A BÍRÓI FELELŐSSÉG
" Fenevad garázdálkodik világszerte a hamis eskü és Isten nevének megszentségtelenítése miatt. Száműzetés [galut] a zsidók osztályrésze a bálványimádás, paráználkodás, az oktalan vérontás és a Smíta-év törvényeinek megszegése miatt." (Atyák, 5, 9).
" Fenevad garázdálkodik" - ezalatt az értendő, hogy az utak veszélyessé válnak, a közösség rendje megbomlik. Mindez a hamis eskü büntetése, és lehetetlenné teszi a törvények betartását és alkalmazását.
Isten nevének megszentségtelenítése alatt a kommentátorok azt értik,amikor valaki nagy nyilvánosság előtt vétkezik, a törvényeket nem tiszteli, sőt megveti. Az is ehhez tartozik, hogy ha egy nagy Talmud-tudós vétkezik, akkor a vétken kívül fennáll Isten nevének a megszentségtelenítése is, mert az emberek követik őt helytelen viselkedésében is. És ha ő így viselkedik, akkor a Tóra parancsolatainak semmi értelme, hiszen ő csak tudja.
***
"A hamis eskü, a felesleges eskü, Isten nevének meggyalázása és a szombatszegés okozza azt, hogy a vadállatok elszaporodnak, a háziállatok kihalnak, az emberiség gyérül, és az utak kihaltak lesznek..." (Sábbát, 33).
Meiri ebben is a bűn és bűnhődés összefüggését fedezi fel. Az a zsidó, aki hamisan esküszik, és ezzel megzavarja az isteni igazságszolgáltatást, avagy viselkedésével megszentségteleníti Isten nevét: az állati szintre süllyed, emberi mivoltát lealacsonyítja, és megkérdőjelezi a kiválasztott néphez való tartozását. Ennek büntetése a vadállatok elszaporodása...
A bálványimádás büntetése a galut, a száműzetés Izrael országából. Ez nyilvánvalóvá teszi, hogy a galuti lét büntetés.
A száműzetés miért a bálványimádás büntetése? - merül fel a kérdés.
"Mondá az Örökkévaló: bálványokat akartok? Rendben, én száműzlek benneteket egy olyan helyre, ahol sok bálvány van!" - adja meg a választ a Midrás (Ádrán).
Bölcseink felfogása szerint, Erec Jiszráél nem képes huzamosabb ideig elviselni olyan zsidókat, akik nem zsidó módra élnek a Tóra előírásai szerint. Itt bálványimádóknak nincs helyük, és aki azt keresi, azt az isteni Gondviselés "hozzásegíti", hogy megtalálja - a galutban - bálványait...
Hasonló büntetés vonatkozik más bűnökre is, mint az erkölcstelenségre, a fajtalankodásra, az oktalan vérontásra és a Smíta-törvények megszegésére is. Kánaán őslakói ismertek voltak kicsapongó életmódjukról, ...
"mert ezeket a förtelmeket követték el azok a népek, akik előttetek itt voltak... (és ne tegyétek ezt) ...hogy ki ne hányjon az Ország benneteket, ahogy kihányta a népet, aki előttetek volt itt..." (3Mózes, 18).
****
Rabbi Dávid Hánágid, Maimonides unokája a száműzetést kiváltó okokhoz sorolja még az éktelen haragot és az oktalan gyú1ölködést is. Ezeket a bálványimádás egyes válfajainak tartja. Könyvében, a Midrás Dávidban azt tanácsolja, hogy ha valaki érzi, hogy nem tud uralkodni magán, mondja el a Smá Jiszróélt és hallgasson. Egyszerűen csak hallgasson. Ettől lecsilIapszik, és enyhül a haragja...
*****
A Smíta-törvények arra utalnak, hogy a föld Istené, az ember csak mintegy bérbe kapta, hogy megművelje, de nem vált tulajdonossá. Ha pedig valaki a Smítát nem tartja be, ezzel annak a véleményének ad hangot, hogy a föld az övé, s azt tesz vele, amit akar.
Ennek megfelelő büntetése a száműzetés. Elkergetik a földjéről, házából, amikről addig azt hitte, hogy az övé (M. Alsaker).
A bálványimádás, a fajtalankodás és az oktalan vérontás: ez a három fő vétek az, aminek következtében az első Szentély romba dőlt. (Joma, 9, b) Ugyancsak ezekre vonatkozik Bölcseink azon felszólítása, hogy egy zsidó ember inkább hagyja magát megölni, de ne kövesse el őket, még ha kényszerítenék is rá...
****
"Négy időszakban terjed a pestis: a negyedik és a hetedik évben, a hetedik év végén, és a Szukkot ünnepek végén, évente.
A negyedik évben a szegényeknek járó tized elmulasztása miatt (amit a harmadik évben kell adni). A hetedik évben pedig a hatodik évben esedékes szegény tized miatt. A Smítá (a hetedik) év végén (vagyis a nyolcadik évben) a Smítá-termésekre vonatkozó utasítások be nem tartása miatt.
Évente, Szukkot után pedig a szegényeknek járó juttatások eltulajdonítása miatt." (Atyák, 5,9)
"A szegényeknek járó juttatások." Héberül: mátnot ánijjim, vagyis a szegények ajándékai. Ezek eltulajdonítását, ilIetve nem adását a Misna "gezel"-nek nevezi, ami szó szerint: rablás. Midrás Smuél felteszi a szónoki kérdést: ha nem adunk valakinek ajándékot, az rablásnak tekinthető? Igen, mondja, mert ezek kötelező ajándékok, amikre a Tóra kötelezi a föld tulajdonosait, hogy juttassa azokat a nincsteleneknek. Ha jó szívvel adja, akkor ez ajándék, de ha visszatartja, akkor "gezel", vagyis rablás.
Az "ajándékok", amikről itt szó van, az az elszóródott, lehullott kalászok összeszedése (leket); az elfelejtett kéve (sikchá) és a mező széle, amit nem aratnak le, és amit meghagynak a szegényeknek (péá). Ehhez jön még az egyes szőlőszemek leszedésének joga.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése