyegető veszély” c. elemzésben Wolfgang Müller-Funk szerint hiba lenne a választás eredményére leereszkedő felháborodással reagálni, mert akkor a történteket csupán egy olyan nárcisztikus, felkapaszkodott ember lelkialkatára vezetnénk vissza, aki soha többé nem akar választásokat veszteni. Orbán Viktor azonban egyúttal egy olyan megközelítés tünete, amely nacionalista retorikával igyekszik túlharsogni, hogy szembenézzen a múlttal, egy olyan kollektív, patriarchális habitus tükröződése, amely Horthy óta nem szakított a tekintélyelvűséggel. De ő, valamint Putyin és Erdogan is nem utolsó sorban annak a nemzeti kisebbségi érzésnek köszönheti népszerűségét, ami beavatkozásnak és sértésnek tekint minden bírálatot. Az viszont meglepő, hogy intelligens emberek, egyetemisták mennyire rokonszenveznek a jobboldali populizmussal, illetve a szélsőjobbal.  E magyar betegség láttán lehet elmélkedni azon, hogy miért képviselheti még mindig az Európa-projekt atyjának számító tábort az a magyar autokrata, aki ellenőrzi a sajtót és az igazságszolgáltatást, minden józan megfontolás nélkül választási rendszereket változtat meg, és elutasítja párbeszédet a versenytársaival? Opportunizmus van a dologban, mert a Fidesz nélkül, a toryk kivonulása után bajba kerülhet a többség az Európai Parlamentben. És így az sem számít, hogy Orbán Magyarországon a lehető legnagyobb mértékben a Brüsszel-ellenes lapra épít. Ám követelni kell, hogy az európai kereszténydemokraták váljanak meg Orbántól és a Fidesztől. Az Orbán-jelenség a határokon túl is ijesztő, mert egy Führer-demokrácia jelentkezik, amelyben látszólag a nép dönt, csakhogy igazából kiüresítik a demokratikus rendszert. Az ilyen, neo-autoriter rezsimek életveszélyessé válhatnak a mai európai civil társadalmakra nézve. Orbánra a válasz a nagyobb európai összefogás.  Le Monde  A tekintélyes lap szerint a magyarok vasárnap ugyan szabadon kifejezhették akarukat, de minden más, a kampánytól kezdve a választások módjáig, igazságtalan, egyenlőtlen volt. Valójában egyetlen párt, hogy ne mondjuk: egyetlen ember érdekeit szolgálta, az ő szolgálatában az egész közmédiát mozgósították. Ráadásul mindezt annak az uniónak egy tagállamában, amely a demokratikus értékekre épül. Április 6. megerősítette, hogy jogos a négy évvel ezelőtti kérdés: van-e még keresnivalója egy ilyen országnak az EU-ban? Egészen példátlan, hogy az EBESZ ilyen súlyos véleményt mond a 28-ak egyik tagállamában lezajlott választásról. Amúgy az eredmény nem meglepő: megtartotta hatalmát Orbán Viktor, aki négy éven át a szomszéd országok számára fenyegető ultranacionalista retorikát folytatott. A Fidesz által elvesztett voksok feltehetőleg az antiszemita és romaellenes szélsőjobbhoz vándoroltak, amely kivirágzott a miniszterelnök által gerjesztett légkörben. Orbán előkészítette győzelmét, a választási törvényt és még inkább a szavazó körzetek határait teljesen méretre szabták. Amikor az uniónak csökkentenie kellett függését az orosz gáztól, a magyar vezető Moszkva felé fordul. Ebben a helyzetben, a magyar demokráciának ebben az állapotában Orbán kikacagja a Brüsszelből érkező apró dorgálásokat, Győzelme egyben vereség az EU számára.   (Szelestey Lajos/Klubrádió)