A REBBE ÉS ÉN

 

Iskolanyitástól gyermek születésig

 

Sorozatunk előbbi részében Joszi Groner rabbi történetével ismerkedtünk meg, aki a Rebbe titkárának, Leibel Groner rabbinak volt a fia. Ő és a felesége egy előkészítő iskolát szerettek volna nyitni ÉszakKarolinában, ám sehogy sem tudták megszerezni azt az épületet, amelyre szükségük lett volna.

    A Rebbe azonban ígéretet tett, hogy megkapják az épületet, és így már bátran megkezdték az előkészületeket. A történet azonban nem ért véget az iskola megnyitásával – egy kisfiú világra jöttét is elősegítette.

 

Az iskolában tanított többek között egy izraeli hölgy a férjével, akiknek nem volt gyerekük. A hölgy telefonon gratulált az iskolaépülethez, ám volt valami, amit nem értett.

„Nagyon boldog vagyok, hogy megkaptátok a helyet, de szeretném megérteni, honnét volt a bátorság bennetek, hogy azt mondjátok, megvan a hely, pusztán a Rebbe szavára támaszkodva?” – kérdezte.

  „Mert meg is volt, ha a Rebbe azt mondta... A Rebbe nem áldást adott nekünk, hanem ígéretet: ’Az Örökkévaló gondoskodik minden szükséges dologról.’ Ő beteljesíti, ő megteszi… Tehát mi tudtuk, hogy úgy lesz. Nem tudtuk, hogyan lesz, de tudtuk, hogy meglesz.” – hangzott a felelet.„Sírva fakadt,” – emlékszik vissza Groner rabbi a telefonbeszélgetésre – „és azt mondta, hogy nincs gyermekük, és nem mertek a Rebbéhez fordulni, mert nem tudták, hogy létezik ilyesmi, de ezen felbátorodva a Rebbéhez fordultak.

 Az akkori peszách idején a férje New Yorkban volt, és eljött a 770-be. Amikor a Rebbe feljött az imáról, peszách hetében jártunk, megállította a Rebbét, és elmondta hogy áldásra van szüksége neki és a feleségének, hogy gyermekük legyen

. A Rebbe azt mondta, hogy ha a felesége megtartja a családi tisztaság szabályait, meg lesznek áldva gyermekkel.

És  elkezdték megtartani a törvényt, és egy évvel később megérkezett a kisfiuk.”