שואלין ודורשין...

Hágádá: a tanítás tanítása

„Beszéld el fiadnak":Oktatás a széderest tükrében

                VENDÉGOLDAL/STEINER ZSÓFIA

 

„Ilyen volt a nyomorúság kenyere" – kezdi az egyiptomi rabszolgaság és felszabadulás történetének elbeszélést a pészachi Hágádá. Ezúttal azonban nem csak beszélünk a szolgaság fájdalmáról és a szabadság mindent elsöprő öröméről, hanem át is éljük azt: ízleljük, tapintjuk, dalba öntjük. A széder vezetője valóban bemutatja hallgatóságának, milyen volt a szolgaság kenyere, miközben kényelmes, párnázott székében oldalra dőlve a szabad embert testesíti meg.

 

Pészach első két estéjén (Izraelben csak az elsőn) tartott „széder" neve rendet jelent, és arra utal, hogy az estnek egy előre meghatározott forgatókönyv szerint kell zajlania, amelyet a Hágádá néven ismert könyv tartalmaz, az egyiptomi kivonulás történetével együtt. Ha végigolvassuk a Hágádát nem csak az egyiptomi kivonulás történetével ismerkedünk meg, nem csak a széder szokásaiba kapunk betekintést. Kitárul előttünk egy egészen különleges módszertani iránymutató, ami betekintést ad a zsidóság oktatásról alkotott elképzelésébe: abba az évszázados pedagógiai szemléletbe, amely iránymutatója lehet korunk tanítóinak is.

David Lazerson közel három évtizede foglalkozik sérült gyerekek oktatásával. A Haggada! Az oktatás bibliája[1] című írásában így fogalmaz: „… ha belepillantunk a Hágádába pusztán abból, ahogy fel van építve, és ahogyan működik, felismerhetjük, mi kell a jó oktatáshoz".

 Véleménye szerint jó oktatás során a tanuló észrevétlenül tesz szert ismeretekre, a lehető legtöbb érzékszervét segítségül hívva a tapasztaláshoz. Megerősít olyan készségeket, mint az értő olvasás, az összefüggések felismerése, mások véleményének meghallgatása valamint az adekvát kérdésfelvetés és érvelés.

A figyelem felkeltése és fenntartása

A széderest rendjében sok szokatlan dolgot találunk, amik megkülönböztetik ezt a vacsorát más étkezésektől. Ezeknek eredetileg is az volt a célja, hogy felkeltsék a hallgatóság, elsősorban a gyerekek figyelmét az események iránt. Napjainkban viszonylag kevés gyerek ismeri egy átlagos vallási ünnep menetrendjét, így az egész este izgalmas kalanddá válhat, ha a széder vezetője és a szülők elég figyelmet szentelnek a gyerekek bevonásának.

Valójában már a pészachi készülődés is érdekfeszítő, hiszen fenekestül felfordítják a lakást a takarítás során, más edények, más ételek kerülnek asztalra. A változások, amik felkeltik az érdeklődést, kérdésekhez vezetnek, amik rögtön lehetőséget adnak a kérdező saját szintjén való válaszadásra és tanulásra. A gyerekek számára például izgalmas játék lehet az ünnep előtti estén a chomec keresése. Ilyenkor a háziasszony elrejt néhány darab kovászos ételt, általában kenyeret vagy süteményt, amit a család gyertyafénynél keres meg. Ezzel a szimbolikus takarítással válik teljessé az ünnepi előkészület.

Az ünnepi asztal önmagában is alkalmas a figyelem felkeltésére: a szédertál a szimbolikus ételekkel, Élijáhu serlege, amiből senki nem iszik – mind, mind kérdésre és válaszra ösztönöz. A Hágádá szövegében egymást váltják a gyakorlati részek (pl. bort töltünk, felemeljük a széder tálat, stb.), a kivonulás történetének részletei, valamint történetek régi korok szédereiről és bölcseiről. Ezek közé időről időre dalok ékelődnek. Ezek a váltakozások segítenek abban, hogy fenntartsák a figyelmet, és még a kisebbek is türelemmel tudják végigkövetni az eseményeket.

Összefüggések és konklúziók

Ha megvizsgáljuk a Hágádá történetmesélését, rögtön egy fontos tanulságot vonhatunk le az oktatással kapcsolatban, mégpedig lényegkiemelést és az összefüggések bemutatását.

A széder különlegességeit vizsgálva a briski rebbe, Chaim Soloveitchik[2] a Rámbámra[3] hivatkozva azt mondta, hogy a Tóra kötelez minket arra, hogy életünk minden napján megemlékezzünk az egyiptomi kivonulásról, ám a hágádá ennél többet tesz. Végigvezeti az olvasót az események láncolatán, mindazokon a történéseken, amik az egyiptomi rabszolgasághoz, majd a szabaduláshoz vezettek. Nem csak tényeket tár a befogadó elé, de hagyja, hogy maga jöhessen rá az összefüggésekre, hogy meglássa a látszólag különálló, össze nem függő események között a kapcsolatot.

Kérdezz –felelek

A széderest legismertebb része, egyben a történet elmesélésének apropója a táraság legfiatalabb tagja által feltett négy kérdés, a Má nistáná?, vagyis a Miben különbözik? Ezek az évszázadok óta változatlanul feltett kérdések jelentik az előadás nyitányát, egyben felhívnak arra, hogy további kérdéseket tegyünk fel az este során. A kérdés-felelet technikáját már a Talmudi disputákból is ismerjük, valamint ezen alapul a hagyományos zsidó tanulási módszer, a chevruta, amelyben a tanulópárok közösen, kérdés-feleletekkel vesznek át egy-egy anyagot.

David Lazerson korábban említett írásában ennek kapcsán megemlíti, hogy egykori tanára minden órát azzal kezdett, hogy a diákok tettek fel neki kérdéseket a tanult anyaggal kapcsolatban. Ezzel a technikával könnyebben készül fel a gyerek egy dolgozatra is akár: a megcserélt szerepek lehetővé teszik, hogy valóban odafigyeljen a magyarázatra és az esetleges hibák kijavításával.

Láss, hallj, tapints, szagolj, ízlelj!

A széderest során minden érzékszervünket munkába állítjuk. Látjuk az égő gyertyákat, az összeállított szédertálat; halljuk a felolvasott történetet és az ünnepi dalokat; tapintjuk az érdes maceszt, beszívjuk az ünnepi ételek illatát, és sorra ízleljük meg a rabszolgaság keserűségét szimbolizáló ételeket. Az érzékszervekre hatva elérjük, hogy a rabszolgaság és a szabadulás valódi élményként átélhetővé válik.

A négy fiú – tanulság mindenkinek

Abból, ahogy a felnőttek által tartott széderesten a gyerekeket bevonjuk az eseményekbe, már eleve látjuk, hogy meg lehet a tanulságot találni a történetben minden korosztály számára. Emellett a történet különböző magyarázatainak ismertetésével és azzal, hogy egyéni kérdésfelvetésre és válaszadásra bátorítjuk a résztvevőket, mindenki megtalálhatja a tudásának és érdeklődésének megfelelő színvonalat.

A Hágádá talán legismertebb parabolája a négy fiú bemutatása. Az okos, a rossz, az együgyű és az, aki kérdezni sem tud – bár sok értelmezést találunk erre, témánk szempontjából úgy tekintünk rájuk, mint a tanulók különböző típusaira. A Hággádá mindegyikük mellé mellérendeli azt a módszert, ahogy az adott „gyerekkel", oktatási szempontból tehát az adott tanulóval szemben kell viselkedni.

Alapos, mindenre kiterjedő választ adni az érdeklődő, okos gyereknek; szigorral fogni a rosszat, és egyértelmű feleletet adni kötekedő kérdésére; a gyenge képességűnek a maga szintjén adni válaszokat; és kezdeményezően odafordulni afelé, aki végkép elveszett a tanulásban.

Oktatási segédletek: dalok, mozaikszavak, játékok

A Hágádában nem egy olyan részletet találunk, amik segítenek a megértésben, megkönnyítik a tanulást és a gyerekeket az este aktív részeseivé teszik.

Ilyenek a korábban már említett dalok is. A gyerekek örömmel csatlakoznak az énekléshez: a könnyen megjegyezhető, ritmikus szövegek és dallamok elvarázsolják őket. Azonban nem csak a lankadó figyelem felkeltésére jók, hanem segítenek a történet fontos részeinek megjegyzésében és felidézésében is.

A dalok és versek mellett találunk más, emlékezést segítő „segédanyagot" is a Hágádában. Ilyenek például a mozaikszavak: Rabbi Jehuda a tíz csapást kezdőbetűikkel rövidített le, hogy könnyebben megjegyezhető legyen.

Az elrejtett afikomán felkutatása pedig alaposan megmozgatja a gyerekeket, biztosítva, hogy kibírják a hátralévő időt a vacsoráig. Ebből is láthatjuk, hogy a Hágádá nem csak a felnőttek komoly okulására szolgál. A gyerekek nem megtűrt elszenvedői, hanem aktív részesei az estének, aminek során játszva tanulják meg a zsidó nép történetének egyik legfontosabb történetét.

Élethosszig tartó tanulás

Pészach, amit a szabadulás ünnepének is neveznek, és maga a széder telítve van szimbólumokkal és rejtett értelmekkel. Hogy mást ne említsünk, az ünnep legismertebb résztvevője a kovásztalan kenyér (mácá, macesz, pászka), ami emlékeztet arra, hogy őseinknek milyen sietősen kellett menekülnie Egyiptomból; ugyanakkor ezek a lapos kenyerek a szerénységet is szimbolizálják, a felfuvalkodottsággal szemben álló erényt, ami az utolsó lubavicsi rebbe, Menachem Mendel Schneerson magyarázata szerint a valódi felszabadulás alapfeltétele. Ezeket a rejtett értelmeket bogozva évről évre mélyebbre hatolhatunk a történet szimbolikájában: így a látszólag sematikusan ismétlődő szertartás valójában egy életen át tartó, lélegzetelállító utazás a zsidó tudás kincsei között.

Ahogy az előzőekben láttuk, a széder este és a hágádá együttesen nem csak az egyiptomi kivonulás történetével ismertet meg, hanem bevezet a kreatív nevelésbe és az interaktív, élményalapú oktatásba. Érdemes tehát oktatói-nevelői szemmel is átolvasni a már ismert oldalakat!

 

(Forrás:Zsido.com)