שואלין ודורשין

PESZÁCH A GETTÓBAN

 

 

Kérdés: A pészách közeledtével számos probléma merült fel a gettóban a cháméccel (kovászos, kelesztett élelmiszer) kapcsolatban. Ez idő tájt az éhség napról napra nőtt, és az ember még egy olaj-bogyónyi mennyiségű maceszt sem talált, amit a pészách első esté-jének micvájaként elfogyaszthatott volna. Két probléma merült fel ezzel kapcsolatban:

1. A gettó élelmiszer-fejadagjának részét képező fekete bab fogyasztható-e pészáchkor?
2. Egyeseknek sikerült piszkos krumplihéjat találniuk a mun-kahelyükön. Ezt a krumplihéjat porrá akarták törni, a port összeke-verni egy kevéske liszttel, amihez valahogy hozzá tudtak jutni, majd ebből akartak maceszt sütni pészáchra. Ez a keverék rendesen en-gedélyezett, mivel a zöldség- és gyümölcslevek nem kelesztő anya-gok. A krumplihéjakról azonban megőrlésük előtt mindenképpen le kell dörzsölni a koszt. Vízzel való lemosásuk következményeképpen viszont víz, azaz egy kelesztő anyag kerülne a keverékbe. Van-e lehetőség a krumplihéj felhasználására?
Válasz: Amilyen szörnyűséges körülmények között kényszerültek élni a zsidók a gettóban, nem is volt kérdéses, hogy lehetett babot  (kitnikot =hüvelyes) enni pészáchkor, azzal a feltétellel, hogy akinek módja van rá rög-tön forrásban lévő vízbe helyezze a babszemeket. Akinek azonban nem volt módja forrásban lévő vízben megfőzni a babot, ehette azt bármilyen módon elkészítve.
Ami pedig a koszos krumplihéjat illeti, a nagyszerű bölcs, Rabbi Avrohom Dovber Kahana-Shapira úgy rendelkezett, hogy a koszt ruha- vagy rongydarabbal kell ledörgölni róla. Semmilyen kö-rülmények között sem szabad vízzel lemosni, mivel a víz liszttel ösz-szekeverve kelesztő anyagként viselkedhet. Miután a héjat ruha- vagy rongydarabbal megtisztították, az porítható, és némi liszttel összekeverhető, majd a keverék megsüthető – akár a pészách bejö-vetelét követően is. A sütést megelőzően a maceszlapokat villával meg kell szurkálni, hogy ne hólyagosodjanak fel. A bölcs, nyugodjék békében, utasítást adott a módszer nyilvánosságra hozatalára és terjesztésére, nehogy valaki véletlenül másképpen járjon el.