ATYÁK BÖLCS TANITÁSAI (90)

         MEGVÁLTÁS A VILÁGNAK

 

 A Tóra elsajátításához szükséges feltételek: az elégedettség, ha valaki határt szab szavainak, ha valaki nem értékeli túl önmagát, ha valakit szeretnek, ő is szereti Istent és az embert egyaránt, szereti a jótéteményeket, kedveli a dorgálást, szeret az egyenes úton járni, távol tartja magát a becsvágytól, nem felfuvalkodott, nem szeret bíráskodni, együttműködik társaival, jó hatással van társaira, társait az igazság és a békesség irányába befolyásolja, megállapodott tanulmányaiban, kérdez és felel [ott és amikor kell), a hallottakat kiegészíti.

 

Aki azért tanul, hogy taníthasson, és aki azért tanul, hogy cselekvően betartsa a tanultakat, aki [okos  kérdéseivel ) bölcsebbé teszi mesterét, aki jól odafigyel, hogy pontosan idézhesse mesterét, és aki a forrás megjelölésével idéz. Ebből az [is] tanulság, hogy: "Aki pontosan idézi mestere szavait, megváltást hoz a világra", mint az írva vagyon: "És mondotta Eszter [királynő] a királynak Mordecháj nevében. " (Eszter, 2, 22) (Atyák, 6, 6).

 

    Fenti tulajdonságok az előbbi fejezetben részletezett tulajdonságok kiegészítései. Több kommentátornak feltűnt, hogy ezek stílusa lényegesen eltér az előbbiekétől.  Mose Almusninó magyarázatában (Midrás Smuél) azt taglalja, hogy az első 24 tulajdonság a Tóra megtanulásának folyamatára vonatkozik, míg az itt említettek a már megismert Tórára, annak betartására vonatkoznak.

 

                                    ****

A való helyzet felismerése...

 

 Az önismeretre egy Tóra-tudósnak, egy rabbinak vagy bárminő szellemi vezetőnek feltétlenül szüksége van, mert enélkül tudása mit sem ér. "Arról van szó - mondja Derech Chájjim -, aki ismeri önmaga előnyeit és hiányosságait, az le tudja mérni, mennyit tud, és így nem mond majd véleményt egy olyan valaki előtt, aki tudásban nagyobb nála".

 

   Tiferet Jiszráél szerint az önismeret ahhoz is szükségeltetik, hogy valaki erőfeszítést fejtsen ki ismereteinek gyarapítására.

 

Az elégedettség...

 

 Főleg és elsősorban az anyagaik tekintetében. Ha valakinek e tekintetben nincsenek túlzott igényei, akkor az anyagiakért nem fogja a Tóra-tanulást fe1cserélni. Tiferet Jiszráél hozzáteszi még, hogy az ezen a téren való elégedettség még az emlékezőtehetségnek is jót tesz, mert nem tereli el a gondolatait a pénz.

 

Aki határt szab szavainak...

 

Kháti Misna-magyarázatában azt mondja:

 

"Vigyáz szavaira, hogy ne legyen tévedés vagy megtévesztés áldozata".

 

Aki túlságosan elégedett önmagával pl. azért, mert okat tanult, az könnyen elvetheti a sulykot. A szerénység a legszebb tulajdonságok egyike. Jochanán ben Zákkáj is arra figyelmezteti tanítványait, hogy ne büszkélkedjenek Tóra-tanulásukkal, "hiszen erre lettetek teremtve". Vannak, akik ezt a tulajdonságot nem a Tóra-tanulásra értik, hanem a jó cselekedetekre. Aki nem értékeli túl azt, amit tesz, az azzal is tisztában van, hogy isteni segítség nélkül nem lenne képes jót tenni másokkal (Ánáf Joszéf).

 

 

Bölcseink arra oktatnak, hogy úgy kell viselkedni, hogy szeretetre méltóvá váljunk, mert ezáltal Isten neve is megszenteltetik...

 

Isten és az ember szeretete...

 

   Kháti azt mondja, hogy aki Istent szereti, az különös odaadással tanulja a Tórát, és feltárulnak előtte annak titkai.

Ha ehhez még az embereket is szereti, akkor tudását megosztja velük.

 

Szereti a jótéteményeket...

 

 A héber eredetit kétféleképpen lehet értelmezni, azaz szeret jót tenni, ill. szeret igazságot tenni. Tiferet Jiszráél szavai fejezik ki legjobban ennek a meghatározásnak a lényegét: "Nemcsak hogy semmibe veszi, amivel mások tartoznak neki, és nyomják a lelkiismeretét az ő adósságai, de szereti a jót, és fájó szívvel látja, ha az emberek rosszat tesznek egymásnak olyannyira, hogy mint egy oroszlán, segíti a gyengét, ugyanakkor támogatja azokat, akik jót tesznek". Példa erre Mózes, aki menekültként még a bálványimádó pásztorlányoknak is a segítségére sietett.

 

Kedveli a dorgálást...

 

 Szeretettel fogadja, elviseli a kioktatást, a bírálatot. A Midrás Smuél fordítva értelmezi, és azt állítja, ez azt fejezi ki, hogy szeret másokat figyelmeztetni, dorgálni, mint a Példabeszédekben: "A figyelmeztetőknek kellemes lesz, és a jó áldása száll reájuk". (24, 25) Szeret az egyenes úton járni... A Midrás Smuél szerint az egyenes ember nem hízeleg senkinek, hanem megmondja az igazat, tekintet nélkül arra, kiről van szó. Tiferet Jiszráél szerint ez a csűrés-csavarás ellentéte.

 

    Más vélemény szerint az embertársak iránti kötelezettségek betartásáról van szó.

Távol tartja magát a becsvágytól...

 

 Szó szerint: eltávolodik a tisztelethajhászástóI, azaz nem hajszolja a tiszteletet, inkább igyekszik alóla kibújni. "Ámbár az, aki az eddig említett jó tulajdonságokkal rendelkezik, az megérdemli, hogy tiszteljék és becsüljék,  ő nemcsak hogy nem vadászik a tiszteletre, inkább menekül előle, mert szerénysége tiltja, hogy hasznot húzzon a Tóra-tanulásból" - mondja Tiferet Jiszráél.

 

Nem felfuvalkodott...

 

A héber szövegben ennél a szív is említésre kerül, mivel ez a tulajdonság a szívben fészkeI, ami azt is jelenti, hogy az ember még önmagában se érezze ezt.

A Talmud igen elítélően nyilatkozik a gőgös tudósról.

A Tóra nem az égben van (5Mózes, 30) - mondta Rává -, és nem azok birtokában, akik az égig emelik a saját tiszteletüket.

 

Egy talmudi elbeszélésben olvasható, hogy Szimónia lakossága arra kérte Jehudát, a Fejedelmet, küldene hozzájuk valakit, aki ellátná a tanítói, rabbi, előimádkozói feladatokat. Jehuda el is küldte hozzájuk kedvenc tanítványát, Lévi bár Sziszit, akit nagy tisztelettel fogadtak, és felültették egy magas emelvényre. Ezután feltettek neki két kérdést a halachából,melyekre nem adott választ, de nem adott magyarázatot még az egyik Írás-versre sem, melyre a hívek kérték.

 

 Végül visszatért a Fejedelemhez, akinek elpanaszolta a történteket. Jehuda kérdésére, hogy mi okozhatta mindezt, azt a magyarázatot adta, hogy: "magam sem tudom, felültettek egy magas emelvényre, és nem tudtam kinyitni a számat..." (Jeruzsálemi Talmud, Jevámot, 12)

 

                     ELŐBB A FIATAL BESZÉL...

Azon jó tulajdonságok között, melyek elősegítik a Tóra elsajátítását, találjuk azt is, aki nem szeret bíráskodni. Ez nem vonatkozhat másra, csak a dájánra [rabbinikus bíró), hiszen csak ő hozhat ítéletet. A kommentátorok szinte egyöntetű véleménye az, hogy ez olyan bíróra vonatkozhat, aki komoly megfontoltsággal hozza meg ítéletét, félve attól, hogy esetleg téved, aminek komoly következményei lehetnek (Midrás Smuél).

 

  Más vélemény a bíró szerénységéveI hozza ezt összefüggésbe, s az olyan bíróra vonatkozik, aki csendben, minden hírverés nélkül dolgozik.

Tiferet Jiszráél akként vélekedik, hogy van bíró, aki nem feltétlen örül kinevezésének, mert attól fél, nem tud eleget tenni feladatának, és csak akkor fogadja el a megbízást, ha nála nem találnak jobbat.

 

EGYÜTTMŰKÖDIK TÁRSAIVAL...

 

Néha a legmindennapibb dolgok is jelentőséget kapnak, ha hiányuk érezhetővé válik. Ez esetben a barátok, társak közötti segítőkészségről, együttérzéséról van szó, mint pl. azon bírák esetében, akik a tévedéstől való félelmükben bírótársaik véleményét is kikérik (Midrás Smuél).

 

"Ha úgy látja, hogy felebarátjának nincs magához való esze... nem tartja méltóságán alulinak jó tanáccsal segítségére sietni" (Tiferet Jiszráél).

 

Jó hatással van társaira...

 

Átvitt értelemben ez azt jelenti, hogy valaki kész elviselni társainak rossz természetét, megbocsátó, miáltal - saját példamutatása révén - jó hatást gyakorol társaira.

Reb Chájjim, a volozsinyi Ros Jesiva értelmezésében ez úgy hangzik, hogy ha látja: társának nincs igaza, nem szabad hangosan letorkollni őt, hanem csendes, barátságos szavakkal figyelmeztetni. De ha azt tapasztalja, hogy mindenképpen veszekedéssé fajul a dolog, akkor inkább ne szóljon egy szót sem.

 

Megállapodott tanulmányaiban...

 

 A Midrás Smuél szerint itt azokról van szó, akik hivatásszerűen folytatják tanulmányaikat, a tálmid-cháchámokról. Akként is értelmezhető, hogy azokra vonatkozik, akik lassan, de alaposan tanulnak, s így ismereteiket nem felejtik el egykönnyen. Tiferet Jiszráél a tanítóra érti ezt a tulajdonságot, aki előzetesen végiggondolja a témát, mielőtt előadja.

 

Kérdez és felel (ott és ahogy kell)...

 

 Ismert, hogy kérdezni is tudni kell.

Gyakran egy okos és megfelelő módon feltett kérdésben a felelet is benne foglaltatik. A Midrás Smuél kiemeli annak fontosságát, hogy mindig az adott témakörben kell a kérdéseket feltenni, mert ellenkező esetben elterelődik a figyelem az adott témáról.

Más úgy vélekedik erről, hogy az olyan emberről van szó, aki nem szégyell kérdezni, ha nem ért valamit, és nem dühös akkor sem, ha kérdéssel félbeszakítják. "Nem a szégyenlős tanul, s nem az ideges a jó tanító." (Misna, 5).

 

 A hallottakat kiegészíti...

 

 A tanító szívesen hallgatja tanítványai Tóramagyarázatát, szükség esetén ki is egészíti, hogy pontosan értsék meg szavait, s ezt nem tartja fárasztónak (Tiferet Jiszráél).

 

Mose Almusninó rabbi idézi a Synhedrion ősi gyakorlatát, melyről a Talmudban is szó van, miszerint egy döntést megelőző tanácskozáson először mindig a fiatalabbak, azaz a tapasztalatlanabbak mondhatták el véleményüket, és csak őket követte a tapasztalt bölcsek állásfoglalása. Itt is erről van szó - mondja Mose rabbi -, előbb a fiatalnak kell beszélni, majd a mester kiegészíti az ő mondanivalóját.

 

Aki azért tanul, hogy taníthasson...

 

 Aki sokat ismétli a tanultakat, annak tudása egyre alaposabb lesz, s Tóra-ismerete még inkább megalapozódik. Midrás Smuél ezt a tulajdonságot kiterjeszti az imára is, mondván, aki felebarátjáért imádkozik, az maga hallgattatik meg először. (Báva Kama, 92) Aki azért tanul, hogy cselekvően betartsa a Tórát... Vannak, akik attól való félelmükben, hogy esetleg megfeledkeznek egy micváról, állandóan ismételgetik, és ezáltal másokat is a parancsolatok betartására ösztönöznek.

Aki bölcsebbé teszi mesterét...

 

 Ez a tulajdonság egyrészt értelmezhető úgy, hogy az okos tanítvány folytonos kérdezősködéséveI mesterét is állandó gondolkodásra készteti. Másrészt viszont fel lehet fogni akként is, hogy miután a tanítvány nagyra becsüli mesterét, csüng a szavain, és mindent elkövet, hogy tanulhasson tó1e (Midrás Smuél).

 

"Amikor a tanítvány már maga is nagy tudós, és akkor eszébe jut egy olyan dolog, amit mesterétől hallott, de az most érthetetlennek tűnik, nem arra gondol, hogy mestere tévedett, vagy nem tudta, amit most ő tud, hanem azt, hogy ő, a tanítvány, akkor nem értette meg szavait, és most igyekszik megérteni és megmagyarázni."

 

 

Aki jól odafigyel, hogy pontosan idézze mesterét...

 

 A pontos idézet a tanulás fontos eszköze. Ez még inkább nagyobb jelentőséggel bírt, amikor még csak a Szóbeli Tan létezett. Tiferet Jiszráél szerint arról van szó, hogy a tanítvány - ha a mester szavaiban ellentmondás lenne - rendszerbe szedi a mondottakat. Rási úgy véli, hogy a mestertől hallottakhoz nem szabad semmit hozzátenni vagy abból elvenni.

 

Aki a forrás megjelölésével idéz...

 

 Ez egy etikai követelmény, miszerint a mások mondását nem szabad elorozni. Aki mások szellemi termékét a sajátjaiként adja elő, az felmentve érzi magát minden tanulás alól. Tiferet Jiszráél mondja, hogy aki pontosan idéz, az nem ékesíti magát idegen tollakkal, s mesterének megadja a tiszteletet azzal, hogy pontosan idéz, a forrás megjelölésével