ORBÁN VIKTOR  LEVELÉT MEGIRTA---

a ZSIDÓKAT CSAK MINT "ÓHITÜEK"ET

EMLITI, DE  "NINCS MOZGÁSTERE"

Orbán Viktor négyoldalas levélben, amelyett Dávid Katalin professzornak irt - veszi védelmébe az épülőfélben lévő Szabadság téri emlékművet.

A levélben, melyet az origo.hu közölt, kifejti, hogy az angyal nem egy ártatlan államot jelképez, hanem csupán ártatlan áldozatokat. Maga az emlékmű "erkölcsi szempontból, gesztusrendszerének történelmi tartalmát tekintve pontos és makulátlan" – vélekedik a miniszterelnök, aki sajátos fogalmazással, "óhitű"-ként tesz említést a zsidóságról, és "keresztényellenes szellemi irányzatot megtestesítő diktatúra"-ként említi a "megszálló német birodalmat".

Ami a német megszállás után elkövetett tettekért való felelősséget illeti, a miniszterelnök üzenete nem teljesen egyértelmű. Egyfelől nem vitatja a magyar felelősséget, mert "A magyar politikai vezetők…az ország megszállóival szemben nem kezdeményeztek ellenállást, nem indítottak honvédő és honmentő akciókat, nem tettek kísérletet arra, hogy megvédjék a honpolgárok szabadságát és vagyonát… ezért a kollaborálás felelősségét viselniük kell a földi és az isteni ítélőszék előtt is." 

Valamivel később azonban ezt írja: "…olyan felelősséget nem vállalhatunk, amely nem illett bennünket. Ezért egyenesen ki kell mondanunk, hogy német megszállás nélkül nincs deportálás, nincsenek vagonok, és nincsenek százezerszám elveszett életek sem."

Így a levélből – amit a Mazsihisz vezetőivel való találkozását közvetlenül megelőzően tett közzé a miniszterelnök, ezért érdemben nem reagálhattak rá, s amelynek állításait az elkövetkező hetekben bizonyára sokan elemzik majd – nem derül ki explicit módon, hogy a "kollaborálás felelőssége", amiről a miniszterelnök beszél, pontosan mire is terjed ki.

Orbán Viktor az eltérő történelemértelmezések, a felelősséggel kapcsolatos viták kapcsán felveti a súlyos kérdést: "mit kezdjünk az együttéléssel?"  Bár nem mondja ki itt sem – ahogy szövegében másutt sem szerepelnek a zsidó, holokauszt, vészkorszak kifejezések -, feltehető, hogy a zsidó és nem zsidó magyarok együttélésére céloz, bár célozhat éppen a különböző történelmi felelősséget érzékelő politikai közösségekre is. Álláspontja szerint, amit a magyarok megtehettek a felelősségvállalás tárgyában, már megtették: bocsánatkérésben, jóvátételben egyaránt.

Az emlékév hivatalosan április 16-án indult. Két héttel később aligha zárulnak le a múlttal kapcsolatos viták. Nem a bocsánatkérések mennyiségi gyarapítására van szükség.  "Az őszintétlen és bizalmatlanságra épített élet"-et sem kell folytatni, ebben egyetérthetünk. Habár kétségtelenül nehéz bizalmat érezni és őszinteséget feltételezni egy országban, ha a múlt értelmezése annyira része az aktuálpolitikai csatáknak, mint amennyire Magyarországon tapasztalható.

(Origo.hu, Szombat)

 

A HIVATALOS   JELENTÉS (Á LÁ(Á lÁ SZABAD NÉP)

Mindenképpen felépül az „emlékmű"

Orbán Viktorral találkoztak a Mazsihisz vezetői

 A KORMÁNY "UJRA GONDOLJA" 

A SORSOK HÁZA KONCEPCIÓJÁT

Orbán Viktor meghívására szerdán délelőtt, a miniszterelnök parlamenti dolgozószobájában folytattak tárgyalásokat a Mazsihisz vezetői. Az „őszinte hangú megbeszélésen", a kormányzat részéről Lázár János, miniszterelnökséget vezető államtitkár és Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere is részt vett. A tárgyalófelek áttekintették azokat a kérdéseket, amelyek feszültségeket okoznak a kormány és a magyar zsidó közösség között.

---

A Sorsok Házával kapcsolatban a tárgyaló felek megállapodtak, hogy közösen egy utolsó kísérletet tesznek egy olyan együttműködési rendszer kialakítására, amelynek segítségével garantálni lehet a történelem hiteles bemutatását, a magyar zsidó közösség szempontjai szerint. Amennyiben az együttműködés formáiban sikerül megállapodni, akkor a Mazsihisz Közgyűlése újra tárgyalja korábbi döntését és a kormányzat tovább dolgozik a gyakorlati megvalósításon, de ha a Mazsihisz által fontosnak tartott elvi szempontok sérülnek, akkor – a miniszterelnök válasza szerint – a kormányzat újra gondolja a Sorsok Háza megvalósítását. 

A megbeszélésen szóba került az „Együttélés Háza" munkacímen jegyzett elképzelés, amely a tervek szerint a Rumbach Sebestyén utcai zsinagóga épületében jönne létre. 

A Mazsihisz vezetői a találkozón átadták a miniszterelnöknek az ezzel kapcsolatos terveket. A felek eszmét cseréltek az elképzelésről, amelyhez a miniszterelnök és a kormányzat jelen lévő képviselői érzékenyen és nyitottan viszonyultak. 

A Szabadság téri emlékművel kapcsolatban a Mazsihisz vezetői kifejtették fenntartásaikat és ellenérzéseiket, amire válaszul a miniszterelnök megerősítette, hogy ebben a kérdésben „nincs mozgástere" ahhoz, hogy elmozduljon a korábbi koncepciótól.

A tárgyaló felek közösen rögzítették, hogy ebben a kérdésben továbbra is fennáll a konfliktus a Mazsihisz és a kormányzat között.

A megbeszélésen szóba került még számos, a magyar zsidó közösséget érintő kérdés. A felek megállapodtak abban, hogy a közeljövőben folytatják a megbeszéléseket. 

A Mazsihisz részéről a találkozón Heisler András, a Mazsihisz elnöke; Tordai Péter, a BZSH elnöke és Kardos Péter főrabbi, holokauszt túlélő vettek részt.

 (A MAZSIHISZ HIVATALOS HONLAPJA)

 

Zsidó vezetőkkel 

találkozott

 Orbán Viktor – (MTI)

 

 A miniszterelnök Balog Zoltánnal és Lázár Jánossal fogadta Heisler Andrást, a Mazsihisz elnökét, Tordai Péter fővárosi hitközségi vezetőt és Kardos Péter főrabbit.

A találkozót Orbán Viktor kezdeményezte.

 Senki sem mondta még meg, hogy miről volt szó. Heisler csak annyit közölt, hogy "a beszélgetés őszinte hangnemben telt". (MTI)

Pesti tudósitónk szerint a fenti rövidke hirben az a pláne, hogy a Mazsihisz harmadik embere ezúttal ...Kardos Péter volt, a "hagyományos" Zoltai helyett (és nem, mondjuk, Frojlich főrabbi, a Dohányos).

Drámai fejlemények – nem várhatók. A szobor készül. A kompromisszum: nem lesz kész időre.

M.D. Braun

           

 

 

„LAUDERES INDENTITÁS" vagy zsidó identitás?

Az ünnepi zsidóságot "le kell cserélni";

helyette jöN  a TÁrgy ÉS FILMTÖRTÉNET

ÍRTA: GADÓ JÁNOS (SZOMBAT

Interjú Horányi Gáborral, a Lauder iskola főigazgatójával

– Mit jelent a lauderes identitás, most? Milyen nehézségek vannak ma a zsidóság megélésével?

– Mi zsidó iskolaként pozitív zsidó identitást szeretnénk adni tanítványainknak, míg a hozott identitásmintáink, a túlélők leszármazottainak identitása többnyire negatív. Sokunk pozitív zsidóságképét éppen ez az iskola testesíti meg gyerekközpontúságával, liberalizmusával. A zsidóság megítélésem szerint nem csak szakrális események, ünnepek, viselkedésformák, hanem attitűdök kérdése is, melyek logikusan levezethetők a szerteágazó hagyományból.  Zsidóságunkat a maga teljességében kell értelmezni, s ennek az értelmezésnek megfelelően kell élnünk. A vallás és hagyomány meglévő rétegeihez egy harmadik réteget a kulturális identitást kell illesztenünk. Én személy szerint például büszke vagyok arra, ha a zsidókat a liberálisokkal azonosítják. A nyitottság, a tolerancia, a vitakultúra nem független a zsidóságomtól. Azt a környezetet, amelyben ezek a készségek kialakultak a (később gyakran elhagyott) vallási hagyomány határozta meg.

– A dilemma, hogy mit adunk át a zsidóságból a gyerekeknek, az iskola születése óta megvan. Miért most jött el az új válasz ideje?

23 év alatt nagyot változott a világ, a dolgok letisztultak, érlelődtek. Az érzelmi azonosulás lehetősége mellett mind fontosabb megadni az intellektuális kapcsolódás esélyét a gyerekeknek. Főleg a kamaszkortól válik mindinkább kevéssé, ha a zsidóságunk mindössze folklorisztikus, vallási szokásokhoz kötött, sokszor felszínes megközelítésekben merül ki. Ezzel nem azt szeretném mondani, hogy a szakralitás, a közösség vonzása, az érzelmi azonosulás nem fontos, de túl kell lépni a képeslap zsidóságon. Ha például a ros hasanáról tanítunk, akkor ne csak a sófárról és a mézes almáról beszéljünk, hanem gondolkodva, nyitottan, vitatkozva, intellektusunk révén jussunk közelebb az ünnep lényegéhez, s az ebből fakadó morális kötelezettségeinkhez.

– Hogyan fordítják le ezt a tankönyvek és a tanterv nyelvére?

– Elkészült és a kuratórium által jóváhagyatott egy alapszöveg, amelyben megfogalmaztuk, mit értünk a Lauder Iskola zsidóságán. Ennek segítségével szeretnénk megtanítani a kollégáinkat és a szülőket egy újfajta értelmezési lehetőségre is, amire szép lassan felfűzzük a saját régi/új tananyagainkat.
Azt a fajta judaisztika oktatást, amely évről évre az ünnepkört veszi elő és – egy fejlettebb szinten ugyan – de újra és újra elmagyarázza azt a gyereknek, le kell cserélni. Zsidó tárgytörténetet kell tanítani, filozófiát, filmtörténetet, stb. és mindezt az életkornak megfelelően. Így tehát új szaktanárokra is szükség lesz, akiket, ha kell, mi külön kiképezünk. Terveink szerint az utolsó két évben már megjelenik egyfajta kreditrendszer is, melynek alapja kinek-kinek saját identitásválasztása lesz. Ha valaki zsinagógába jár, azért kredit pontokat kaphat, csakúgy, mint az, akit zsidó filozófiát tanul vagy az izraeli filmek történetéből készül fel, esetleg önkénteskedik egy zsidó civil szervezetben. Mi nyitottak vagyunk arra, hogy mindenki a maga módján élje meg a zsidóságát.

– Beszéljünk a közismereti tárgyakról. A Lauder Iskola soha nem tartozott az elit iskolák sorába: a különböző rangsorokban (egyetemi felvételik, tanulmányi versenyek, nyelvvizsgák) terén nem szerepelt soha az élenjáró iskolák között.

– Ez így egyszerűen nem igaz. Nem vagyunk versenyistálló, de a felvételi eredményeink ugyanúgy kiválóak, mint a nyelvvizsga eredmények. Volt OKTV győztes diákunk művészetekből, és második helyezett fizikából. De talán 2013-ban nem is ez a leglényegesebb. Számos pozitív visszajelzést kapunk arról, hogy diákjaink olyan készségek birtokába jutnak nálunk, ami megkönnyíti az életben való boldogulásukat. Megtanulnak gondolkodni, kérdezni és önállóan prezentálni, ha kell, idegen nyelven is. De ha valaki történésznek, vagy agysebésznek szánja gyermekét, s helyette dönt, annak 14 éves korában, az talán tényleg jobban teszi, ha egy versenyistállót választ. Ezekben az iskolákban ugyanis nagyon sokat lehet kapni, csak éppen nem jó odajárni. Mi azt valljuk, amit Horn György fogalmazott meg: a gyerek az iskolában nem az életnek tanul, hanem ott él. A Lauder nem válogat a diákok között, mint az elitképzők, amelyek igyekeznek csak a tehetségeseket fölvenni. Továbbtanulási adataink fent vannak a honlapunkon, és ebben azt látja majd, hogy minden diákunk továbbtanult, sokan közülük külföldön – van, aki éppen Cambridge-ben.

 

– Régi jelenség a Lauder iskolában, hogy az elemi elvégzése után sok szülő elviszi a gyerekét a Radnóti, a Berzsenyi, stb. gimnáziumokba.

– A szám változó. Van olyan évfolyam, ahol 2-3 gyerekről van szó, van, ahol 4-5-ről, ami szerintem nem sok. Amúgy valóban van ilyen nemzetközi trend a zsidó iskoláknál. Ennek egyik oka talán az, hogy sok szülő fontosnak tartja a zsidóságot az alapozásnál, de utána már a tanulmányi eredmények kerülnek előtérbe. Kérdés, hogy erre a jelenségre milyen választ adjunk. Jelenleg például igen sokan jelentkeznek az eleminkbe, három párhuzamos osztályt indítottunk. Ha arra készülünk, hogy ennyi gyerek fog érettségizni is, akkor új épületre lenne szükségünk. De erre nem lesz szükség, ha felkészülünk bizonyos mértékű elvándorlásra, vagy akár mi döntünk arról, ki maradhat.

– Hogyan folyik akkor a Lauderben a tehetséggondozás?

– Komoly küldetésünk, hogy a tehetséges gyerekeket – akiből sok van – itt tartsuk. Mi nem szedjük össze az ország tíz legjobb matekosát, mint az elitgimnáziumok, mert mi egy zsidó iskola vagyunk. De helybe tudjuk hozni – ahogy hozzuk is – a legjobb matektanárokat. Amit nem tudunk helybe hozni, az a kilenc másik zseniális matekos és az ő húzóerejük. Az elit iskolák sokszor ebből élnek, s nem a tanáraik által nyújtott hozzáadott értékből. Ha egy jó matekos gyerek jár a Lauderba, annak döntenie kell, mi a fontosabb számára: az iskolánk légköre, vagy a többi jó matekos osztálytárs, akik – mondjuk – a Fazekas matematika tagozatára járnak. A mi tehetséges gyerekeinknek tanári erőben próbáljuk mindazt megadni, amit az elit iskolák adnak. De róluk szól a Lauder Tehetségház is, ami egy amolyan „elitklub". Jelenleg 12 gyerek a tagja, akik maguk választják ki a mentoraikat. Előadásokat hallgatnak, de nekik is kell előadásokat tartani. Mi nem azt a logikáját választjuk a tehetséggondozásnak, hogy „Íme egy jó tanár, tanulj tőle, alkalmazkodj hozzá!", hanem azt mondjuk: „Íme egy tehetséges gyerek, mit tudunk neki nyújtani, mire lenne neki szüksége?". Nem tanárközpontúak, hanem gyerekközpontúak vagyunk ebben is.

– Régi gond, hogy a Lauder iskolában igen magasak a tandíjak.

– Formálódik egy terv a tehetséges zsidó gyerekek tanulását támogató alapítvány létrehozásáról. Ez az – iskolán kívüli – szervezet akár a tandíj 90 százalékával is megtámogathatja a sikeresen pályázókat.

– De miért olyan magas a tandíj? Miközben felszereltség dolgában a Radnóti nem rosszabb, ott pedig ott nincs tandíj.

– Ez ismét nem igaz. Iskolánk felszereltsége sokkal jobb a Radnóti felszereltségénél, valamint sokkal kisebb csoportokkal dolgozunk. Amúgy idén már a Radnótiban is van tandíj. De nem az a nagy kérdés, hogy milyen magas a tandíj, hanem hogy mennyi kedvezmény érhető el a diákok számára. Nálunk van egy olyan támogatási rendszer, amelyben tanulmányi és szociális komponensek is vannak.

– És a mostani rendszerben a gyerekek hány százaléka kap kedvezményt?

– A 640 lauderes gyereknek úgy 30 százaléka.

 

*

  A Leider-iskola fennállása óta birtokolja-bitorolja a "zsidó" jelzőt, holott már az elejétől a diákok és tanárok nagy többsége – gój volt. Zsidó iskola gójoknak – ilyen állat nincs az állatkertben, mondaná az egyszeri gyerek a zsiráf láttán. Több mint tiz évvel ezelőtt megirtuk valahol, hogy Lauder-Leider diákjainak kb, 7o% nem zsidó. Erre Szesszler Anna, az akkori igazgató, az válaszolta, hogy "honnan veszi N-K- a 70% -ot, amikor mi a felvételinél MEG SEM kérdezzük a beiratkozó vallását---"

Ez a Szesszler Anna egy korabeli interjuban elmondta, mint egy biztató, pozitiv jelt, hogy "tiz évvel azelőtt neki magának fogalma sem volt a zsidóságról " és most, ime.

  - - - -  Azóta a helyzet sokkal rosszabb(lásd a fenti interjut): több gój, nulla zsidóság. A kérdésekból kiderül, hogy G.J.sem lelkesedik, csak nem tartja illdomosnak megkérdezni, miben és mennyiben zsidó a Lauder? .

 

LEIDER.

 

                                                                            

 A JÖVŐ HÉTEN: ZSIDÓ ISKOLÁK MAGYARORSZÁGON(1)

 

PESTEN SZÜLETETT IZRAELI PROFESSZOR IRJA:
"A zsidók menedékként

 tekintettek Magyarországra"

 

Terjedelmes cikkben ír Magyarország német megszállásával kapcsolatban az izraeli Jerusalem Postban, a Pesten született Jehuda Hartman professzor. Az cikk elsősorban azzal foglalkozik, hogy 1944. március 19-én milyen fordulat állt be a magyar és a Magyarországra menekült zsidók sorsában.

 

„Hogyan lehetséges az, hogy 1944-ben ilyen nagyszámú zsidó közösség élt békében Magyarországon?" – teszi fel a kérdést Hartman. Szerinte a német megszállásig  Magyarországon a zsidók helyzetét „társadalmi elutasítás és számos megkülönböztető jogszabály nehezítette ugyan", de a szomszédos országokban élő zsidók mégis menedékként tekintettek Magyarországra, ahol az életük nem volt közvetlen veszélyben.

Hartman több történelmi tényezőt felsorol, amelyek ahhoz vezethettek, hogy Magyarország a háború korábbi időszakában a „viszonylagos béke szigeteként" fenn tudott maradni a zsidóság számára a németországi nácizmus egyre növekvő befolyása mellett is. A szerző úgy látja, hogy a magyar zsidó közösség is osztozott a magyarországi kisebbségek abban a törekvésében, hogy megerősítsék öntudatukat. Emellett – folytatja Hartman – a zsidó közösség tagjai a reformkorban a magyar nemzet integráns részévé, egyúttal a magyar modernizáció motorjává váltak. „Sokan a magyarosítást a gazdasági és kulturális érvényesülés egyik kulcsának tekintették" – folytatja.

Hartman szerint ennek is köszönhetően a XIX. század végére a polgári állások nagy részét zsidók töltötték be, így ők alkották a városi középosztály gerincét. Az írás kitér a zsidók óriási szerepére Magyarország gazdasági, tudományos és kulturális életében, és bemutatja a társadalmi feszültségek hatására megjelenő antiszemitizmus térnyerését is. 

A szerző kitér rá, hogy noha ennek köszönhetően egyre szaporodtak a diszkriminatív intézkedések, ám mégis: magas elismertségük és társadalmi státuszuk miatt sokáig számíthattak a felsőbb nem zsidó körök védelmére. Hartman cikkének konklúziója értelmében a német megszállást követően végleg elszállt a magyar zsidók reménye a tekintetben, hogy az ország menedékhelyül szolgálhat számukra. Az írás a tragikus következmények számszerűsítésével zárul: két hónap alatt közel félmillió magyarországi zsidót küldtek a halálba a nácik és magyar segítőik.(Magyar Nemzet)

 

"Nem tudtam a Veritasszal kötött megállapodásról"

Szita Szabolcs: SZÉGYENLETES

A Holokauszt Dokumentációs Központ ügyvezető igazgatóját Ausztriában értük el telefonon. A 168 Órának elmondta: nem vezeti tovább az intézetet. Hozzátette, a megkérdezése nélkül jött létre a szerződés a Veritasszal. Amelyet szégyenletesnek tart.

 

SÁNDOR ZSUZSANNA írása.

 

A Holocaust Dokumentációs Központ (Holokauszt Emlékközpont) történész ügyvezető igazgatóját Grazban hívtuk fel. A 168 Órának megerősítette: valóban távozik posztjáról, ugyanis május 3-án lejár a hároméves munkaszerződése. 

Őt egyébként még 2011-ben, Navracsics Tibor, akkori Közigazgatási és Igazságügyi Miniszter nevezte ki. A Holokauszt Emlékközpont a kormány által fenntartott, központi költségvetésből finanszírozott kutatóközpont és emlékhely. Igazgatói pozíciójára pályázattal választanak vezetőt. 

Kérdeztük Szita Szabolcsot, nem kíván-e újra pályázni?
– Nekem senki egy szót sem mondott arról, hogyan lesz tovább. Sőt, arról sem tudok, hogy egyáltalán lesz-e igazgatói pályázat. 
– De hiszen május 3. mindjárt itt van. Ki vezeti akkor tovább az intézményt?
– Nem tudom, ki lesz az utódom. Engem nem kértek a folytatásra. Nagy hallgatás van az egész körül.

Tegyük hozzá: az állami kutatóközpont folyamatos működtetéséhez az igazgatói pályázatot legalább két hónapja ki kellett volna már írni. Elképesztő, hogy a pályázat annyira titkos, az intézmény vezetője sem hallott róla. Esetleg mindez összefügg azzal, hogy a Holokauszt Emlékközpont pár napja együttműködési megállapodást kötött a Szakály Sándor vezette Veritasl?

– Én erről a szerződésről sem tudtam. A megkérdezésem nélkül kötötték meg, miközben külföldön tartózkodom. Ez az egész ügy rendkívül méltatlan és zavaros. 

Ennél többet azonban egyelőre nem akart a nyilvánossággal közölni Szita Szabolcs.

A két kormányzati kutatóintézet szerződésének egyik aláírója Szakály Sándor, a Veritas igazgatója volt. A horthysta Vitézi Rend történésze leginkább arról vált híressé, hogy „rendvédelmi eljárásnak" nevezte a húszezer magyar zsidó deportálását Kamanyec Podolszkijba. Az áldozatok többségét elpusztították Ukrajnában. 

Egyébként a Kamanyec Podolszkij vérengzésekkel kapcsolatban Holokauszt Emlékközpont munkatársai is komoly kutatásokat végeztek. Eddig. Lehet, hogy ezentúl – a Veritassal együttműködve – már másféle ideológiai Igazságokat kell kiszolgálniuk? 

A Holokauszt Emlékközpont közalapítványként működik, a kilenctagú kuratóriumát Haraszti György történész vezeti. Ő írta alá a megállapodást Szakállyal. (Lapzártánkig nem sikerült Harasztit elérni.)

A Holokauszt Emlékközpont kuratóriumi tagjainak megbízatása is három évre szól, vagyis az ő szerződésük is éppen most jár le. Nekik nem kell pályázniuk, őket ugyanis a kormány közvetlenül nevezi ki. Vajon három éves mandátumok lejárta előtt pár nappal miért kötöttek hosszú távú megállapodást a történelemhamisító, a holokausztot relativizáló Veritasszal? Esetleg így reméltek jó pontokat szerezni a kormánynál újabb kinevezésükhöz?

A Holokauszt Emlékközpontnál külsősként dolgozó történészek csak háttérben merték elmondani: teljes káosz van az intézetben. Senki nem tud semmit. De a Veritasszal kötött szerződés ijesztő jövőt sejtet.

                                                             *

     Az egyoldalunak tünő tudósitással szemben – ezidáig nem sikerült, megfelelő, objektiv tudósitást találni. Az emberek félnek és hallgatnak. Ez jellemzi a pillanatnyi helyzetet.

A szerk.

 

 

Tiszaeszlári Emlékeztető: !!לא   ת שכ ח

Toronyi Zsuzsanna

(Magyar Zsidó Levéltár)

A 19. század utolsó évtizedeinek egyik legmegrázóbb eseménye a tiszaeszlári vérvádper volt. 1882 április 1-én a kis nyírségi faluban eltűnt egy Solymosi Eszter nevű 14 éves cselédlány. Peszah előtti időszak volt, ezért a középkori babonás zsidógyűlöletre építő szóbeszéd felelevenítette azt a primitív hiedelmet, hogy a macesz elkészítéséhez a zsidók keresztény szűz vérét használják fel, és falubeli ortodox zsidókat gyanúsítottak a lány megölésével.

A valószínűleg öngyilkos leány sértetlen teteme egyébként két és fél hónappal később a Tiszából előkerült – de addigra perbe fogták az eszlári zsidókat, és az antiszemita Bary József Nyíregyházáról kiküldött vizsgálóbíró a tizenhárom éves Scharf Mórictól fenyegetéssel kicsikart hamis vallomások alapján 15 zsidót tartóztatott le és vádolt meg rituális gyilkosság elkövetésével, illetőleg bűnrészességgel. Az ügyet Istóczy Győző és Onódy Géza parlamenti képviselők, a későbbi Országos Antiszemita Párt megalapítói zsidóellenes kampány megindítására használták fel, melynek nyomán országszerte pogromszerű zavargások törtek ki.

 E megmozdulásokat Tisza Kálmán kormánya kemény kézzel elfojtotta, a több mint egy évig tartó bírósági procedúrában a védelmet ellátó Eötvös Károly író, jó nevű ügyvéd bizonyítékok sorával cáfolta a hamis vádakat, s a per végül a zsidók felmentésével végződött. A perről részletesen beszámoltak a korabeli lapok, a legolvasottabb hetilap, a Vasárnapi Újság az akkoriban még viszonylag ritkaságnak számító képes beszámolóval. A vádlottak felmentése után Scharf József és családja Hollandiába költözött, Móric gyémántcsiszoló lett. Rövid visszaemlékezése 1927-ben jelent meg az Egyenlőség című lapban, s ebben leírta, hogy egész életében nyomasztotta a perben játszott szerepe, s beismerte, hogy annak idején hamis tanúvallomást tett.

זכור את אשר עשה לך עמלק!

ÁDER JÁNOS KÉT BESZÉD KÖZÖTT

A LEGNAGYOBB TEMETŐ ÉS A LEGOLVASOTTABB IRÓ

 

Áder János részt vett az Auschwitzból Birkenauba tartó emlékmeneten, mi több, beszédet mondott a Nemzetközi Élet Menete megemlékezésen' (amelyben azt mondta hogy Ausvitz Magyarország legnagyobb temetője – a szerk)

Aligha találhatunk olyan kormánytagot vagy a Fideszhez közel álló főméltóságot Magyarországon, aki valamilyen szinten ne vállalt volna közösséget az antiszemitákkal, rasszistákkal.

Vajon a Nemzetközi Élet Menete szervezői miért hozzák minduntalan helyzetbe a Janus-arcú politikusokat?

Hol van az a határ, ameddig eltűrik az antiszemitizmus és rasszizmus melletti megnyilvánulásaikat?

Vajon meddig lehet még konszenzust keresni például azzal az Áder Jánossal, aki Wass Albert szobrát avatta 2008. június 28-án Debrecenben, és hosszasan ecsetelte e jogerősen elítélt háborús bűnös,  „vitathatatlan érdemeit"

Áder János, az Országgyűlés alelnöke avató beszédében kiemelte: „Wass Albert a legolvasottabb magyar írók egyike. Könyvei immár a saját életüket élik, a saját sorsuk szerint találják meg olvasóikat. Életműve azért oly eleven, mert műveiben kiapaszthatatlan és csillapíthatatlan életerő van. Életműve az életről szól, a mi életünkről, a mi könnyeinkről, a mi örömeinkről, az árulásainkról, a hősiességünkről, a szétszóratásunkról, a küldetésünkről. Arról a küldetésről, hogy magyarként szeressük egymásban a magyart, és emberként tiszteljük egymásban az embert."

Így aztán a magyar irodalomtörténet egyik legnagyobb magyar költőjeként-írójaként Wass Albert bekerült az alaptantervbe, mint kötelező tananyag.

Ádernek azonban ahhoz egyetlen szava sem volt, hogy a kormány a 70. Magyar Holokauszt Emlékév alkalmából elképesztő történelemhamisításra készül a túlélők és leszármazottaik és az egyre szélesebb társadalmi tiltakozás ellenére.

A Nemzetközi Élet Menete többéves erőfeszítése, óriási munkája, nemes céljai nem érik el a kívánt eredményt, mivel vezetők, a szervezők nem veszik tudomásul, hogy a politikai helyzet az utóbbi években rendkívül sokat romlott. A mindenkori kormánnyal való tradicionális és szoros együttműködésre ma már elvtelenség hivatkozni. A mai Magyarországra az antidemokratikus berendezkedés és az intolerancia a legjellemzőbb, tehát a Nemzetközi Élet Menete szervezői sem tehetnek úgy, mintha ezt nem vennék észre. Így az elvtelen megalkuvás, sőt a gyávaság megalapozott vádjával kell szembenézniük.

Azoktól a fideszes politikusoktól és diplomatáktól ízléstelen provokáció a holokauszt áldozatainak emléke előtti kegyelet, akik a magyar köztereken Wass Albert szobrokat avatnak és fasisztákat dicsőítenek.

Garai-Édler Eszter

(Forrás:Kanadai Magyar Hirlap)

 

A HETI SZAKASZ(4) – EMOR -  2014

IRJA: ÁRIEL DARVAS, Rabbi

  HOGY LEHET EGY FŐPAP  ÁM-HÁÁREC?

    „És az a kohén, aki nagyobb testvéreinél, akinek fejére öntötték a kenetolajat és fölavatták, hogy felöltse a ruhákat, haját ne hagyja vadul nőni, és ruháit ne szaggassa meg". (3Mózes 21:10)

    A kohén gádol, azaz a főpap a zsidó közösség kimagasló tagja volt, vagy  néha kellett volna, hogy legyen. Az első főpap, Áron nagyon magasra helyezte a mércét, és a Talmud is komoly elvárásokat támasztott. Joma 18a alatt tanuljuk, hogy a Jom Kippurra készülő főpap mellé kirendeltek két bölcset a Szanhedrin tagjai közül, akik felolvasták neki az Engesztelés napjának rendjéről szóló tórai részeket. Majd ezt mondták: "olvasd te magad ajkaidddal, netán elfelejtetted törvényeit, vagy soha nem is tanultad".

A Gemárá megjegyzése szerint az elfogadható, hogy az év talán legfontosabb napjára készülő kohén gádol esetleg egyes előírásokat elfelejtett, de felmerült a jogosnak látszó kérdés: "kijelölünk olyan embert főpapnak, aki nem tanulta Jom Kippur törvényeit? Hiszen tanultuk a B'rájtában, hogy a "kohén, aki nagyobb testvéreinél", az legyen nagyobb testvéreinél erőben, kellemben, bölcsességben és gazdagságban". Az idézett tórai pászuk másik olvasata szerint "honnan tudjuk, hogy ha nincsen (vagyona), akkor a többi kohén tegye naggyá, azaz gazdaggá? (A tórai textus úgy is fordítható:) „a kohén, aki testvéreitől nagy", vagyis társai financiális támogatása által.

De térjünk vissza a kérdésre, ami leegyszerűsítve annyi: miként válhatott tudatlan emberből főpap? Hogyan lehet egy főpap ("főrabbi") – ám-hááárec? (A kérdés esetleges aktuális vonatkozásairól, most ne beszéljünk – a szerk.)

    "Ráv Joszef azt mondta: nincs ellentmondás (a Misna és a B'rájtá között), az utóbbi az első, az előbbi a második Szentély időszakára vonatkozik". Ebben a periódusban történt Ráv Ászi szerint, hogy Mártá bát Bájtosz egy tárkáv (hetvenkét tojásnyi mennyiség) aranyat hozott Jánnáj királynak, míg ki nem nevezte Jehosuá ben Gámlát főpapnak".(Az utóbbi Mártá férje volt)...

A két időszak eltéréseiről szól Joma traktátusa egy másik helyen (9a): "Rabba bar Chana mondta Rabbi Jochanán nevében: mit jelent a pászuk: "az istenfélelem gyarapitja a a napokat, de a gonoszok évei megrövidülnek" (Mislé 10:27)?  "Az istenfélelem gyarapitja a napokat" az első Szentélyre vonatkozik, amely négyszáztíz évig működött, és csak tizennyolc főpap szolgált benne, "a gonosokz évei megrövidülnek" pedig a második Szentélyre vonatkozik, amely négyszázhúsz évig állt, és több, mint háromszáz főpap szolgált abban. Vond le ebből Simon HáCádik negyven, Jochanán főpap nyolcvan, Jismáel ben Pabi tíz, és egyesek szerint Rabbi Elázár ben Chárszom tizenegy évét! Kiszámolható, hogy a többiek nem éltek meg egy évet sem tisztségükben". 

Az talán nem szorul magyarázatra, hogy miért kellett a főpapnak jó megjelenésűnek, bölcsnek és anyagilag függetlennek lenni, hiszen napjainkban is hasonló vezetőkre vágyunk. Az azonban nem látszik indokoltnak, hogy miért kellett erősnek is lennie.

    A midrás (Tanhuma Emor 4.) szerint amikor Áron meglengette a léviket (4Mózes 8:21: "és lengette őket Áron lengetéssel az Örökkévaló színe előtt; és engesztelést szerzett értük Áron, hogy megtisztítsa őket"), akkor egy nap alatt huszonkétezerszer (!) kellett megtennie ezt.

E művelethez rendkívüli erőre volt szükség.

 

 

DÁNIEL KÖNYVE -  NYOLCADIK FEJEZET

 

                  DÁNIEL MÁSODIK LÁTOMÁSA

                            

 

    "Bélsácár király uralkodásának harmadik évében látomás jelent meg nekem, Dánielnek, az után amelyet annakelőtte láttam.

  

    "Azt láttam hogy Susán vár(os)ában vagyok, Élám tartományában, az Uláj folyónál (vagy csatornánál). Fölemeltem tekintetemet és láttam hogy egy kos áll az Uláj mellett; két szarva volt, nagy szarvak, de egyik nagyobb a másiknál és ez, a nagyobb, később nőtt ki. Láttam hogy ez a kos szarvaival nyugat, észak és dél felé öklelt; egy állat sem képes ellenállni neki és  lehetetlen elmenekülni előle. Azt tette ami akart és egyre nagyobb lett (vagy: nagy dolgokat vitt végbe).

 

    "Közben észrevettem , hogy egy kecskebak jön nyugat felől, (szinte) a föld felett lebegve, úgy hogy nem érinti a földet (olyan gyorsan). A bak két szeme között egy hatalmas szarv volt látható. Amikor odaért a kétszarvu koshoz, amelyett a csatorna mellett láttam állni – nekirontott teljes erővel. Láttam, amint a koshoz ért, felöklelte a kost és letörte két szarvát és a kosnak nem volt ereje, hogy megálljon előtte (ennélfogva) földre teritette és összetiporta és nem volt aki a kost megmenthette volna tőle.

 

    "A kecskebak ennekutána nagyon naggyá lett, de amikor ereje teljében volt, letört a nagy szarv és helyébe négy jól látható (szarv) nőtt ki, a négy égtáj felé. Egyikükből egy (további) kis szarv nőtt ki és igen nagyra nőtt,  délen, keleten és az őz országa (Izrael földje) felé. Felnőtt, egész az egekig és a csillagok közül néhányat a földre dobott és el is taposta őket. Még az égi sereg fejedelmével (utalás az Örökkévalóra) is szembeszállt és elvette tőle (vagyis megszüntette) a napi áldozatot és földre vetette (megszentségtelenitette) Szentélyét. Katonaságot vetett be a  mindennapi áldozat ellen, bűnös módon, és földre  dobta az igazságot. Minden tette sikerrel járt.

 

    "Ezután hallom hogy egy szent (angyal) szólt és egy másik szent megkérdezte tőle: meddig tart még az amit a mindennapi áldozatról hallott és (meddig tart még) a fertelmes vétek: Meddig lesz kiszolgáltatva a Szentély és meddig tiporja azt az idegen sereg?! Amaz ezt válaszolta neki: kétezer háromszáz estig-reggelig (vagyis napig), minekutána megtisztul a Szentély" (8. Dániel, 1 – 14).

 

     Ez a látomás nagyban hasonlit az előzőhöz és mintegy kiegésziti azt.. Hadd ne várjuk meg, amig a továbbiakban (fejezetünkben) Dániel megkapja a szükséges felvilágositást attól aki "férfiunak látszik", pedig egy szolgálattevő angyal és áruljuk el, hogy itt Nagy Sándor utódairól és konkréten Antijochosz Epifáneszról szól a látomás-prófécia, aki üldözte a zsidőkat, megszüntette a napi "állandó" áldozatot, undoritó bálványt vitt be a Szentélybe és hadat üzent az egek urának (Dániel szavaival "az égi seregek fejedelmének"), vagyis magának az Örökkévalónak.

 

   Az Irás ugyan nem emlit neveket, sem Nagy Sándort sem Antijochoszt, de mindenki tudja mit jelent a "görög" királyság.

 

                                                                        ***

     Valóban Susánban volt Dániel, amikor ezt a látomást látta, vagy Susán is csak része a látomásnak és ő maga Bábelben volt, eredeti lakhelyén? Van aki igy tartja (Száádjá) és van aki úgy (Gersonidés). Ez nem lényeges, elhanyagolható körülmény. A lényeg amit látott és amit az jelent.

 

Dáát Mikrá, miközben ezt a látomást az előző folytatásának tartja – rámutat a különbségre: ott vadállatokat látott Dániel, itt meg szelid, füvet rágó, háziállatokat. Mi ennek a jelentősége? Nem tudjuk. Hogy a Judeát leigázó népek nem "szelidültek meg", az bizonyos, hiszen Antijochosz rosszabb volt bármelyiknél.

 

    Itt, a nyolcadik fejezetben, könyvünk nyelvet vált és innen végéig héberül szólal meg, elhagyván az arameus nyelvet. Ez a szöveget valamivel érthetőbbé teszi, de amit Dániel homályosnak szánt – főleg az "idők végét" jelző burkolt utalásokat – ezeket továbbra is sürű homály  fedi. Ahogy nem tudtuk fent mit jelent az "egy időszakra, két időszakra meg egy fél időszakra, úgy nincs fogalmunk mit jelentsen itt a 2300 reggel és este. Sokan próbálkoztak megfejteni a rejtélyt, de beletört a bicskájuk.

 

   Ki a bakkecske, amely olyan gyorsan jön mintha repülne és a lábai nem érintik a földet?. Később, a 21. versben az angyal megfejti Dánielnak a  rejtélyt és közli vele hogy  ez "a görög király" ,  vagyis a kommentátorok egyöntetü véleménye szerint - Nagy Sándor. Ez jött mint a meteor, leigázta az egész akkor ismert világot és meghalt – 35 éves korában, hatalma teljében.

 

    A nagy szarv  - amely összetörött – helyébe lépő négy szarv Nagy Sándor örökösei. Ezek egyike a szir-görög Antijochosz, aki északról dél felé terjeszkedett és uralta, a többi között az "Őz országát" is, vagyis Erec jiszráélt. Ő volt az aki bevezette a zsidó vallás elleni drákói intézkedéseket, betiltotta a szombattartást, a körülmetélést, stb, meggyalázta a Szentélyt és megszüntette a napi állandó áldozatot (Támid), amely reggel-este folyt addig megszakadás nélkül.

 

  (Hogy miért nevezik a zsidó országot a Cvi – az őz – országának? Ennek alapja, többek között egy szójáték: C.V.I. arameus gyök akaratot, kivánságot jelent, ami itt azt jelezné, hogy a zsidók országa a kivánatos ország. A kifejezés megjelenik mind Jeremiás mind Ezékiél próféciájában(Jer. 3, 19 és Ez. 20, 6), azonos jelentéssel. Az hogy az őzike egy kedves és kecses élőlény, amely mindemellett kóser is – csak értéktöbblet a kifejezés rangjelzésében).

 

                                                            ***

     Ha már kifejezésekről szólunk nem lehet nem elmondani, hogy fejezetünk, bár nyelvezete tiszta héber – nagyon nehéz, homályos és érthetetlen kifejezéseket is tartalmaz, ami nem teszi őt érthetőbbé mint az előző arameus nyelvü fejezetek. Ez megneheziti a szöveghű magyarázatot és óhatatlanul is a Midrás* malmára hajtja a vizet.

 

   A nyelvi nehéségek a forditásra is rányomják bélyegüket. Többet kell zárójelben magyarázni, hogy a gyanutlan olvasó-tanuló megértse: az "Égi Seregek fejedelme" alatt az Örökkévaló értendő és a "földre hajitott igazság" a Tóra igazsága. Az hogy "katonaságot vetett be a  mindennapi áldozat ellen, bűnös módon", természetesen úgy értendő hogy Antijochusz hadserege  nyers erőt alkalmazott a Támid áldozat megszüntetésére, de a  "bünös módon" kitételt vannak akik úgy értik, hogy a zsidók viselkedtek bünös módon és az elnyomó görögök cselekedetei büntetés volt ezért (Száádjá, Gersonidés). Ezek alatt a zsidó hellenistákat kell érteni, akik kiszolgálták az elnyomókat és túlteljesitették normáikat.

 

         Dániel lehallgatja két angyal beszélgetését és visszhangozza a kérdést: Meddig? Jaj, meddig tart még hogy nincs napi áldozás és a vétek? Erre a válasz a 2300 éjjel és nappal.

 

     Ezt persze nem értjük, mert akárhogy is számoljuk, már letelt az idő. Málbim* sokat foglalkozik, exegétikájában ezekkel a számitásokkal – bár a Talmud* bölcsei nem helyeslik ezt – és az utolsó évszám amit megjelől az  1928, vagyis közel 100 évvel ezelőtt kellett volna a megváltásnak bekövetkezni. Rási, egy hosszas magyarázatában foglalkozik a számitásokkal, megemliti Száádja számitását, de lakonikusan hozzáteszi, hogy már letelt az adott idő. Konklúziója: "Biztosak vagyunk benne, hogy az Örökkévaló szava beteljesül...", vagyis a messiás eljön anikor itt lesz az ideje.

 

     Málbim* szerint itt Dániel két látomást látott egy álomban: az elsőben a görögök (Antijochusz) igázták le Izraelt és szüntették meg az állandó áldozatot (Támid), mig a másodikban a rómaiak. Mindkét alkalommal a zsidók vétkei váltották ki a büntetést.

 

     "Amikor én, Dániel, a látomást láttam és kerestem értelmét, elém állt valaki aki egy férfihoz hasonlitott. És ekkor emberi hangot hallottam az Uláj felől, amely igy szólott: Gábriel, magyarázd meg neki a látványt.

 

     "Erre odajött (az akit Gábrielnek szólitottak) ahol álltam és én jöttére megrémültem és arcra borultam. Erre azt mondta nekem (Gábriel): Emberfia! Értsd meg, hogy az idők végére szól ez a látomás!

 

  "És ahogy beszélt hozzám elaludtam (vagy: elájultam), a földön fekve és hozzám ért és felállitott. Majd azt mondta: Közlöm veled, hogy mi lesz amikor végetér a  harag, mivel meg van szabva a vége.

 

    "A kétszarvu kos amit láttál – a médek és a perzsák királya.  A kecskebak amit láttál – a görögök királya és a szeme között lévő nagy szarv az első király. Hogy a nagy szarv letört és  helyére négy nőtt – azt jelenti, hogy népéből négy királyság lesz, de nem olyan erős(ek) mint az  első volt.Uralmuk végén, a vétkek tetőfokán, előáll egy kegyetlen és szemtelen király, a kétértelmü beszédek mestere. Nagy hatalma lesz, bár nem a maga erejéből. Hallatlan módon pusztit és minden válalkozása sikerrel jár, pusztitja az erős népeket és a  szentek népét (Izraelt). Esze révén sikerül neki amihez csalfán hozzáfog, ezért szive felfuvalkodik és háboritatlanul pusztit el sokakat, sőt még a Fejedelmek Fejedelmének (az Örökkévalóra célzó kifejezés) is nekitámad. Akkor azonban utoléri a vég, nem is kell hozzá emberi kéz!

 

    "Az estékről és  reggelekről szóló látomás – való igaz (mondja Gábriel Dánielnak). Te pedig őrizd meg (tartsd titokban) a látomást, mert hosszu évekre szól.

 

   "Ekkor én, Dániel, elgyengültem és beteg lettem napokon keresztül, majd fölkeltem és továbbra is elláttam feladataimat a király szolgálatában. A látomás továbbra is fogva tartott mert nem értettem igazából" (8.Dániel, 15 -27).

 

      Most, miután Gábriel angyal megmagyarázta neki miről van szó – Dániel azzal fejezi be a fejezetet, hogy nem érti, nem tudja felfogni. Dáát Mikrá* megjegyzi, hogy bár könyvünk elején Dániel úgy van prezentálva, mint aki "ért a látomásokhoz és álmokhoz",  ez azt jelenti, hogy mások álmát meg tudta fejteni, de a saját látomásait nem tudta megmagyarázni, ahogy a talmudi közmondás tartja "a fogoly nem képes kiszabaditani magát önerőből – a börtönből" (Bráchot 8, b).

 

    Itt emliti Dániel – és maga az Irás – Hellászt, mint modern katonapolitikai tényezőt, amely többek között leigázza Izraelt (is). Dáát mikrá* óvatosan közli velünk, hogy ez sok évvel Dániel halála után történt, vagyis amit itt látunk, az prófécia amely beteljesedett. Ennek alátámasztására közli D.M. lábjegyzetben a Széder Olám Rábbá* közlését, amely szerint a perzsa uralom mindössze 52 évig tartott, mig a görögök uralma – 180 évig. Ez a hagyományos álláspont, amely meghagyja Dánielt a maga korában és nem "késlelteti" a könyvet a Hasmoneusok utáni időkre.

 

                                                           ***

     Ott tartunk, tehát, hogy Dániel nem érti a látomást. Nem érzi jól magát, megzavarják őt a látomások, arcszine is megváltozik. Ő nem keresi a látomásokat, azok maguktól jönnek, nem akar ő próféta sem lenni, csak egyszerü, vallásos zsidó, aki naponta háromszor imádkozik, Jeruzsálem felé fordulva. Egyszer már oroszlánverembe vetették őt ezért rosszakarói, most öregségére nyugalmat akar. Még ellátja feladatait a király szolgálatában, de legszivesebben nyugalomba vonulna. A látomások okozta izgalmak láthatóan nem tesznek jót neki és amikor Gábriel magyarázatait hallja, "elalszik" fektében a földön. Dáát Mikrá ezt úgy értelmezi, hogy elájult, vagyis elvesztette eszméletét. Az angyal eszméletre tériti és lábra állitja, majd magyarázza neki amit látott

 

  A "kegyetlen és szemtelen király" alatt majdnem mindenki Antijochusz Epifáneszt érti, akiről nem találunk sok anyagot a zsidó forrásokban, de annál többet a makkabeusok két könyvében, amelyek nálunk apokrifáknak számitanak, de szerves részei a katólikus Bibliának. Amit tudunk az az hogy erőnek erejével próbálták a zsidókat asszimilálni és beolvasztani a környező pogány világba. Amikor a Szentélyt megszentségtelenitették (a szent olajat profán célokra használták) és a zsidőkat eltiltották a szombattartástól és a körülmetéléstől – felkelt ellenük a öreg matitjáhu kohanita és családja, legyőzték és kiűzték a görögöket és megtisztitották Jeruzsálemet az idegen befolyástól.

 

Ez volt az a szörnyü "vétek" amit elkövettek – egyrészt a betolakodő görögök és másrészt kiszolgálóik, a zsidó hellenisták ,- és ez ellen keltek fel a "haszidok", ahogy annakidején nevezték őket.

 

    Rási és Nachmanidés* a  "kegyetlen és szemtelen király" alatt a rőmaikat és Tituszt értik. A titulus ráillett mindkettejükre.

 

      Itt, az angyali értelmezésben is  megjelenik a kitétel, hogy a Fejedelmek Fejedelme – vagyis az Örökkévaló ellen – is harcolt ez az arrogáns király (lett légyen az Antijochusz vagy Titusz) és mindkettőt elérte a végzet: az előbbi szörnyet halt, mig Titusznak, a talmudo legenda szerint (Gittin 57) egy szunyog pusztitott az agyában.

  (Folyt.Köv)

 

RÁKOSI TAKTIKÁJA NYOMÁN –ORBÁN IS SZALÁMIZIK?

 

FELSZÁLLOTT A PÁVA (utca)  A VERITÁS SZAKÁLYÁRA

Szalámi-taktikához folyamodott a kormány a zsidó szervezetek ellenállásának megtörése érdekében - vélik a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének vezetőségében. Így kommentálták azt, hogy a Páva utcai Holokauszt Dokumentációs Központ a Szakály Sándor vezette Veritas intézettel kötött együttműködési megállapodást – IRJA A STOP BELSŐ FORRÁSOKRA HIVATKOZVA.

Együttműködési megállapodást írt alá a Páva utcában működő Holokauszt Dokumentációs Központ és Emlékgyűjtemény Közalapítvány, valamint az állam által létrehozott és a miniszterelnökség felügyelete alatt működő Veritas Történetkutató Intézet. A hír - minden egyéb információ nélkül - semmi feltűnést nem keltene, hisz két, a történeti múlt feldolgozásával és bemutatásával foglalkozó, amúgy állami fenntartású intézmény állapodott meg egymással közös kutatások és szakkonferenciák szervezéséről. A szimbolikusnak is tekinthető aláírással azonban úgy tűnhet: a kormánynak sikerült áttörnie a zsidó vallási szervezetek mindeddig egységes frontját a holokauszt 70. évfordulója kapcsán meghirdetett emlékév központi rendezvényeinek bojkottjával kapcsolatban.

 

 Emlékezetes: a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) akkor jelentette be bojkottját az állami rendezvényekkel kapcsolatban, amikor többszöri párbeszéd-kezdeményezésükre sem érkezett érdemi válasz. A Heisler András vezette szervezet hónapokon keresztül jelezte: a hatmilliárd forintból, Schmidt Mária vezetésével megvalósuló Sorsok Háza projekttel, a Szabadság térre tervezett megszállási emlékművel és éppen a Veritas intézet igazgatójának személyével szemben komoly kifogásaik vannak. Bár a kabinet és személyesen Orbán Viktor is párbeszédet ígért e témákban, mindez eleddig nem jött létre.

A Mazsihisz és társszervezetei ezért jelezték: lemondanak a Civil Alap számukra, az emlékév kapcsán megszavazott pénzbeli támogatásokról és nem vesznek részt az állami megemlékezéseken sem. Néhány napja a kormány szócsövének számító Magyar Nemzet cikkezett fölényesen arról: az emlékév kapcsán kiosztott millióknak csak elhanyagolható részét utasították vissza a kedvezményezettek. (Ez részben igaz, azt azonban nem tették hozzá: a zsidó szervezetek szinte kivétel nélkül lemondtak az állami apanázsról, míg médiumok, az izraelita egyházhoz nem köthető civil szervezetek továbbra is a központi kormányzattól kapott forintokból valósítják meg programjaikat.) A Mazsihisz vezetése már a Magyar Nemzet írását is úgy értékelte: elindult a szalámi-taktika, a Fidesz igyekszik súlytalanak beállítani a zsidó szervezetek bojkottját.

Ebbe a sorba illeszkedik - a lapunknak háttérben nyilatkozó szövetségi munkatársak szerint - a dokumentációs központ és a Veritas megállapodása. Utóbbi igazgatója, Szakály Sándor a holokauszt első, magyarországi áldozatokat szedő tömegmészárlását nevezte korábban "idegenrendészeti eljárásnak". Egyértelműen az egységes bojkott megbontása a kormány célja - vélekednek a Mazsihiszen belül. A látszat valóban ez, azt ugyanis kevesen tudják, hogy a Páva utcai alapítvány állami támogatásból működik, szervezetileg semmi köze a hitközségek szövetségéhez.

Ennek ellenére a magállapodás hírének hallatára Heisler elnök azonnal retorziókat helyezett kilátásba az alapítványi elnökkel, Haraszti Györggyel szemben. Hatásköre kevés, de képes kényelmetlen helyzetbe hozni Harasztit, aki a rabbiképző egyetem tanszékvezetője, a felsőoktatási intézmény pedig tagja a Mazsihisznek. Konkrét lépésekre ezen a héten már nem lehet számítani, hisz kontinens szerte holokauszt-megemlékezéseket tartanak, a magyar vallási vezetés is Lengyelországban rója le kegyeletét.

Információink szerint Heislernek nincs módja már meg nem történtté tenni a megállapodást, mindössze annyit érhet el, hogy kiüresítsék az amúgy is csupán a kormánynak megfelelő látszat kedvéért tető alá hozott együttműködést.

Szerző: trencséni   |  

MÉGIS LEHET "hogyishivjákolni"?

Ez állhat Zoltai kényszertávozása mögött:

Feljelentés – vagy "visszavonulás"

Forrás: Hír TV, Magyar Nemzet,' Szombat

 

A Mazsihisz gazdasági átvilágításának eredménye miatt

 kényszerítették távozásra Zoltai Gusztávot, a Szombat

 című zsidó politika és kulturális folyóirat szerint.

 

A lap azt írja: a Mazsihisz korábbi ügyvezető igazgatójának visszavonulása mögött kompromisszum állhat. A lap szerint Zoltait a jelenlegi vezetés kényszerítette távozásra, cserébe pedig eltekintettek attól, hogy a szervezet átvilágítása után Zoltait feljelentsék gazdasági visszaélés miatt.

 A Mazsihisz egyebek között a Kozma utcai temetőnél történt visszaéléseket, egy vitatott liftberuházást és a Zsidó Nyári Fesztivál gazdálkodását vizsgálta.

 

 Az Emih köreiben tökéletes csend honol. Az egyik szóvivő, ujságirók kérdéseire válaszolva, egy szentirási verset idézet (Mislé, 24, 16) amely a káröröm kizárására hiv fel. A kollegák a zsidó ujságirőkat kérdezték, amazok meg a "rabbi"kat –  sajnos, egyikük sem tudta.

 

Részletek kövtkeznek.

 

A HETI SZIDRA(3)  E M O R  - 2014

IRJA: SLÓMÓ KÖVES, RABBI

  

Szembesülni a halállal

És szólt az Örökkévaló Mózeshez: Szólj a papokhoz, Áron fiaihoz és mondd nekik: Holttesttel ne tisztátalanítsa meg magát népe között. Hanem csak vérrokonával, aki közelálló hozzá, anyjával, atyjával, fiával, leányával és fivérével, és hajadon nővérével, aki közelálló hozzá és aki nem volt férfié, azzal megtisztátalaníthatja magát.                                                                                             (3Mózes 21:1-3.)

Szakaszunk elején, a kohanitákra mai napig jellegzetes tilalmat olvashatjuk: az Örökkévaló megtiltja Áron leszármazottainak, hogy halottakkal érintkezzenek, temetőbe járjanak, vagy akár egy fedél alá kerüljenek egy halottal.
A tilalomnak egyszerű magyarázata, mivel a kohaniták a szentélybeli szolgálatra lettek kiválasztva, így aztán különleges elővigyázatossággal kell lenniük mindennel szemben, ami az élet ellentéte, azaz tisztátalanság.
A Midrás (Vájikrá rábbá 26:6.) azonban a következőképp kommentálja ezt a „kiváltságot": „Azt mondta Reb Lévi: mivel Áron félte az Örökkévalót, így kiérdemelte, hogy ez a parancsolat örök osztályrésze legyen neki és fiainak."
Úgy tűnik, mintha a Midrás a halottakkal való érintkezés tilalmát inkább érdemnek, könnyebbségnek tekintené, mintsem egy plusz megkötésnek.
De miért? Mi az, amiben a halottakkal való érintkezés kifejezi Áron különleges istenfélelmét?
Áldott emlékű üknagyapám, Silberstein Slomó, néhai sarkadi rabbi a következőképpen értelmezi ezt a passzust.
A Tóra szigorú parancsolatainak és szabályrendszerének hatékony megtartására különféle tanácsokat adnak bölcseink. Az Atyák tanításaiban a következőt olvashatjuk (3:1.): „Ákávjá ben Máhálálél szokta volt mondani: „Három dolgot végy tekintetbe, és akkor nem fogsz bűnbe esni. Fontold meg, 1. honnan jössz, 2. hová mégy, és 3. ki előtt kell majd tetteidről számot adni! Honnan eredsz? Tisztátalan folyadékból. Hová mégy? Por, nyüvek és férgek honába. S ki előtt fogsz majd számot adni? Az Örökkévaló, a Királyok Királya előtt, dicsértessék a Neve.".

Ákávjá tanácsát, úgy is értelmezhetjük, hogy két részből áll: „Honnan jössz", majd „hová mégy, és ki előtt kell majd tetteidről számot adni!".
Vannak a Tórának olyan parancsolatai, amelyek magától értetődőek. A „ne ölj", „ne lopj", „tiszteld szüleidet" parancsolatainak megtartásához nem kell különösebb alázatosság az isteni akarattal szemben, hiszen ezek magától értetődőek. Sőt lévén, hogy minden ember lelke Istentől vétetett, lelkünknek szinte természetes, hogy ragaszkodik az isteni parancsokhoz. Ákávjá szavaival élve elég, ha tudod „honnan jössz". Itt nem az Ákávjá-féle interpretációban, hanem abban az értelemben, hogy elég, ha az ember végiggondolja lelke forrását, azt hogy lelke Isten egy szikrája, és máris tartózkodni fogsz minden bűntől. Rabbi Jehudá szavaival élve (Uo. 2:1.) „Tartsd állandóan szem előtt, hogy mi van feletted!"
Lehetnek olyan emberek, akiknek nincs is szüksége ennél többre, mert olyan közel állnak lelkük forrásához, hogy ez mindennek a megtartásához elég muníciót jelent. Ezeknek az embereknek nincs szükségük, a további két tanácsra, elég ha tudják „honnan jössz".
Vannak azonban, olyan parancsolatok, amelyeknél a bennünk lévő rossz ösztön több akadályt emel azért, hogy nehéz legyen megtartásuk. Olyan szabályok, amelyeknél nem természetes a megtartásuk, nem magától értetődő a hozzájuk való ragaszkodás. Vannak olyan emberek, akiknek még a magától értetődő parancsolatok megtartása sem jön természetes módon.
Ezeknek az embereknek, illetve ezeknek a szabályoknak a megtartásához ajánlja Ákávjá, hogy „Tudd… hová mégy, és ki előtt kell majd tetteidről számot adni!". Vagy a Salamon király szavaival élve (Prédikátor 7:2.): „Jobb menni a gyásznak házába, mint menni a lakomának házába, mivelhogy az minden embernek a vége s az élő szívére veszi.", Dávid pedig így ír (Zsoltárok 89:49.): „Mely férfi él és nem 1át halált, menti meg lelkét az alvilág hatalmától?". A halál szem előtt tartása, hozzásegíti az embert ahhoz, hogy folyamatosan újraértékelje élete menetét és céljait. A halottakkal való szembesülés emlékezteti az embert arra, hogy élete valódi értéke nem elsősorban a test és a test vágyai, hiszen a halott teste a legerősebb kifejeződése a test értéktelenségének. A valódi érték a lélek, ami életet ad a testnek. Így aztán az ezzel való szembesülés arra ösztönöz bennünket, hogy jobban odafigyeljünk lelkünk szükségleteire, a Tóra parancsolataira.
Ha azonban az ember tartja magát Ákávjá első tanácsához, tudja „honnan jön", akkor nincs szüksége a halál szem előtt tartására. Ilyen volt Áron, aki „félte az Örökkévalót" és „így kiérdemelte", hogy ne kelljen a halállal szembesülnie élete során. Neki és fiainak nincs szüksége a halálra való emlékeztetésre ahhoz, hogy Istent féljék és a parancsolatokat megtartsák.