A heti szakasz(2) – Vájákhél-Pkudé -2013

VENDÉGOLDAL

IRJA GLITSENSTEIN SMUÉL,RABBI

Elszámolás

Heti szakaszunkban olvassuk, hogy Mózes volt az első ember, aki adományt gyűjtött a közösség tagjaitól valamilyen célra, jelen esetben a Miskán építésére.  Az egész heti szakasz nagyon részletesen és pontosan elmeséli, hogy mennyi arany, mennyi ezüst, hány shekel volt, amit sikerült összegyűjteni..

 Tudjuk, hogy a Tórában minden szó fontos, semmi sem véletlenül van leírva. Tudjuk, hogy ebből is tanulhatunk valamit. Mózestől megtanulhatjuk, hogyan kell vezetni egy alapítványt, hogyan kell kezelni az adományokat, ami ránk van bízva.

A Midrás elmondja, hogy mikor kész lett a Miskán, Mózes a az egész néppel elszámolt, hogy pontosan hova lett a pénz, mire költött, miből mit épített. Amikor végzett a számolással, látta, hogy hiányzik 1775 shekel, és nem emlékezett, mire költötte. A zsidók közül néhányan mérgesek is lettek rá. Nagyon sokat gondolkodott, mire rájött, hogy a Miskán falában a csavarok azok, amiket nem jegyzett fel, és pontosan 1775 shekelbe kerültek.

A Midrás szerint mindenki tudja, hogy Mózes igaz ember volt, a Jóisten is megmondta, miért kell akkor elszámoltatni? Mert Mózes nem akarta, hogy akár egyetlen emberben is felmerülhessen a gondolat, hogy saját magának tartott meg az adományozók pénzéből. Isten mindenképpen tudja, hogy hűen kezelte a pénzt, de szerette volna, hogy minden ember is tudja, hogy feddhetetlen maradjon nemcsak az Örökkévaló, de a népe szemében is.

A Talmudban olvassuk két család történetét, akik a Szentély számára készítettek dolgokat. Az egyik, a Garmu család, a kenyeret sütötte. Mindig különlegesen szép, fehér kenyeret. Ennek a családnak az asztalán azonban soha nem láthatott senki fehér kenyeret, csak valami nagyon egyszerű, olcsó tésztából készültet. Azért volt fontos nekik ez a szokásuk, mert így biztosan nem gondolhatták egyesek, hogy esetleg a Szentélynek szánt tésztából sütötték a maguk kenyerét.

A másik család, az Avtinász klán, az illatos fűszereket gyártotta a Szentély részére. Ennek a családnak a lányai pedig sohasem illatosították magukat. Az ok itt is ugyanaz. Feddhetetlennek lenni nemcsak az Örökkévaló, de a nép szemében is.

 

A Jeruzsálemi szentélyben volt egy kincstár. A Kohen hagadol (a főpap) mindig csak mezítláb, egyetlen hosszú tunikában ment be oda, hogy amit kihoz, csak a két kezében tudja hozni.

 

Fontos tanulság számunkra mindebből, hogy aki pénzzel bánik, különösen, ha más pénzével, még inkább, ha adományokból származó pénzzel, hogy soha ne egyedül kezelje azt. A Halacha szerint is minden ilyen esetben legalább két felelős emberre van szükség, akik pontosan tudják, mi van a kincstárban, mi kerül be, és ki onnan. (Forrás:Nagyfuvaros honlap)