A HETI SZAKASZ(4) – EMOR -  2014

IRJA: ÁRIEL DARVAS, Rabbi

  HOGY LEHET EGY FŐPAP  ÁM-HÁÁREC?

    „És az a kohén, aki nagyobb testvéreinél, akinek fejére öntötték a kenetolajat és fölavatták, hogy felöltse a ruhákat, haját ne hagyja vadul nőni, és ruháit ne szaggassa meg". (3Mózes 21:10)

    A kohén gádol, azaz a főpap a zsidó közösség kimagasló tagja volt, vagy  néha kellett volna, hogy legyen. Az első főpap, Áron nagyon magasra helyezte a mércét, és a Talmud is komoly elvárásokat támasztott. Joma 18a alatt tanuljuk, hogy a Jom Kippurra készülő főpap mellé kirendeltek két bölcset a Szanhedrin tagjai közül, akik felolvasták neki az Engesztelés napjának rendjéről szóló tórai részeket. Majd ezt mondták: "olvasd te magad ajkaidddal, netán elfelejtetted törvényeit, vagy soha nem is tanultad".

A Gemárá megjegyzése szerint az elfogadható, hogy az év talán legfontosabb napjára készülő kohén gádol esetleg egyes előírásokat elfelejtett, de felmerült a jogosnak látszó kérdés: "kijelölünk olyan embert főpapnak, aki nem tanulta Jom Kippur törvényeit? Hiszen tanultuk a B'rájtában, hogy a "kohén, aki nagyobb testvéreinél", az legyen nagyobb testvéreinél erőben, kellemben, bölcsességben és gazdagságban". Az idézett tórai pászuk másik olvasata szerint "honnan tudjuk, hogy ha nincsen (vagyona), akkor a többi kohén tegye naggyá, azaz gazdaggá? (A tórai textus úgy is fordítható:) „a kohén, aki testvéreitől nagy", vagyis társai financiális támogatása által.

De térjünk vissza a kérdésre, ami leegyszerűsítve annyi: miként válhatott tudatlan emberből főpap? Hogyan lehet egy főpap ("főrabbi") – ám-hááárec? (A kérdés esetleges aktuális vonatkozásairól, most ne beszéljünk – a szerk.)

    "Ráv Joszef azt mondta: nincs ellentmondás (a Misna és a B'rájtá között), az utóbbi az első, az előbbi a második Szentély időszakára vonatkozik". Ebben a periódusban történt Ráv Ászi szerint, hogy Mártá bát Bájtosz egy tárkáv (hetvenkét tojásnyi mennyiség) aranyat hozott Jánnáj királynak, míg ki nem nevezte Jehosuá ben Gámlát főpapnak".(Az utóbbi Mártá férje volt)...

A két időszak eltéréseiről szól Joma traktátusa egy másik helyen (9a): "Rabba bar Chana mondta Rabbi Jochanán nevében: mit jelent a pászuk: "az istenfélelem gyarapitja a a napokat, de a gonoszok évei megrövidülnek" (Mislé 10:27)?  "Az istenfélelem gyarapitja a napokat" az első Szentélyre vonatkozik, amely négyszáztíz évig működött, és csak tizennyolc főpap szolgált benne, "a gonosokz évei megrövidülnek" pedig a második Szentélyre vonatkozik, amely négyszázhúsz évig állt, és több, mint háromszáz főpap szolgált abban. Vond le ebből Simon HáCádik negyven, Jochanán főpap nyolcvan, Jismáel ben Pabi tíz, és egyesek szerint Rabbi Elázár ben Chárszom tizenegy évét! Kiszámolható, hogy a többiek nem éltek meg egy évet sem tisztségükben". 

Az talán nem szorul magyarázatra, hogy miért kellett a főpapnak jó megjelenésűnek, bölcsnek és anyagilag függetlennek lenni, hiszen napjainkban is hasonló vezetőkre vágyunk. Az azonban nem látszik indokoltnak, hogy miért kellett erősnek is lennie.

    A midrás (Tanhuma Emor 4.) szerint amikor Áron meglengette a léviket (4Mózes 8:21: "és lengette őket Áron lengetéssel az Örökkévaló színe előtt; és engesztelést szerzett értük Áron, hogy megtisztítsa őket"), akkor egy nap alatt huszonkétezerszer (!) kellett megtennie ezt.

E művelethez rendkívüli erőre volt szükség.