A LUBAVITSI REBBE זצ"ל : AZ EGYIPTOMI KIVONULÁS

 MA  IS JELEN VAN MINDENNAPI ÉLETÜNKBEN

 

A zsidó ünnep mindig több, mint történelmi megemlékezés. Olyan esemény, amelyet személyesen kell megtapasztalni és újraélni, s amely minden időben és mindenhol üzenetet hordoz minden zsidó számára. Ez az elv különösen érvényes a Peszáchra.

Bölcseink kimondták: "Minden nemzedékben köteles az ember úgy tekinteni önmagára, mint aki személyesen hagyta el Egyiptomot." A peszáchi széder és elbeszélései, szokásai adnak alkalmat arra, hogy megtapasztaljuk a saját, személyes kivonulásunkat Egyiptomból.

 

A megváltás valódi és élő tapasztalat számunkra, annak ellenére, hogy magunk nem láttuk Egyiptomot, és valójában nem voltunk rabszolgák. Mert - ahogyan a chaszidizmus magyarázza _ Egyiptom nemcsak földrajzi hely, hanem lelkiállapot is. Egyiptom héber neve, Micrájim, öszszefügg a mécárim szóval, amely "határokat", "körülzártságot'' jelent.

 

Az Egyiptomból való "személyes megszabadulás" önmagunk meghaladását jelenti, saját természetes korlátaink átlépését. Mindannyian rendelkezünk lélekkel, az Örökkévaló szikrájával, amely lényege szerint végtelen és kötetlen. Személyes Egyiptomunk ennek a szellemi lehetőségnek a beszorítottságát, lezártságát, korlátozottságát jelenti.

 

E személyes Egyiptom természete az ember jellemétől és kifinomultságának fokától függ. Van, akinél a személyes Egyiptom önző vágyaiból és természetes hajlamaiból áll, másnál az értelem és az ész korlátaiból. Sőt, van a szentségnek is "Egyiptoma''. Ez olyan állapot, amikor az ember elkötelezett ugyan a szentség irányában, de ez az elkötelezettség korlátozott: természetének korlátai közé szorul.

 

Így aztán az Egyiptomtól való megváltás jelentősége túlnő a peszáchi ünnepen, és életünk minden napjára vonatkozik. Azért említjük a kivonulást mindennapi imáinkban, reggel és este, hogy állandóan tudatunk felszínén tartsuk, állandó tapasztalatunkká tegyük.

 

A kivonulás folytonos jelentősége más szempontból is fontos. A Tóra kijelenti: "Ők (a zsidók) az én szolgáim, akiket kivezettem Egyiptom országából: nem adják el őket rabszolgának. " Az Egyiptomtól való megváltás és ezt követően a Tóra adásának megtapaszta1ása a zsidó nép tagjait ,,szolgák szolgái" helyett ,,Isten szolgáivá" tette. Az egyiptomi kivonulás után soha többé nem lehet ilyen megalázó Szolgaságnak alávetni őket. A prágai Löw rabbi, a Mahárál, hosszasan fejtegeti, hogyan alakította át népünk természetének lényegét a kivonulás. Annak ellenére, hogy később is legyőzték és Szolgaságba süllyesztették más népek, a zsidó nép alaptermészete változatlan maradt. A kivonulás által nyertük el a szabad emberekre jellemző tuladonságokat. A szolgaságtól való megváltás tehát nem a múlt egyszeri eseménye, hanem naponta megismétlődő csoda.

 

E szabadság megtapaszta1ása attól függ, milyen erősen éljük át a kivonulást Peszach ünnepén. Az Egyiptomból való Személyes kiszabadulásunk, amelyet ekkor átélünk, életünk minden oldalára befolyással lesz. Bár csak minden zsidó személyes megszabadulása hamarosan elvezetne a remény beteljesüléséhez, a Messiás megérkezéséhez!