ZSIDÓSÁG – ÁTÓL Z.ig
TÖBB MINT EGY ÉVE JELENT MEG BUDAPESTEN NAFTALI KRAUS LEGUJABB KÖNVYE, AZ ŐSI FORRÁS SOROZAT 19. KÖTETE. EZ A ZSIDÓ FOGALOMTÁR.
P
PÁJTÁN – (héber) poéta, aki a jellegzetes vallási verselés (Pijut l. o.) költői formáival foglalkozik. A post-bibliai zsidó vallási irodalom, mint a Kinot (l. o.), vagyis gyászzsolozsmák; a Szlichot (l. o.) bocsánatért esedező imák, és Isten és/vagy a szombat dicséretét zengő Zmirot (l. o.) dalok szerzői. A leghiresebb pájtán r’ Eliezet Hákálir volt.
PÁRÁ ÁDUMÁ – (héber) vörös tehén, melynek hamuja a tisztátalanok megtisztulását szolgálta. Alapja Chukát heti szakasza, (4Mózes,19. fejezet) ahol a Tóra részletesen leírja a hamu előkészítésének feltételeit, amit később a Misná egy külön traktátusban tárgyal („Párá”), a Táhárot fejezetben. Összesen kilenc P. Á.-ról tudunk, ennek gyakorlata a második Szentély pusztulásával megszűnt, és Maimonides szerint a „tizediket a Messiás fogja csinálni, jöjjön el mielőbb”. Napjainkban, az említett hamu híján, minden zsidó tisztátalannak számít („Támé Mét”), és ennélfogva tilos felmennie a jeruzsálemi Templomhegyre, ahol annak idején a Szentély állott.
PÁRDÉSZ – (héber) négy héber szó kezdőbetűiből összeálló fogalom (P. R. D. SZ.), amelyek a Tóra értelmezésének négyféle lehetőségét adja: Psát, Remez, Drus és Szod, vagyis az egyszerű, szövegszerű értelmezés (psát – l. o.), utalás (remez), egyes szavakból való kiérzés (drus) és titok (szod). Az utóbbi a kábbálá (l. o.) alapja.
PÁROCHET – (héber) a frigyszekrényt befedő függöny.
PÁRSÁT HÁSÁVUÁ – (héber) a hetiszakasz, vagy szidra (jiddisül: szedre) a Tóra 52 fejezetének egyike, amit hetenkét, szombaton olvasnak fel a zsinagógában. Ünnepekkor is a Tóra egy-egy aktuális fejezetét olvassák fel és tanulmányozzák. Több mint szokás hetente elolvasni a hetiszakaszt otthon, kétszer szövegében és egyszer arameusul, Onkelosz fordításában (l. o.).
PÁRVE – (jiddis?) semleges, vagyis se nem húsos (zsíros), se nem tejes étel. A P. eredetű ételek – a halfajták, a tojás, a zöldségek és gyümölcsök – ehetők mind húsossal, mind tejtermékekkel együtt. Fontos, hogy az ételek, konzervek külső csomagolásán fel legyen tüntetve, hogy húsos (zsíros-e) vagy tejes, illetve semleges, vagyis párve a tartalma.
PÁSZKENOLNI, POSZÉK – (héberből) halachikus döntést hozni. A poszék az a rabbi, akinek megvan a tudása, ismeretanyaga, tekintélye és hatásköre pászkenolni.
PESZÁCH – egyike a három zarándokünnepnek, amely az egyiptomi kivonulásra emlékeztet. Jellege elnevezéseiben jut kifejezésre: 1) Zmán chéruténu (szabadságunk évadja); 2) Chág Hámácot – a pászka (macesz) ünnepe, amikor pászkát eszünk nyolc (Erecben hét) napon keresztül. Peszách – az elkerülés (szó szerint: átugrás) ünnepe, amikor az isteni büntetés, a tizedik csapás (az elsőszülöttek halála) elkerülte a zsidó házakat, és csak az egyiptomiakat sújtotta. Gyakorlatilag a P. napjainkban főleg lakásunk kovásztalanításában és a kovászos használatának mellőzésében jut kifejezésre, vagyis a zsidó ház kitakarításában a Cháméctól (l. o.). Fő jellegzetessége a széderest (l. o.), amely az egyiptomi kivonulás elbeszélését és átörökítését jelenti az utókornak. A Szentély idejében a P. egy áldozat neve is volt, amit az ünnep előestéjén mutattak be. P. második napján – ami Niszán hó 16. – kezdődik az omerszámlálás (l. o.), amely hét hétig tart, Sávuotig, (l. o.) a második zarándokünnepig.
PESZÁCH SÉNI – (héber) második Peszách. Ijjár 14-én, egy hónappal az eredeti P. után. Ez kompenzálja – kérésükre – azokat, akik valamilyen elfogadható okból nem tudták a Peszách-áldozatot időben bemutatni. Eredete tórai, lásd 4Mózes 9. fejezet. A chaszid exegetika ebben annak bizonyítékát látja, hogy semmi sincs veszve, minden pótolható, csak akarni és kérni kell. Ma Ijjár 14.-nek semmi gyakorlati jelentősége sincs. Szokás ezen a napon egy kevés, peszáchról eltett maceszt enni.
PÉOT – (héber) jiddisül: pajesz. Szó szerint: valaminek a széle, sarka, vége. Közhasználatú szóként: halántékfürt, a vallásos zsidó férfiak jellegzetes viselete. Öt széle/sarka van a férfi arcának, amit tilos leborotválni, azonban a hosszú P. viselete szokás kérdése, pl. a jemenita zsidók ismertetőjelként növesztik hosszúra a P.-ukat, és azt jelnek hívják (szimánim). Egyes, de nem minden chaszid csoportnál is a hosszú P. dívik.
PÉÁ – (héber) egyúttal a szántóföld vagy gyümölcsös szélét is jelenti, amit a Tóra parancsolata szerint nem szabad learatni, hanem a nélkülözőknek kell meghagyni.(Lásd Leket, Sich’chá és Péá).
PIDJON HÁBÉN – (héber) az elsőszülött fiúgyerek kiváltása 30 napos korában a kohanitától (l. o.) – akit a Tóra szerint megillet. A jelképes szertartást, ahol egy arameus nyelvű párbeszéd keretében a kohanita „lemond” a gyerekről öt ezüst ellenében, micva-lakoma (szeudát micvá – l. o.) követi.
PIDJON SVUJIM – (héber) foglyok, túszok kiváltása, a legnagyobb micvák egyike a Talmud szerint. Sok történet forog erről közszájon. Más, akár nemes célra gyűjtött pénzt is szabad erre fordítani. Azonban a Bölcsek maximálták az árat, amit egy fogoly kiváltásáért szabad fizetni, hogy ezzel ne bátorítsák a gengsztereket. Izraelben az utóbbi években heves halachikus vitákat vált ki az arab terror áldozatai kiváltásának horribilis ára, mikor is több száz véreskezű gyilkost kényszerül a zsidó állam szabadon engedni egy-egy elrabolt katonája ellenében.
PIJUT – (héber) imaköltészet, vallási dalok, amelyeket a pájtánok (l. o.) szereztek, kivételes alkalmakra. Általában ünnepeken, böjt- és gyásznapokon mondunk P. zsolozsmákat. Ismertek és hiresek r’ Eliezer Hákálir költeményei.
PIKUÁCH NEFES – (héber) életmentés. Fontos halachikus fogalom, amely kimondja, hogy minden tilalmat szabad és micvá áthágni, ha életmentésről van szó, kivéve hármat: bálványimádás, emberölés és fajtalankodás. Példa: szabad és kötelesség Jom Kippurkor (l. o.), a legszentebb böjtnapon, enni és inni, ha az orvos azt mondja, hogy a böjt a beteg életét veszélyezteti. Szombatot szegni is szabad, ha életveszély áll fenn; ezért szabad a vajúdó nőt szombaton, autón kórházba vinni.
PILPUL – (héber) fejtegetés, talmudi vita. Eredete misnai (Avot 6,5). A modernebb héberben szőrszálhasogatás, meddő vita, a vita kedvéért.
POGROM – (orosz) „a lakosság más nemzetiségű vagy vallású része elleni, gyilkolással, erőszakoskodással járó hajsza (a. m. elpusztítás)”. (Idegen szavak és kifejezések kéziszótára, Budapest, Akadémia kiadó, 1994) Intelligens körülírása a – főleg, de nemcsak – kelet-európai zsidóüldözéseknek a középkortól napjainkig, gyakran hatósági segédlettel, a soában állami szintre emelve. A P. hátterében szinte kivétel nélkül az egyház(ak) uszítása található.
POLGÁRI IDŐSZÁMÍTÁS – ellentétben a zsidó i.sz-al, ami a világ teremtésével kezdődik (most az 5769. évet írjuk) – a p.i. a kereszténység alapítójától számítja magát. Eszerint most 2009-et számolnak.
PRUSIM (FARIZEUSOK) – ( héber) a tórahű magyarázók, a második Szentély idején, a Hasmóneus királyok alatt. Egy időben politikai párt is volt, amely a Cödukim (l. o.) (szadduceusokkal) szemben a szóbeli Tóra primátusát védte és támogatta. A P. Simon ben Sátách vezetésével, Alekszander Jánáj király halála után, több mint tíz évig az ország vezetése élén álltak – amikor a király özvegye, Slomcion királynő, Ben-Sátách húga, regnált az ország felett –, bizonyítván, hogy lehet modern államot vezetni a Tóra alapján. A Talmud sok elvi vitát rögzít a két párt között. A Prusim magyar fordítása – farizeusok – katolikus behatásra azt az átvitt értelmét adja a fogalomnak, hogy „képmutató, álszent”, ami nem más, mint inszinuáció.
PROZBOL – (görög) Hillel törvényerejű rendelete (Tákkáná, l. o.), melyben gyakorlatilag hatálytalanította a hetedik évben elrendelt adósság elengedését (Smitát Kszáfim), amikor rájött arra, hogy a Tóra rendelkezése „bezárja az ajtót a kölcsönkérők előtt”. Intézkedése nyomán született a P. elnevezésű okmány, amelyben a kölcsönt adó a bíróságra ruházza a kölcsön behajtását, ugyanis a Bölcsek szerint a Smita nem kötelezi a Bét Dint (l. o.). Így már nyugodtan adhat a jómódú ember kamatmentes kölcsönt a rászorulónak, nem kell attól tartania, hogy ez a hetedik évben veszendőbe megy. Vallásos zsidók a hetedik (Smita) év beköszöntése előtt kitöltenek ez ügyben egy vonatkozó blankettát.
PSÁT – a Tóra (lásd ott) szöveghű magyarázata, elemzése. Ellentéte a drás (lásd ott). Főleg az elbeszélő részekben alkalmazható a P., ellentétben a halachikus részekkel, ahol a szájhagyományra épülő drás nélkülözhetetlen. Például: hogyan tudnánk, hogy a Totafot (2Móz 13,16) tfillint jelent?
PTUCHÁ és SZTUMÁ – (héber) „nyílt” és „zárt”. A Tóra és a Nách többi könyve szövegeinek fejezetekre való felosztása, ill. azok ősi zsidó rendszere, ellentétben a XIII. században meghonosodott keresztény eredetű fejezetekkel.
A felosztás lényege: nyílt fejezet sor elején kezdődik, míg zárt fejezet kezdődhet bárhol, de előtte kilenc betűnyi üres helyet kell hagyni, az előző rész befejezte után. A nyomtatott Chumásokban (l. o.) a nyílt fejezetet egy vagy három P betűvel, míg a zártat egy vagy három SZ betűvel (számecchal) jelölik. A Talmudban kimondják: „ha a nyílt fejezetet tévedésből zártnak írták, vagy fordítva – a szóbanforgó Tóratekercset ki kell vonni a forgalomból”. (Szofrim traktátusa 1,14). A Tórában, a hagyomány szerint, 290 nyílt és 379 zárt rész van.
PURIM – zsidó ünnep, egy grandiózus pogrom (l. o.) elhárításának emlékére. A Biblia az Öt tekercs (l. o.) egyikét szenteli a P.-nak, Eszter könyvét. A történet Ahasvéros perzsa király idejére (i. e. kb. 465–485) datálódik, amikor Hámán, a király nagyvezíre, a birodalom zsidóságának kiirtását tervezte, és az ingadozó király ebbe bele is egyezett, de Eszter királyné közbelépése megakadályozta a genocídiumterv kivitelezését. Ennek emlékére ünneplik a zsidók évente, Ádár hó (l. o.) 14-én, a Purimot lakomával, ima betoldásokkal és Eszter könyvének kétszeri felolvasásával. Egy nappal előbb Eszter böjtje van (l. o.)
PURIM KÁTÁN – (héber) a „kis Purim”, ami első. Ádár 14-én van, szökőévben, amikor két Ádár hónap van. Halachikus jelentősége nincs.
PURIMSPIEL – (jiddis) purimi játékok. Az örömünnep tiszteletére műkedvelő színjátszók Purim-előadásokat tartottak, amelyekben jesivabócherek alakították a női szerepeket is. Az egyik kedvelt téma volt „József és testvérei”, illetve József eladása és annak körülményei. Maszkot öltött bohócok járták a zsidó házakat, ahol megvendégelték őket, és pénzt tettek kalapjukba. Ebből származott az az izraeli szokás, amelyben a gyerekek maszkot öltenek, és az ünnepnek jelmezbál jelleget kölcsönözve: a kisfiúk mint katona- és rendőrtisztek parádéznak, és minden második kislány Eszter királynénak öltözik.
(FOLYT.KÖV.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése