MAGYAR ZSIDÓ VALÓSÁG:   Két FŐRABBI A NEOLÓGIÁRÓL

 

"BENO": NEM ÁLLTUK KI A PRÓBÁT

"Korunk tévelygőinek útmutatója" cimen, terjedelmes méltatás jelent meg a mazsihisz honlap hasábjain Dr/professzor/rektor/főrabbi stb Schöner Alfréd tollából a most  110 éve született Dr. Benoschofsky Imre főrabbi emlékére. 

Érdemes elolvasni.

 

"Meggyőződésem: ha a neológia nem kényelmeskedő, szégyenlős és mimikri-módon menekülő liberalizmus lett volna, hanem az üreset a valódival akartuk volna felcserélni, ha nem színtelenebbek, hanem zsidóbbak akartunk volna lenni, akkor ma hívőbb és elevenebb zsidó életünk lenne… Hitbéli megújulásra van szükségünk, honnan várhatjuk ezt? Nyílván nem egy felkent testülettől, rabbinikus „tekintélytől-----" idézi Sch. Benoschofsky volt  országos főrabbi helyettest.

Az emlékezés a budai "Frankel" kapcsán kiséri végig "Beno" (mindenki igy hivta) életét, mikor bemutatja az ott szolgáló rabbik diszes galériáját. A cikk igy kezdődik:

" A főhomlokzat középső tengelyének ritmikusan ismétlődő eleme a hatszögű Dávid- csillag. A bejárati ajtókon, a kapu feletti félkörívben, a gótikus ablakkeretben és a csúcsív tetején ismétlődik e motívum. A zsidó vallás e régi jelképének kialakulását így foglalja össze Kohlbach Bertalan: „Az ölelkező háromszög a fölfelé törekvő a világosság ura (Ormuzd) és a csúcsával lefelé fordított háromszög a rombolás istensége (Ahriman)."
    A jeles folklorista hipotézisét Jesája 45. 7. versére vezeti vissza: „Aki alkot világosságot és teremt sötétséget, szerez békét és teremt rosszat, én az Örökkévaló teremtem mindezeket." 

Jól kezdődik: Mágén Dávid, Ormuzd , Achriman és Jesája próféta----

(Nincs idönk és helyünk a teljes cikket idézni, bár ismételjük: érdemes elolvasni – nemcsak azért mert egy Kohlbach nevú folklorista  itt emléket állit két perzsa bálványnak és összekutyulja  őket Jesája prófátával (amin nem kell csodálkoznunk, ha tudjuk hogy egy másik "jeles folklorista", a magyar neológia idolja, Sch.S., 12 oldalt szentel az elsőnek, Folkról és Tárgytörténet cimü könyve első kötetében) hanem főleg azért mert a cikk és szellemisége illusztrálja "Beno" szomoru bizonyitványát a neológiáról...)

A továbbiakban az illusztris szerző Benot idézi, immár a Soá után:

"--------Egész emberi döbbenettel írja le a nehezen kimondható gondolatokat: „Megrendült lélekkel, Isten előtt való töredelemmel és bűnünk tudatával vallom: mi, a „neológia", nem álltuk meg az iszonyat esztendejének próbáját: nagyon sok testvérünkben dőlt össze a hit és nagyon sokan váltak közömbössé, csaknem ellenségeivé annak a zsidóságnak, amelyet lelkük mélyén, legtöbbször tudatuk ellenőrzése nélkül , minden fájdalmuk és gyászuk okával azonosítanak. Meggyőződésem: ha a neológia nem kényelmeskedő, szégyenlős és mimikri-módon menekülő liberalizmus lett volna, hanem az üreset a valódival akartuk volna felcserélni, ha nem színtelenebbek, hanem zsidóbbak akartunk volna lenni, akkor ma hívőbb és elevenebb zsidó életünk lenne… Hitbéli megújulásra van szükségünk, honnan várhatjuk ezt? Nyílván nem egy felkent testülettől, rabbinikus „tekintélytől- - -"

* * *

  EZT IS CSAK AZ UJABBAN DIVATBA JÖTT "KOMMENTÁR NÉLKÜL"-LEL FEJEZHETJÜK BE.  VAGY AZZAL AZ ISMERT TALMUDI MEGÁLLAPITÁSSAL, MISZERINT

הודאת בעל דין – כמאה עדים דמי     

                                              (בבלי,גיטין,מ,ב;קידושין סה,ב; בבא מציעא ג,ב) 

                                                                            }Aki nem érti – kérdezze meg főrabbiját)