PESZACHI ELŐZETES(3)

 

Felkészülés Peszáchra=nagytakaritás

A peszáchi előkészületek alapos nagytakarítással kezdődnek.

Az ünnepre való bevásárlás különleges figyelmet kíván, mert gondosan ügyelni kell, hogy semmi olyasmit ne vegyünk, ami chámécot tartalmazhat. Ha feldolgozott élelmiszert vásárolunk, vizsgáljuk meg, hogy rajta van-e a rabbinikus kósersági tanúsítvány. Az aranyszabály: "Ha nem biztos, inkább ne!"

A tűzhely sütőit és égőit peszáchi használatra kaserolni kell, s ha nincs külön peszáchi edény, akkor a főző- és étkezőedényeket is. Ezt Peszách előtt bármikor el lehet végezni, de legkésőbb az ünnep beállta előtti reggelen, a chámécevés tilalma utáni egy órán belül be kell fejezni az edények kifőzését.

A b'dikát cháméc szertartását, a kovászos keresését a Peszách előtti estén - niszán 14-e előestéjén - kell elvégezni. Az est beállta után, amint lehet, el kell kezdeni a kutatást.

A Misná fekteti le, hogy a Peszách előtti estén az egész ház gondos és alapos átkutatásával kell megtalálni és eltakarítani a chámécot: még az ősi kőfalak repedéseit is meg kell nézni. Bár régi szokás nagytakarítást rendezni az ünnep előtt, a Misná által előírt szertartásos kutatás a peszáchi előkészületekhez tartozó hagyomány maradt.

A kutatás hagyományos szertartását így kell elvégezni:

A kutatás megkezdése előtt a következő áldást mondjuk:

(Báruch Átá Ádonáj, Elohénu Melech HáOlám, áser kid'sánu b'micvotáv, v'civánu ál biur cháméc.)

"Áldott légy Te, Örökkévaló Istenünk, a Világ Királya, ki megszentelt minket parancsolataival, s meghagyta a cháméc megsemmisítését." 

A családfő egy égő gyertyával a kezében végigjárja a lakás szobáit, s a padlástól a pincéig átkutat mindent, ahová bármikor bármiféle étel kerülhetett.

Miután nem valószínű, hogy a nagytakarítás után morzsa vagy más cháméc maradt a lakásban, de az áldást sem mondhatják hiába, szokássá vált, hogy a kutatás megkezdése előtt kis kenyérdarabkákat dugdosnak el a lakás különböző pontjain. (Persze nem kell összemorzsázni a lakást, de ha megjegyezzük, hány darabkát dugtunk el, biztosan megtaláljuk őket.)

Egy nagy fakanalat szoktak gyűjtőlapátnak használni, amelyre tollal söprik rá a morzsát. Bármilyen eszköz alkalmas, például papírlapra vagy papírzacskóba is lehet gyűjteni.

A másnap reggel elfogyasztandó chámécos ételt a keresés kezdete előtt el kell tenni, és nem kell figyelembe venni.

A kutatás befejezése után, mikor már minden lehetséges chámécot összeszedtünk, "megsemmisítési nyilatkozatot" - bitult - teszünk:

"Minden kelt vagy kovászos, ami a birtokomban van - miután nem láttam és nem semmisítettem meg -, semmisnek és tulajdonos nélkülinek tekintendő, miként a föld pora."

Ezt a kijelentést azon a nyelven kell tennünk, amelyet beszélünk. Célja, hogy érvényes nyilatkozatunk alapján nemlétezőnek nyilvánítsunk minden, tudtunkon kívül megmaradhatott chámécot. A kijelentés által formálisan lemondunk az ilyen cháméc törvényes tulajdonjogáról.

A keresés során talált chámécot az összeszedésére használt eszközzel együtt be kell csomagolni, és félre kell tenni, hogy másnap reggel elégethessük.

Az áldás elmondása után a keresést végző nem beszélgethet senkivel, míg be nem fejezi munkáját, és el nem mondja a megsemmisítési nyilatkozatot.

Ha gyerekek vannak a háznál, a szertartásos cháméckutatás nagyszerű élmény, amelyben ők is részt vesznek. Ők dugdoshatják el a kenyérdarabkákat - persze ne bújócskázzanak közben, nehogy összemorzsázzanak mindent -, szobáról szobára, sarokról sarokra követhetik a kutatót.

A cháméc elégetése* a következő reggelen történik, legkésőbb egy órával az után az időpont után, amikortól fogva nem szabad chámécot enni. Az előző este összegyűlt és a reggeliből maradt chámécot kályhában vagy szemétégetőben, esetleg szabad tűzön kell elégetni, s miután a lángokba dobtuk, elmondjuk a végleges megsemmisítési nyilatkozatot:

"Minden kelt vagy kovászos, ami a birtokomban van - akár láttam, akár nem, akár megsemmisítettem, akár nem -, semmisnek és tulajdonos nélkülinek tekintendő, miként a föld pora."

Ha Peszách első estéje szombatra esik, a chámécot két estével előbb, csütörtökön kell keresni, és pénteken délelőtt kell elégetni. A megsemmisítési nyilatkozatot szombaton reggel kell elmondani.

Régebben a zsidók úgy szabadultak meg teljesen a cháméctól, hogy vagy elajándékozták, vagy - ha volt valami értéke - eladták egy nem zsidónak.

Később, miután a zsidók egyre több dologgal foglalkoztak, s üzleti célból vagy a mindennapi élet során egyre több cháméc kezdett összegyűlni egy-egy családnál, már nem volt ilyen egyszerű Peszách előtt megszabadulni az összes kovászostól. A parancsolatokat azonban - akár veszteség árán is - teljesíteni kell. Erre törvényes lehetőséget ad a kovászoseladási szerződés, a mechirát cháméc. Ez szabályos adásvételi szerződéssel történő, tisztességes üzletkötés, amellyel megfelelően alacsony áron el lehet adni a chámécot nem zsidónak. Az eladót nem érheti az a vád, hogy csak "papíron" kötött üzletet, mert a szerződés érvényessége szempontjából közömbösek a felek hátsó szándékai. A szabályos ügylet alapján az eladó megszabadul az általa birtokolt cháméctól.

A nem zsidó vevővel meg szokták beszélni, hogy Peszách után az eladó valamivel magasabb áron visszavásárolhatja tőle a chámécot, így valami haszonhoz is jut. Ennek ellenére nem szabad az üzlet létrejöttét ahhoz a feltételhez kötni, hogy a nem zsidó köteles az árut az eredeti tulajdonosnak eladni, vagy az eredeti tulajdonos köteles megvásárolni.

A cháméc eladását nem szabad névleges üzletkötésnek tekinteni. A névleges szerződés céltalan és jogilag értelmetlen. Az a zsidó, aki az adásvételt nem tekinti érvényes ügyletnek, köteles a Tóra előírása értelmében Peszách előtt valóban megsemmisíteni vagy más módon elveszíteni a tulajdonában lévő chámécot, ha nem akar törvényszegést elkövetni.

Akik részvényügyletekkel foglalkoznak, papíron adnak-vesznek, látatlanban értékesítenek különböző árukat, azoknak is tudniuk kell, hogy az akármilyen kis ideig tartó tulajdonjog vagy a "papíron" kötött üzlet is teljes tulajdonosi és kockázatvállalási kötelezettséggel jár. A "fiktív" peszáchi cháméceladás több mint fikció, mert az üzletkötés az általános szokásoknak megfelelően történt, és az adásvételi szerződés reális kötelezettségeket tartalmaz. Ha a nem zsidó Peszách után a megállapodásnak megfelelően felajánlja megvételre a chámécot, a zsidó köteles visszavásárolni, különben szerződésszegést követ el. Az adásvételi szerződésnek nemcsak a zsidó vallási bíróság - a bét din -, hanem a polgári bíróság előtt is érvényesnek kell lennie.

A mechirát cháméc ügyletével mindkét fél jól jár, mert a zsidó eladó így teljesítheti a hit előírásait, a nem zsidó vevőnek pedig anyagi haszna származik belőle. Ez semmit nem von le az üzlet törvényes voltából, sőt bemutatja, hogy az élő törvény hogyan alkalmazkodik a megváltozott feltételekhez. A mechirát cháméc látványosan példázza, hogy a zsidó törvényben megvan a sokak által hiányolt rugalmasság. Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy ezt az egyértelműen üzleti tranzakciót nem a szív vallásos hajlamai diktálják.

A nem zsidónak át is kell adni a megvásárolt chámécot, de ha erre nincs lehetőség, a zsidó bérbe adhatja neki azt a szobát vagy helyiséget, amelyben a cháméc van.* A bérleti feltételeket a kovászoseladási szerződésben kell kikötni.

Régebben minden zsidó család maga adta el a chámécot. Később ez már problémákat okozott, ezért szokássá vált felhatalmazást adni a közösség egy tagjának, hogy az összes család nevében kösse meg az üzleteket. A Peszách előtti hetekben bármikor, de legkésőbb a chámécevés tilalmának életbe lépéséig át kell adni a meghatalmazást; az utóbbi esetben az ezt követő egy óra alatt kell lebonyolítani az eladást.

Már a Talmud-tudósokat is foglalkoztatta, hogy a megsemmisítési nyilatkozat miért nem elegendő, miért nem helyettesítheti a cháméc eladását. A megsemmisítési nyilatkozatot teljes őszinteséggel kell megtenni, hogy a törvény előtt érvényes legyen. Komolyan kell gondolnunk, amit mondunk, tehát ha ezek után bárki fogja és elviszi a megsemmisített kovászost, nem szólhatunk egy szót sem. Nem valószínű, hogy az ember őszinte szívvel lemondana például a kereskedelmi értékkel bíró élelmiszerekről, italokról, árukról, amelyek a birtokában vannak. A jogi ügylet által viszont teljesen megszűnik tulajdonjoga, és ha nem szívesen is, de egyértelműen le kell mondania róluk.

Aki eladás útján vagy más módon nem szabadul meg a cháméctól, amely így Peszách folyamán zsidó tulajdonban marad - seávár áláv háPeszách -, nemcsak törvényszegést követ el, de rabbinikus rendelkezés értelmében az ilyen chámécot Peszách után is tilos használnia. Ez a rendelkezés büntetés jellegű - knász -, amely arra szolgál, hogy Peszách alatt senki ne tartalékoljon chámécot az ünnep utánra.

A cháméc keresése, a b'dikát cháméc, a cháméc érvénytelenítése, a bitul cháméc, a cháméc megsemmisítése és elégetése, a biur cháméc és a cháméc eladása, a mechirát cháméc arra szolgál, hogy ne lehessen kibúvót találni a parancsolatok egyetlen tilalma alól se:

"...távolítsátok el a kovászt a házatokból!"
(2Mózes 12:15.)

"...ne lehessen kovászt találni a házatokban..."
(2Mózes 12:19.)

"...ne lássanak nálad kovászos kenyeret..."
(2Mózes 13:7.)

(folyt-köv) 

P