HETI SZAKASZ CHASZID SZZEMSZÖGBŐL-EMOR -2014

A „NAGYOK" FELELŐSSÉGE

    

  Szakaszunk elején, ahol a Tóra óva inti a kohanitákat, hogy őrizkedjenek a tisztátalanság minden megnyilvánulásától, azt  az ismétlő mondatszerkesztést találjuk, hogy „Szólj a kohanitákhoz (papokhoz), Áron fiaihoz, és mondd nekik…!" (3Mózes 21,1) A Talmud ebből a – fölöslegesnek tűnő stiluselemből– azt fejtette ki, hogy különleges, „dupla" jelentősége van annak, „hogy a nagyok figyelmeztessék a kicsiket", vagyis a felnőtt kohanitáknak legyen gondjuk a papnövendékekre, hogy ügyeljenek tisztaságukra.

 

   További két tilalomnál hangsúlyozza a Tóra, hogy a  nagyoknak, a felnőtteknek, kötelessége vigyázni a kicsinyekre. Ez a kettő a csúszó-mászók evésének , valamint a vér élvezetének a tilalma.

 

Miért kellett a Tórának három alkalommal megismételnie és hangsúlyoznia a „nagyok" felelősségét? Miért nem volt elég egyszer, és abból következtetni a Tóra többi parancsolatára, hiszen ugyanaz az alapelv vonatkoztatható mindre?

 

     KÜLÖNBÖZŐ SZIGORÍTÁSOK

      

A válasz erre a kérdésre az, hogy a három tilalom nem egyfajta fajsúlyú, vagyis mindegyikben van egy-egy szigorítás (chumrá), ami nincs a másikban, és ez érthetően megnehezíti, hogy egyikről a másikra következtessünk.

   Például a csúszó-mászók tilalmában nincs lehetőség arra, hogy 60-:1 arányban a tilalom érvényét veszítse ("bátél bösisim"). Például: ha egy fazék kóser marha- vagy csirkehúsba beleesik egy darab sertéscsülök, akkor az eljárás az, hogy meg kell állapítani: van-e a fazékban lévő kóser hús hatvanszor annyi mint a beleesett tréfli. Ha van – akkor a tréflinek nincs jelentősége, a fazék hús használható.

 

A férgeknél azonban nincs  maximálva a mennyiség: ha egy kicsiny rész – mint egy kisegér farkincája – esik bele a kóser húsos fazékba, akkor az egész fazék húst ki kell dobni (vagy egy gojnak adni, akinek ez nem tilos), ám maga a fazék is elvan tréflizve, és a megfelelő módón ki kell káserolni. Itt a tilalom „másehu", vagyis akármennyi, valamennyi. (Egyébként ez a helyzet Peszachkor a cháméccal is, amiből egy csöppnyi is tilos.)

  

 A vér élvezeténél az a speciális, hogy büntetése „kárét", ami alatt általában azt értik, hogy gyermektelenül hal meg az illető. A kohaniták elővigyázatosságából (amiről szakaszunkban szó van) sem lehetett volna másra következtetni. Mivel a kohaniták „sokkal több micvát (megszorítást) kaptak", és így lehetséges, hogy ez az utasítás is egyike az ő speciális kötelességeiknek. Így szükség van rá, hogy háromszor említtessék a nagyok kötelessége: ügyelni a kicsikre és figyelmeztetni őket.

 

     AZONOS LÉLEK NAGYBAN ÉS KICSINYBEN

 

         Mindazonáltal fontos, hogy megértsük, mit jelent. miben merül ki a „nagyok" figyelmeztetése a kicsiknek? Hiszen kisgyerekekről van szó, akiknek felfogóképessége erősen behatárolt, és miért kötelesek a felnőttek  megakadályozni, hogy a gyerekek vétkezzenek?

 

A válasz az, hogy valóban vannak dolgok, amelyekben különböznek a gyerekek és a felnőttek, viszont vannak dolgok, melyekben egyenlőek.

 

 A különbségek a felfogásban vannak valamint abban a képességben, amely arra vezeti  a felnőtteket, hogy cselekedni, alkotni tudjanak valamit. Viszont a létben azon a ponton, amely az embert élteti – tökéletes az azonosság. Ugyanaz az isteni lélek,

 amely élteti a felnőtt embert – a kisgyerek testében is megvan. Egy közmondás szerint ugyanaz a lélek, amely éltet egy maszületett csecsemőt – tudja éltetni Ógot, a básáni óriáskirályt is!

Mivel maga az életelixír – az a pont, amely az embert élteti – nem különbözik a felnőtt és a gyerek között, vagyis teljesen azonos.

 

    Ugyanezt találjuk a fent említett három tilalomban is. Az hogy a csúszómászókból egy parányi is tisztátalan – arra mutat, hogy ez maga a rossz, és ezért nincs maximálva, mert a mennyiség itt lényegtelen. A vérevésének büntetése azért „kárét", mert ezzel a vétkes elszakítja, elvágja lelkét gyökerétől, nem úgy mint más vétkeknél, ahol csak a lélek egy-egy „húrját" vágja el. A kohaniták meg, akiknek sokkal több micva adatott, visszatükrözik a lélek éltető voltát, és ezért kaptak több micvát – tehát ők is  eltérnek  szokványostól.

     Ezért kellett háromszor említeni, és éppen ezeknél a micváknál, a nagyok kötelességét a kicsik figyelmeztetésére.. Amikor a "nagyok" – a felnőttek – odaadással foglalkoznak a "kicsikkel", akkor megjelenik nekik a lélek fénye, és megtalálják az a pontot, amely az ember lelkét élteti.

 

(Likuté Szichot, 7. kötet, 147. o.)