האלוקים יבקש את (ה)נרדף" {קוהלת, ג, ט"ו}MAGYAR ZSIDÓ VALÓSÁG

 

LEVÉL – KOMMENTÁR  NÉLKÜL(5)

Tegnap érkezett az alábbi, ezuttal nem névtelen, levél, amit 

a gyakorlatnak megfelelően – kommentár nélkül közlünk.

Felhivjuk azonban az olvasó figyelmét arra, hogy az első 

per két hét mulva, március 19.én kezdődik, amely 

 ördöngős dátum megborzongat minden Soát átélt és

 túlélt zsidó embert

A levél, szerkesztve:

Tisztelt Naftali Krausz Úr!

Olvastam mai blogját , elég szégyen, hogy kizárólag az Ön blogja
foglalkozik az elkövetett cselekményekkel.
Én itt névvel, nem a sötétben homályoskodva az alábbiakat írom a
legutóbb megjelentetett komoly,  névtelen levélre:

Először is, ügyes levél. Kétféleképpen is lehet értelmezni.
Mindenesetre jelzem, nem én vagyok, akinek a levélíró lekötelezettje.
Továbbá: Nem engem fűt a bosszú, engem semmi ilyesmi nem fűt. Ha így
lenne, már rég másként cselekednék, és máshol tartanánk.
Kinevethetnek, de lassan két éve visszafogott lépéseimet kizárólag a
közösség iránti szeretet lassítja, hiszen tudom, ha ez nem "belső
körökben" oldódik meg, az nagyon nagy bajt von a fejünkre....

Igen, az én fejemre is, hiszen attól, hogy három-négy ember a közösség
előtt aláz és nemzsidónak tart, attól én még az voltam és az vagyok.
És az is maradok a társadalom előtt, mint hat évig a zsidóság
szóvivője, stb...

Közlöm továbbá, hogy a névtelen levélíró vágyálmaival (és normális
gondolkodásával, amellyel, amíg engem ki nem kezdett, és lelki
tönkretételemben megjegyzéseivel nem segédkezett, mindig is
egyetértettem) ellentétben senki semmiféle "egyezkedési" jelzéssel,
üzenettel meg nem keresett. Március 19-én pedig nyilvános tárgyalás
lesz (igen, március 19-én, ha ez kellett, hát ekkor lesz, nem én
akartam így) ORZSE ügyben (az egy polgári per, de lesz rá érdeklődő, és ott

nemcsak az én ki nem fizetett tanári juttatásomról lesz
szó.
Szóval, ismétlem, az ORZSE urai rossz tanácsokra hallgatva, a
vitathatatlant is takargatva nem intézkednek. Más egyetemeken,
egyházakban - legalábbis saját érdekükben - ilyenkor azonnal
intézkednek, elhatárolódnak (nem ilyen botrányos ügyért, hanem ennek
töredékéért....). De itt nem. Megvárják, amíg majd külső erők fogják
elérni, amit önként nem tesznek meg, de annak óriási ára lesz. Nekem
se lesz jó, de abban egyetértek a névtelen levélíróval, hogy engem ez
már nem motívál. De nem a bosszúvágy miatt. Csak azért, hogy az
Auschwitzban elpusztított rabbi rokonaim, más rokonaim, és meghurcolt,
kipellengérezett hozzátartozóim és a magam becsületét helyreállítsam.
Ehhez minden segítséget igénybe fogok venni.

 A névtelen levélírónak pedig, jóindulata és most
már béke keresése ellenére is, a többiekkel együtt óriási felelőssége
van abban, hogy még most sem intézkednek, hanem csak csámcsognak,
mosolyognak, hüledeznek, pletykálnak és kenik azt, amit nem kéne.
Intézkedni a felelősöknek az elkövetőkkel szemben. A bizonyítékok
rendelkezésre állnak, mindenkinek. És nem vitathatóak. Semmi más nem
állíthatja meg a lavinát. Még az sem biztos. Mert nem látszat
intézkedést követelek, meg összemosolygást. Hanem olyat, hogy mindenki
megjegyezze, ilyet nem csinál tisztességes zsidó ember a másikkal.

Ismétlem: semmi bosszúvágy nem fűt, az hiba lenne. Ügyvéd vagyok,
jogász. Csak ez számít, és ezen az úton járok.
És látható, közel két év után a titkolt iratok, események is
napvilágra kerültek, és kezd az ügy egyre kínosabbá válni. De most már
nem nekem. Én már elvesztettem a munkámat, a szeretett oktatói
megbízásomat (ez fáj a legjobban, mert igazságtalan, jogtalan,
értelmetlen és fölösleges volt, ebből tudom, ki áll mögötte, ki az,
aki "utánrúg" mindíg még egyet fölöslegesen...) Én már ezeket nem
kapom, de nem is kérem vissza. Csak a becsületemet. Bármi áron.

Üdvözlettel és tisztelettel:

Dr. Egri Oszkár

                                                                     ***

MINT MONDOTTUK – KOMMENTÁR NÉLKÜL.   Egyelőre.