"Istent nem lehet elégetni"

Smá Jiszráél a Duna-parton

A HÉT MARGÓJÁRA

Összefogódzkodó rabbik mennek a Duna-parton. „Ani maamin – hiszek teljes hittel a Messiás eljövetelében” – éneklik. Talán ez a kép jellemzi legjobban a Duna-parti Cipők emlékműhöz szervezett megemlékezést. Ott, ahol 70 évvel ezelőtt zsidók vére festette vörösre a folyót, most kétszáz rabbi állt, és tett hitet az Örökkévalóba vetett bizalmukról és a zsidó nép kivirágzásáról.

Erre utalt beszédében Köves Slomó, az EMIH vezető rabbija, amikor úgy fogalmazott: „Hetven éve, hogy ezen a parton nem emelt fejű emlékezők, hanem lehajtott fejű áldozatok álltak. Férfiak, nők, gyerekek, öregek és fiatalok. Várták, hogy a lövés eldurranjon és élettelen testüket befogadja a Duna jéghideg vize.

Ma hetven évvel később itt állunk, mert úgy érezzük kötelességünk emlékezni, kötelességünk nem felejteni. Itt állunk, mert meggyőződésünk, hogy szüleink nagyszüleink értelmetlen halálára, a Holokausztra leghelyénvalóbb emlékezés, ha megmutatjuk, van zsidó jövő. Nem csak múltunk, jövőnk is van. Ha megmutatjuk, soha nem felejtjük őket. Nem felejtjük azt, ahogy ők éltek, nem felejtjük el azokat az értékeket, amelyek nekik voltak fontosak.”

Ahogy a megemlékezésen a nagykállói rebbe, Menáchem Taub rabbi, maga is Mengele brutális kínzásainak áldozata, fogalmazott szívhez szóló beszédében: Istent nem lehet elégetni! Szívet melengető volt látni, ahogy a rabbik és a magyar közösség tagjai, zsidók és nem zsidók, magyar anyanyelvűek és más nyelvet beszélők együtt énekelték a „zsidóság himnuszaként” is emlegetett dalt, a Szól a kakas már című melódiát, az első nagykállói rebbének, Taub Ejzik rabbinak az énekét.

A nagykállói rebbe, akire nagy hatással volt az az évekkel ezelőtti látogatás, amelyet az utolsó lubavicsi rebbénél, Menachem Mendel Schneerson rabbinál tett, nagyhatású, héber nyelvű beszédben hívta fel a zsidókat a gyökereikhez való visszatérésre. 

Az esemény zárásaként a Bét Menáchem iskola gyerekkórusa Glitzenstein Sámuel rabbi vezényletével megismételte a Szól a kakas már dalt, ami könnyekig meghatotta a résztvevőket. (Gut Sábesz)